Szombaton 13.00 óra körül átúsztuk Kisapostagnál a Dunát. A céltól felfelé a folyón kb. 300m-re átvittek minket motorcsónakkal a túlpartra, majd onnan kellett visszaúszni. A víz jó minőségű és kellemes hőmérsékletű volt a 31°C-os tűző napon. A sodrás nem volt túl erős a meder közepéig. A sodrásirány jobb oldalán viszont már éreztem, hogy „teljes gőzzel” úszok, de nem haladok. Dolgozott az adrenalin. Szerencsére a cél közelében értünk partot. Természetesen egymást figyelve úsztunk. A női kategória első két helyét elhoztuk. Az első smarcsu lett – összetettben 4-ik – a második nyaff lett – összetettben 6-ik – nagyon ügyesek voltak.
Ezután Sárkányhajó edzésen vett részt a kis csapat. A DVSC Sárkányszív Sárkányhajó szakosztály három sportolójának segítségével bemelegítettünk, szárazon gyakoroltunk – majd a hajó vízre bocsátása után – megkezdtük a várva várt evezést. Hangulattal próbáltuk meg pótolni a hozzáértésünk hiányát. Szerencsére a tapasztalt edzőink vezetésével és segítségével néhány gyakorlaton keresztül hamar magunkévá tudtuk tenni a sárkányhajózáshoz szükséges nélkülözhetetlen lapátolási fortélyokat. Az edzés elején néhány bénácska lapátpróbálás, a végén már magabiztos a lapátmerítés volt jellemző a dob ütemére. Karunk teljesen elfáradt, kihajtottuk magunkat. Este a tábortűznél megfigyelhető volt, hogy mindenki a másik kezében fogta a sört, mint amelyikben szokta. :-)
Vasárnap 10.00 óra körül elkezdődött a várva várt verseny. A cél az volt, hogy a lehetőségekhez mérten minél többször üljünk hajóba. Hát megkaptuk. :-) Mivel négy csapat nevezett a rendezvényre, ezért az elődöntőben mindegyik csapat megmérettetett mindegyikkel. Egyszerre három hajó versenyzett egymással. Három előfutam volt, majd a 3-4 helyért végül az 1-2 helyért ment a küzdelem. Mivel – szabály szerint – árral szemben ment a küzdelem, ezért a viadalba belépő új csapat a meder szélén evezett, majd a következőben egy pályával beljebb, legvégül a nagyobb sodrású belső pályán. Az edzéshez viszonyítva itt az volt a nehezítés, hogy a folyóban kellett evezni, míg edzésen az állóvizű dunaújvárosi kikötő öbölben eveztünk. Ráadásul lelkiekben a kiírásban szereplő távra készültünk, ami 150m-nek volt meghirdetve. A Dakota 320m-t mért. Igazából ez nem volt probléma, mert a többi csapat is ennyit evezett, de lélekben rá kellett állni. Ezért is fordult elő az első futamon, hogy a végére kifulladt az egész csapat, s a cél előtt megálltunk. Szerintem terep felmérésnek betudható volt az a futam. A többiben már helyt álltunk a csapattársakkal. A három elődöntő ideje rendre: 2:45, 2:40, 2:30 és a gigantikus hajrával végződő döntő ideje 2:15 lett. A javuló időtendencia is azt erősíti meg, hogy a verseny végére sikerült egyszerre eveznie a Sárkányfűárusoknak. Annak ellenére, hogy már mindenkiből kifogyott a szufla és a túledzettség jelei jelentkeztek. Az utolsó 50m-en egységes csatakiáltásokkal is támogattuk a mentális erőnlétünket, ami valami módon hatott a hajó sebességére is. Ugyanis az utolsó ötven méteren fordítottuk meg az állást. Ehhez hozzá járult továbbá, hogy átadtam a stroke helyemet, karbon lapáttal eveztünk – az egyik profi csapat jóvoltából – és a kormányosunk ügyes és határozottan irányította a hajót. Malacka is velünk volt mindvégig a futamokon.
Idén megkóstoltuk a sárkányhajózás ízét, jövőre tábort építünk rá több edzéssel. A versenyszervező is említette, hogy egész napos viadalt tervez a következő évben DVSC-s szervezésben. Köszönöm a felejthetetlen hétvégét a csapattagoknak (AAni, adurmi, aRchi, cseha, csetbalu, Daniloo, dildi, eftomi, G.Ildi, gfannika, lajhára, marlok, mjoci, nyaff, QuechuaKacsa, smarcsu, Steve, szcriszta, zakka, Zolo), a segítő házastársaknak és a versenyre felkészítő Sárkányszív edzőinek Katának, Ildinek és Zsoltinak!
Jövőre Veletek ugyanitt …
A rendezvényről készült képeket megtekintheted a nick névre kattintva: adurmi, eftomi. Valamint edzőnk, Kata képei.