2 hozzászólás...lustaság? Elérkeztem egy olyan pontra, miközben bár büszke vagyok magamra hogy már 4 hónapja tartósan futok, nem tudom magam már semmivel motiválni. Az elöző 50 km-es programot megsináltam és megpróbálom most 4 hét alatt 60 kilit futni. De valahogy nem megy... Jó kimegyek nagy nehezen, de nem élvezem, és egyre csak lassúlok. Még mindog nem értem el ezt az érzést hogy jó futni, tisztul a fejem és jól érzem magam utána. Ellenben inkább nagyon nehezen csinálom végig (pedig tényleg nagyon lassan kocogok), futás közben mikor fejem, mikor térdem fáj és mintha betonból lennének a lábaim.
A legrosszabb talán az egészben az hogy mindenkinek elújsagoltam hogy milyen jó ez a futás és közben az jár a fejemben, hogy hogy ússzak meg a következő futást... Valószínüleg elérkeztem megint egy ilyen holtpontra ami (ha kitartok) el fog múlni, de most nyavaljgok rendesen.
Meg a gyorsaság, tudom hogy nem az a lényeg, de nekem mégis számít, de egyszerűen még mindig nem tudom még egy km-t sem gyorsabban futni. Jó lenne egy olyan gyorsaságot növelő program ami fokozottan növelne a tempót, de lehet hogy megint az én betegségem hogy mindig "program"-ban gondolkodom.
Megpróbálom hozzászokni a pulzusmérős edzéshez, mert van egy olyan gyanúm hogy még a zsírégető zónát sem érek nagyon el mostanában...
Ha itt-ott fáj az nem jó. Persze lehet csupán pszichés dolog is, de ha valóban fizikailag vagy vacakul, akkor valamit máshogy kéne csinálni. Eleget eszel, alszol? Próbálj meg nem törődni a tempóval, kezdőként méginkább igaz a mondás, hogy a sebesség öl, nem a táv.
Izgisebb útvonal, futótárs, zene? Ilyenekkel lehet még próbálkozni. No meg benevezni egy reális távra valami közelgő versenyre.
És persze meg kell említeni azt is, hogy nem a futás az egyetlen sport. Van akinek egyszerűen nem jön be. Ha te is így érzel, próbálj ki más mozgásformákat is, hátha találsz valami igazán neked valót.