Na nem is tudom mit írjak, annyira csalódott vagyok... A műtét miatt ugye előre kellett hoznom 2 futást hogy be tudjam fejezni a programot, ezért futottam szombat-vasárnap-hétfő egymás után és bár jól mentek a távok, úgy éreztem nagyon is elfáradtam. Kedden elkezdődöt valami borzalmas hasfájás ami nem akart abbamaradni, ezért utolsó pillanatokra toltam a futást, tegnap reggelre. Fájt a hasom, rosszul is éreztem magam de úgy gondoltam hátha mozgás közben elmúlik. Hát nem múlt el, egyre csak rosszabb lett, harmadik km után kénytelen voltam gyalogolni, mert annyira szúrt az oldalom a rossz testtartás miatt (ami ugye hasfájás miatt volt). Aztán amikor házam körnekére értem nagy nehezen dragged myself in. Amikor megláttam hogy igy is sikerült majdnem lefutni a távot már sajnaltam hogy nem mentem ezt a utolsó 400 métert, de nagyon készen voltam. Aztán kiderült hogy hőemelkedésem is van, úgyhogy majdnem kérdésessé vált a műtét is... de azért megcsináltak (szemműtétről van szó). Most akkor következik 2 hét kényszerpihi, remélem azalatt minden rendbe jön, beleértve hasiproblémákat és utána elkezdek megint a program 2 utolsó hetet hogy megint lefuthassak ezt a nyomorék 5 km! Először életemben szemüveg nélkül!

Azért még így is hogy maga a verseny nem sikerült (és ebben most tényleg sem az akaraterőm vagy a lustaságom hibás) megcsináltam 5 és fél hét futást és már alig várom mikor mehessek ki megint futni. Ennek a programnak legnagyobb előnye az hogy megtanítja rendszeres mozgásra és most már tényleg kezdek megérteni azokat a futókat akik kimennek hóban-esőben-sárban-kánikulában futni... Akkor viszlát két hét mulva!