Írok pár mondatot a vasárnapi túráról.

Reggel ötkor terveztem a kelést, indulást hat körül, hogy megússzam valamelyest a nagy meleget és a zivatarokat. Négy húszkor kipattant a szemem, így gyorsan ittam egy kávét, ettem egy margarinos kenyeret cs.mellsonkával, beleugrottam a bicajosnaciba, felkaptam a hátizsákot, megtöltöttem két kulacsot, elmentem wc-re (sajna a kávé ellenére sem sikerült amit szerettem volna, így rendesen megijedtem, hogy majd útközben jön rám) aztán nekivágtam.

Forgalom szinte nulla, csodás jóidő, gyönyörű napkelte, erről szólt a túra első órája, amíg átértem Hódmezővásárhelyre. Az algyői Tisza-hídig a 47-es főúton toltam, utána le a kerékpárútra. Végig Vásárhelyen, majd Mártélytól Mindszentig még mindig kerékpárúton, a Tisza töltésén, szélcsendben, jókedvűen nyomtam tovább.

Mindszenten vártam 15 percet a kompra, ami kemény kilencven forintért átvitt Baksra. Ezt a százast is úgy kellett rátukmálnom a révészre, mert nem akart kérni semmit. Útközben kérésére beavattam az spd pedál rejtelmeibe.

Baksról Ópusztaszerig országúton, lenge hátszellővel tekertem 26-28-as átlaggal, még mindig nagyon gyér forgalomban, csodás napsütésben. Itt már kezdtem érezni az olcsó nyereg hátrányait. A castelli naci remekül teljesített, végig iszonyat kényelmes volt, valóban ég és föld a különbség közte és decathlonos gatya között. A héten megérkezik a normális nyergem is, mivel ezen a túrán eldöntöttem, hogy megéri ez nekem, mert mostantól egész sokat fogok tekerészni.

Sándorfalván még beiktattam egy tíz perces pihit, aztán lezúztam gyorsan a maradék tizenegynéhány kilométert Szegedig, mert szerettem volna minél hamarabb hazaérni, annyira fájt már az alfelem.

Nagyszerű túra volt, és ami a meglepő, hogy szinte el sem fáradtam, olyan érzésem volt, hogy akár tudnék menni még egy ugyanilyen kört :) Elfogyott három szelet Corny Big, és 1.6 liter izotóniás ital (DM-es, porból készült finomság). Még mindig nem tudom, hogy mire vagyok képes, mert akadályoz a hátsófelem ennél hosszabb távok letekerésében, de úgy gondolom, hogy ezen a szép lapos Alföldünkön egy százas meg se kottyanna. Majd megpróbálkozom vele a jövő héten.

Megszületett az új cél is, méghozzá egy Tiszaföldvár-Bélapátfalva túra, ami 150km lenne, a végén Egertől egy kis mászással megfejelve. Erre még azért gyúrni kell, de ha bejön az új nyereg, és képes leszek akár nyolc-tíz órát is (többszöri pihenéssel) nyergben tölteni, akkor egyáltalán nem reménytelen. Bár Jászapáti meg Dormánd között szinte járhatatlan az út :(

Jó sportolást Mindenkinek!