Az elmúlt két hétben nem tudom összeszedni magam. Nem esik jól semmi, nem tudok elindulni. Kéne, nagyon kéne edzeni, mozogni, ha másért nem a jobb hangulatért, de ne megy. Remélem nem tart örökké.
Zilaci írása a fecskéről nagyon jókor jött:
"- Nem fáradnak el?
A nagyapja elmosolyodott.
- Dehogynem. De akkor fáradtan repülnek tovább. – Az öreg a falnak támasztotta a hátát, és a távolba révedve folytatta: - Így van ez az emberekkel is. Tudod, a tested sokat kibír. Még akkor is, ha csak ilyen kicsi, mint a fecskéé. Ha akarod, oda visz, ahová szeretnéd. Hunyd csak be a szemed!"
Azt hiszem becsukom a szemem és elgondolkozok a folytatásról.