Ez a mai katasztrófa volt. Tiszta latyak minden, az első 100 méteren tele volt a cipőm jeges hólével. Nem volt túl kellemes. Kb másfél kilométernél akarta kibontani a cipőfűzőmet Luszi az agresszív tacskólány, a gazdája végül csak visszarángatta. Mindenesetre jobb volt, mint múltkor a gatyát igen kényes helyen szagolgató rottweiler, bár én egy csivavától is képes vagyok megijedni, ha elmerülök gondolataimban :)

Magtudtam ma azt is, hogy egy köcsög vagyok, amiért nem köszönöm meg, hogy nem gázol halálra az oktáviás agysebész a zebrán, ahol neki ráadásul jobbra kanyarodni tilos... Nem fejtem ki bővebben, szerintem mindenki ismeri társadalmunk eme gépjárművel és/vagy harcikutyával péniszét meghosszabítani kívánó sajnos egyre szélesebb rétegét.

Ez az 5km kb 7-8cal ért fel, annyira elfáradtam a latyaktaposásban. Gyakorlatilag magas térdemelés volt szinte végig. Még jó, hogy nem nézett hülyének senki :)

Szerencsére kezdek kigyógyulni a "mindenki engem néz és rajtam röhög" betegségből (bár előző mondatom ezt némiképp cáfolni látszik)  Eleinte ugyanis meg voltam győződve, hogy mindenki hülyének néz, hogy itt futkorászom... Lehet, hogy ebben benne van az is, hogy régebben sokat viccelőttem a futókkal,  hogy micsoda hülyeség itt futkározni, meg hogy hova fut a szerencsétlen, ibkább álljon be focizni, annak van értelme, meg ilyesmi :)

Más. Egy nagyon érdekes dogot figyeltem meg futás közben. fut velem szemben egy srác, rendes futócipő, passzos gatya, futósapi, szóval hozzám hasonló, fajtánkbéli, látszik rajta, hogy rendszeres futó. No meg persze a stílusán is látszott, nálam kissé könnyedebben mozgott. Ami meglepett az nem a mozgása volt. Mikor mellém ért felemelte a kezét, intett és hangosan azt mondta: Helló! Köszönt! Hihetetlen! Két dolog jutott eszembe rögtön. Egy, hogy na milyen klassz, tartozom valahova, egy láthatatlan kis kötelék köztem és egy teljesen ismeretlen ember között, hiszen összeköt minket a közös hobbi. A másik, hogy csak megérte megvenni a futócuccokat, lám, igazi futónak néztek :) 

Mindent összevetve ez a mai most annyira nem esett jól, de sebaj, majd holnap jobb lesz! Kicsit feltolódtak ezen a héten az edzések, ketten voltunk a feleségemmel az ikrekkel, se anyám, se anyósom, egyszerűen nem tudtam leszabadulni kedden meg csütörtökön. Sajnos a bal vádlim érzi is ezt a túlterhelést, fáj tegnap is, ma is. Érdekes, hogy csak a bal... Mint ahogy az is érdekes, hogy túlnyomó részt a bal lábam lett vizes, a jobb szinte teljesen száraz maradt. holnap azért szeretnék kicsit többet futni, de ha ilyen rosszak lesznek a járdák holnap is, akkor maradok az 5km-nél.

Jó futást mindenkinek!