Nos, ez a tegnapi 10km már nem is hasonlított a hétfőire. Először is, mert nem annak indult, hanem egy laza ötösnek, de valami miatt már az elején észrevettem, hogy gyorsulok, és jól esik :) Gondoltam egye fene, akkor most kicsit gyorsabban futom le, legalább hamarabb otthon leszek, megnézem a síugrás döntőt. Így az öt km 36 perc alatt sikerült, a szokásos 42 helyett, de éreztem, hogy van itt még kakaó, adjuk neki, legyen tíz, legfeljebb a maradékot lesétálom, ha elfogy a kraft. Szerencsére nem fogyott el, pont a kellő pillanatban kaptam a pirosakat, akkor óra állj, pici nyújtás, óvatosan, aztán hajrá tovább. Eleinte bosszantotak ezek a pirosok, de már nem izgat. Sőt, tegnap zenére toltam, egyszerűen nem érdekelt, hogy felveszem-e a zene ritmusát, csak futottam és élveztem, nagyon jól esett, egyszerűen kikapcsolódtam. Annyira felbátorodtam, hogy még a mérlegre is ráálltam: mínusz öt december eleje óta. Ez nem sok, de nem is a fogyás itt a fő cél. Ezt már leírtam párszor. Az majd jön magától, mint mellékhatás :) Szerencsére nálam általában pont olyan gyorsan mennek is a kilók, amilyen gyorsan jönnek. Az én esetem eléggé tipikusnak mondható, tizenöt év versenyszerű úszás után a szegény barom fejem ugyanúgy zabál tovább, mintha még mindig elégetne napi két edzésen két-háromezer kalóriát :)

Ténylegesen ez volt az első alkalom, hogy kifejezetten élveztem, bár a hátsó combhajlítók mindig fájnak, de ezt betudom a súlyfeleslegnek, mégiscsak egy tizessel többet kell cipelniük szegény lábaimnak. Plusz a futócucc, ami dzsekivel, meleg fölsővel cicanadrággal együtt két kiló húsz deka. Lemértem! Alig várom, hogy megszabaduljak ezektől a cuccoktól, hiszen tegnap a kesztyű levétele után már jobban éreztem magam. Hülyeségnek hangzik, hiszen csak pár gramm, de az érzés szempontjából nekem sokat számít. Bár még mindig úgy gondolom, hogy legyen inkább mínusz tíz, mint plusz 30...

Jó futást mindenkinek!