Tudod a problémád, tudod a dolgod. Nincs mit mondani. A dolog innentől rajtad áll.

Ezek után nem mondhatod, hogy nem tudod mit kell csinálni.

Nem lehet, hogy két hétig annyira kevés kcal-t ettél, hogy kiéheztetted magad? Ez már velem is előfordult, annyit ettem, hogy egy férfi is megirigyelhette volna. Na de most már mindegy, ami bement azzal már nincs mit tenni. Javaslom tedd ki ezt a képet a hűtőd ajtajára, hátha elrettent. Holnaptól pedig újra ésszel!!! És mozgás! :)

egyáltalán nem éheztettem magam, csak nem zabáltam :)

Azt mondják, ha valaki felismeri, beismeri a hibáját, betegségét, az már fél siker. Anélkül siker nem is lehet. 

hát nem tudom Bozót, nagyon gáz ez. két hétig tudok normális lenni, egyáltalán nem éhezetetem magam, semmi drasztikus fogyókúra, egyszerűen csak fegyelmezem magam. azután jön pár nap és nem tudom magam tűrtőztetni. azt a rohadt jégkrémet is addig ettem amíg láttam. így vagyok a csokival, nápolyival, spagettivel :(

Nem tudom. Én is így voltam mindig, bár nálam nagyon kis feleslegről volt/van szó. Most jobban állok annyival, hogy komolyan meglepett, csupán egy hét visszafogott étkezés mennyire meglátszik, úgyhogy talán kitrtok. Te már megtapasztaltad, nem is lehetetlen lefogyni és kisebb súllyal, kevesebb husival mennyivel kényelmesebb és esztétikusabb is. Ez nem motivál eléggé?

na most jótól hallasz véleményt:)

valahol 108 után kezdtem el én is újra mozogni pár éve, 1,5 éve tudatosan, le is mentem 92-ig, amikor maratont futottam, aztán maradt a futás tovább örömből, a kaják meg életszeretetből... azóta az elmúlt 1 év hol fel 5-6 kiló, hol le 4-5-6. (többhavi távlatokban persze) változó. amikor jókat eszem-iszom, ahogy megkívánom, akár éjjel is, megteszem, és élvezem. aztán utána kicsit óvatosabb a duhaj, odafigyelek az edzésre is, és iszom utána egy jóleső sört, és ugrik a buli:) de élvezem. 95-100 között mozgok, ha nagyon akarnám, és gőzerővel csinálnám, 90 alatt is lennék. de ahhoz sokat kell tenni, és sok mindenről lemondani. én így élem meg. élvezem.

úgyhogy ne aggódj. fejben megoldod, aztán élvezd az életet. jó futások, jó evések, kell az összhang:)

Ez nem is olyan sok amit ettél :-)) HA! Lebringázol 100km-t, vagy lefutsz másnap egy maratont :-)

....Köll a kalória.

Én nem ruglak seggbe, jó étvágyat a sok zsírhoz!!! :-D

Én is kűzdök néha a falánksággal, mert beismerem imádok finomakat- és tudok jókat enni. Ilyenkor mindig eszem azt amit megkívánok, amikor megkívánom, DE keveset. Volt már ilyen falánk hetem nekem is, de a mozgás akkor sem maradt ki. A mérleg közelébe sem mertem menni, azt gondoltam tuti visszajött pár kiló. Aztán pár nap múlva, félve ráálltam és semmi + nem volt. Így ezt a módszert követve, már egyre kevesebbszer vannak fálánk pillanataim.

Ha ez vigasztal, nem vagy ezzel egyedül. :( A szénhidrátoktól nagyon könnyű függőnek lenni, a függőséget meg nehéz megszüntetni, merthogy enni mégis kell néha szénhidrátot is. Rajtam az szokott segíteni az esti bűnözéseket elkerülni, ha arra gondolok, hogy "csak a mai nap számít". Ha érdekel, van egy könyv is erről:

http://www.libri.hu/konyv/miert-nem-tudom-abbahagyni-az-evest.html

Elég "amerikai", és irtó nehéz betartani, amit ír, ha könyvesboltban jársz, esetleg beleolvashatsz.

No. Szerintem meg próbálj meg találni egy arany középutat kajailag is, meg edzésileg is.
Amint a többiek is írták, ismered a végleteket, látod a hibádat, igazából írni is csak azért írtál, mert egy kis megerősítésre volt szükséged. Megkaptad. Holnap pedig irány edzeni :) Hajrá!! 

sokszor ott feneklik meg a dolog, hogy már nem tudom mit egyek, ami nem hízlal. a salátát unom, lassan már a halat is, tojásra egy ideje ránézni sem tudok, annyit ettem mostanában :) tulajdonképpen az az egyszerű képlet, hogy ha nem edzem, akkor eszek. ilyen egyszerű. két hete lenyomtam egy héten tíz edzést, mínusz 3 kiló egy hét alatt-ennyi. egyébként nem tartom magam kövérnek vagy ilyesmi, de azért jó lenne már megszabadulni a maradék fölöslegtől. 15 kiló már lement 2009 decembere óta :)

Hát Slybacsi! Az a büdi helyzet, hogy ezt úgy olvastam, mintha én írtam volna, mintha én szóltam volna ki a sorokból. Már írták előttem, a problémát felismerted, a megoldást tudod, ( ahogy én is ) - de minden fejben dől el, viszont ez a legnehezebb szerintem. Az ember gyarló, még saját magával szemben is. És hát valljuk be, mindent szeretünk, ami káros, erkölcstelen vagy hízlal - nem hiába van a mondás. Nem tudom az ellenszert, sem a csodareceptet a probléma ellen, máskülönben már alkalmaznám ezerrel. Szerintem az állandó önfegyelem, kontroll bukik meg ilyenkor, mégha nem is drasztikusan élsz és vonsz meg magadtól dolgokat. És hát a kisördög - lustaság formájában, nah az kemény. És minél tovább húzod, annál nehezebben indulsz el újra. Nézd csak meg a júniusi hónapom. Elszörnyedsz. Ja és mindezt 1 kgplusszal, az eddigi 3 mínuszból. Meg a megint visszatért lábfájásommal. Szóval én sehol sem tartok sajnos és úgy érzem fél éve egy helyben toporgok. Te már nagyon sokat elértél, ne hagyd veszni! Ja és nálam mindig lelki okok a kiváltói a féktelen zabálásnak és lustaságnak. Ha be vagyok fordulva a zaba és a „döglés” a legjobb barátom. Nálam igaz, hogy a lélek betegíti meg a testet. Így lettem 63 kg-ból 78 kg. ( Jelenleg 76, de újra 63 leszek! ) Egyébként szerintem kicsit besokallhattál, elfáradhattál, jelzett az agy, hogy pihi, meg kaja! Most, hogy ettél, feküdtél, irány tekerni. Főleg egy zsír új Orbea Aqua-val! Gondolj bele, milyen szomorú és magányos a sötét garázsban! J) Én kaptam tőled valamit a múltkor! Most visszaadom, nesze itt van: EZ!!!!!!!!!!!

Ho-ho-ho-hóóó! Most olvastam az előző két bejegyzésed! Ott a válasz! Kimerültél! Azt nem tudom mennyire, de szinte biztosra vélem, hogy ez a baj! Nem kell mindig a fene nagy teljesítménycentrikusság. Most pár napig próbálj meg csak úgy élvezrtből mozogni. Nem időre, nem távra, nem tempóra, csak mert jólesik! Aztán visszajön a kedved az egészhez! Na de elkussintom magam, mert még hülyének gondolsz és a föld alá bújsz tőlem! :-)

Sültkolbász rösztivel??? Bazzz. Én egy hétig nem ennék utánna. :)

Minnél szigurúbban fogod magad,annál jobban zabálsz..talán nem kéne salátán éldegélni:))

Igen, szerintem is, a lenyeg a kozeput.

Egyszerre 1 szendvics, meg ebedre 1 tanyer leves + 1 tanyer masodik... Annyit enni, mint egy atlagember. És mellette intenziv edzest folytatni. És ennyi!

de Klami, értsd meg, nem salátán éldegélek! reggelire eszek egy nagyobbacska kiflit, utána tízórai egy alma, ebédre eszek rendesen, husi krumplival vagy rizzsel, délután még egy kis baromfi virsli vagy sovány csirkesonka, vacsira meg a sali tonhallal vagy egy halkonzerv. ez teljesen normális étrend, még egy kis csokit is meg szoktam engedni magamnak. pontosan azt csinálom, amit Molnartomasz mond. csak két hétig bírom, utána zabálok meg belustulok :(

Ahhoz, hogy bármit megváltoztass hosszútávon az életedben, ki kell lépned a kényelmi zónádból - a megszokott dolgaidból. Abban a 2 hétben - amit említettél - még benne vagy, onnantól pedig - ezek szerint - nem vagy hajlandó továbblépni. Ezen a nyafogás nem fog segíteni.

Amikor én kb. másfél éve életmódot váltottam eléggé megszenvedtem az elejét. A sűrű nagy zabálásokat felváltotta a sűrű kis evések időszaka. A mindenféle kaját - nem mondom, hogy cupákos, mert azokat sosem szerettem - pedig a csirkemell, barnarizs és egészséges(ebbnek mondott) társai.

Eltelt másfél év, most 19 kg minusznál vagyok és még mindig megy le. Hajlandó voltam kilépni a kényelmi zónából. Kialakítottam egy olyan életmódot - sport és étkezés -, amit hosszútávon fenn tudok tartani. Most már ez a kényelmi zónám.

Sajnálom, ha fáj, de Te írtad, hogy ne kíméljünk: 33 éves, életerős férfi vagy és úgy picsogsz, mint egy cicababa. Kapd már össze magad és az önostorozás helyett találd meg azt az utat, amin hosszútávon tudsz járni. A változás fáj, de csak annyira, amennyire fájdalmassá teszed magadnak. Ha állandóan lesemmirekellőzöd magadat, akkor az önbecsülésedet is kilóra fogod eladni, méghozzá zsírkilókra. Ha tudod, hogy valami hosszútávon káros, akkor ne csináld.

Az életben mindennek megvan az előnye és megvan az ára. Csak az tud jól dönteni, aki tisztában van mindkettővel. Bizony fel kell adnod dolgokat, amikor hosszútávon gondolkozol. Amikor kilépsz a kényelmes zónádból. Amikor azt mondod, hogy most ezt a csokit, ezt a tortát, ezt a valamit nem eszed meg.

De csak egy dologba gondolj bele: mennyire rohadt jó lesz úgy kinézni és úgy érezni magadat, mint ahogy elképzeled a jövőben énedet most! Ezerszer többet ér, mint azaz átkozott torta a tányérodon.

Nézd: nyavalyogni, meg önsajnálni lehet. De senki nem fog tudni helyetted felkelni abból a fotelből és elindulni mozogni. Ezt NEKED kell eldöntened. A kaját is. Csak annyi energiát kell belefeccölni, mint amit itt magyarázkodásra szánsz.

Ezeket csak azért kapod, mert kérted. (Különben nem írnám ilyen durván) Ismeretlenül is a bocsánatodat kérem!

Teljesen egyetértek! A változás fáj. Végignéztem az albumaidat... Ha nekem ilyen Orbea bringám lenne..... De nincs. Neked van, és nyavajogsz? Hogy jössz ehhez? Ez engem bánt. Kerekezel elég sokat, ahogy látom. De nyomhatnád jobban is.

Keress versenyt, tűzz ki célt, és tegyél a hűtőre egy általad vágyott teljes alakos képet. A képek alapján, amiket láttam, tényleg nincs sok felesleg rajtad. Azonban ez Téged zavar. Akkor tégy ellene. Ha nem, akkor még nem zavar igazán. Csinálj egy edzéstervet. No de normálisat!!!!! Egyre növekvő terhelés, pihenőhetek beiktatása, és az egész addig tart, amíg el nem jön a verseny.

Férfi vagy, nem is szültél. Én igen. És sokat híztam. Tomboltak a hormonok is.... De ismét versenysúlyban vagyok! Akarat kérdése. Volt egy családi összejövetel, amikor azt akartam, hogy feltűnő változást lássanak rajtam, és vártam a "húúúúúú, de lefogytál...." megjegyzéseket. Mindent 9 héttel a dátum előtt kezdtem el. Szénhidrátmentesen 2 hetet bírtam. Addigra kimerültem. Lassan bevezettem a szénhidrátot, és visszavettem a siétából. Mondanom sem kell, természetesen főztem a kislányomnak rendesen és a férjemnek is (sültkrumpli, tészta....) amiből én nem ehettem. No az valami. Kemény volt.... 

TEHÁT! Döntsél, és utána ne módosítsd a döntésedet! Erős, EGÉSZSÉGES férfi ember vagy. Kapd össze magad, és gyűrd le az akadályokat. Azok mindig lesznek. A kérdés, ki marad felül. Most az akadály nyert! Ne engedd ezt többet!!!!! Hajrá!!!!!!!

Írj mailt, ha kérdésed van. Ha nincs, akkor csináld! Nézem a naplódat ezek után!!!!

az a baj, hogy lassan két éve tart az életmódváltás...

köszönöm a seggberúgást, el is vártam Tőletek! :) a picsogást ezennel abbahagyom. inkább kimegyek az uszodába.

egyébként meg minden a rohadt talpam miatt van, ha nincs az a sérülés... de ezen már kár rágódni, elmegyek vele jövő héten UH-ra, hátha végre mond valaki valami okosat...

egyébként már nagyon bánom ezt a bejegyzést. kicsit tényleg sokat sajnáltatom magam. éééégőőőő :(

Sose bánd ! Csak sírjál nyugodtan :))

megsajnáltalak,önmarcangolásnál nincs rosszabb:(

Sly!

Neked kell fejben lejátszanod mindent. Persze ehhez az is kell, hogy a rokonaid és a barátaid segítsenek. No nem úgy, hogy kiveszik acsülköt a szádból(azért amúgyis pofon jár:P). De azzal már inkább, hogy néhamegerősítenek a tudatban, hogy jó amit csinálsz. Tavaly februárban tettem le a cigarettát 9 év után. Sokat segített, hogy a haverok és néhány kolléga gyakran rákérdzett, hogy hogyan bírom, és megdicsértek, hogy mennyire kemény vagyok, hogy még mindig nem gyújtottam rá. Nekem meg természetesen dagadt a mellem és egyre kevésbé volt kedvem rágyújtani. Aztán a cigaretta után következett a kávé, amiből a napi 5-6 lement 1-re és szépen sorban jött utána az energiaital és a marékszámra fogyasztott só.

Egyszó mint száz: KEMÉNY VAGY, MINT A FAGYOTT KUTYA LÁBA, MEG TUDOD CSINÁLNI!

köszi Bendeguz! nekem is volt nyolc boldog dohányzással töltött évem. nagyon halkan mondom, hogy havonta egyszer hétvégi sörözés alkalmával még most is elszívok egy-két szálat, de hétköznapokon már egyáltalán nem hiányzik.

Klami, már befejeztem  :)

Én is jártam hasonló cipőben,amikor nem voltam elégedett magammal. Majd egy napon elhatároztam hogy elég volt,és elkezdtem tenni azért hogy változzak. Ez most csúnya lesz, de kibaszott nehéz volt. Száz kiló fölötti pacalként lemenni futni,úgy hogy 8 perces kilómétereket futottam, majd enni a csirkemellet paradicsommal heteken ,hónapokon keresztül. Húsvéti sonka helyett sovány túrót enni,amikor mindenki a családban ' idiótának' néz:) Viszon,telt múlt az idő,és eljött az a nap,amikor már nem néztek idiótának,hanem elkezdtek kérdezgetni,hogy hogyan kell enni,mit kell edzeni hogy ők is fogyjanak. AKARATERŐ. Igazából ennyi. Ahogy Bozótnak is így sikerült az UB ,és sok mindenki másnak a kitűzött terv. Semmi nem könnyű,mindenkinek megvannak itt a gondjai,de amit eltervezel azt meg KELL csinálni. Csak az eleje a nehéz. Utána ha a szervezeted rászokik a helyes életmódra lehet 'apró' kitérőket engedélyezni,mert megtanulod kezelni a fogyást,hízást. Sok sikert és kitartást!

Abszolút egyetértek Veled Armitage! Én pl. tegnap bedobtam kétszeletnyi tortát mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül, kb. 2 perc alatt. Tudom jól, hogy megérdemeltem :)

Torta:) nyam nyam:)

Armitage, én is átmentem ezeken, de én nem bírtam ennyire kitartóan. ha ennyire kitartó lettem volna az elmúlt másfél évben, akkor most kb 82kg lennék a 88 helyett :) meg van bennem a kitartás, hiszem én is 102-ről indultam, de sajnos túl sokszor megtörik a lendület, erről szólt a bejegyzés. szerintem a sérülés hozta most ezt a törést, hiszen már nagyon formában voltam tavaly szeptemberben, teljesen rabja lettem a futásnak, mentek le a kilók, még éheznem sem kellett. úgy látszik nálam a futást semmi sem tudja helyettesíteni. ma is lemegyek, kíváncsi vagyok alakult-e valamit a talpam. múlt héten le tudtam futni egy tizest, fájt, csak leszartam :) ez az új stratégiám!

Nekem bevált,hogy átfutok a nyavajáimon.Itt fáj ott fáj.. Kibánja,majd elmúlik.És tényleg !:))

tegnap már egész jó volt! alakul ez!