Nézegettem a grafikonokat és örültem. Március óta folyamatosan nő az átlagtáv és az edzések átlagsebessége is. Gyorsulok, javulok. Tök jó :)
Pörgettem ma egy tízkilis iramjátékot. Három és fél km bemelegítő kocogás, majd egy perc gyors-két perc lassú következett. A gyorsakat keményen megnyomtam, mindig 175 körül volt a max pulzus, majd a lassúkat szépen kocogva. Nagyon jól éreztem magam végig, igazán jól esett. Nyolc kilinél még fáradtság a kanyarban sem volt. A végén jött még a híd, azt is keményen megküldtem, ott már felszaladt 180-ra a pulzus.
Külön örülök annak, hogy végre kezd megtanulni a szervezetem gyorsan regenerálódni. A gyorsak végén is már egy-másfél perc múlva 132-135 BPM közé visszaállt a pulzus, még az utolsó sprint után is. Erre egészen mostanáig képtelen voltam. A második gyors után már szinte sosem ment vissza a pulzusom 150 BPM alá.Na meg persze az eddig leadott közel húsz kilónak is... Szerintem ebben nagyon komoly szerepe van a bringázásnak, főleg a résztávos, sprintelgetős edzéseknek.
Ha az utolsó majdnem két hónapban sikerül magam fegyelmezni kaja terén (magyarán nem tömöm magamba a csokit) és nem jön közbe sérülés, akkor a szeptemberi versenyen akár valami egészen komoly futás is összejöhet. Ternészetesen most is úgy értendő, hogy magamhoz képest. Szerencsére nekem már csak magammal kell versenyeznem. Bár néha kifejezettem kellemetlen ellenfél vagyok :)