Piszkosul vártam a versenyt! Nyár...Balaton...212...váltóban futva...
Az edzésonline-on TóthAti tavalyi UB-és megtapasztalását többször is olvastam. Idén februárban már nagyon zsibbasztott a gondolat, hogy nekem erre a versenyre mennem kell és tökéletesen kapóra jött, hogy Livi megpendítette, hogy keres egy embert még, hogy 3 fős legyen a csapat(Fekete Kriszta a 3. csapattag). Megalakult a Hárman Párban csapat. Ettől a pillanattól fogva gondolataim nagy része csak a június végi 70 km-emen jártak :)))) Szerencsére Levikopter barátom eléggé megdarált a hétvégi futásötleteléseivel. Sok vasárnap reggelt hosszú futásokkal töltöttünk (Szentendre oda-vissza, 5 Szigetkör, Budapest rakpart futás, stb.). A SZESZ (Szerda Esti Szeánsz) pedig beleforrt a heteimbe. Februártól Tapír intiválására rendszeresen jártam fel szerda este 8-ra a Fenyőgöngyéhez ahonnan 17-21 km-es esti, fejlámpás futáskalandokat élhettem meg. Néhányszor valóban bazi kemény futik voltak, főleg amikor Tapír vagy a hűvösvölgyi szakasz beindult. Ezek a SZESZ-ek roppant sokat adtak erőnlétben, azóta is szívesen járok, nagyon jó a társaság is, arról nem is beszélve hogy szinte mindenki indult az UB-én :))))
Május végén Livi realizálta magában, hogy idén a sok BSI versenyszervezés miatt nem tudott illően felkészülni ezért a jelezte, hogy saját távját befelezné a Borival, így 4-essé alakultunk, nevünk frappánsan BSI Megfigyelőkké alakult, amin még néha most is felröhögök annyira találó. Egyenpólónk is készült, baró lett.
UltraBalaton előtt 980 km-nél jártam ebben az évben. A verseny előtt négy héttel már viszkettem hogy csak 6 órás "pihik" lesznek a szakaszaim között, ezért egyre gyakrabban futogattam a Margitszigetre késő este 22-23h indulásokkal, sőt a verseny előtt lezúztam egyik szombat éjjel 10-kor egy 21-est, majd otthon hajnali 1-kor ledőltem és reggel 6-kor indultam a következő 21-re. Jól ment, igaz nem siettem, 6-os ezrekkel tettem egyik lábamat a másik elé. Az UB előtt még Camelbaket is vettem hogy folyamatosan tudjam adagolni a lét magamba. A kis hydropakkel toltam is vidéken 3 hosszabb futást még a nagy verseny előtt, nekem találták ki :)
A kocsis körbeszállítgatást és cangás kísérést bevállata kolléganőnk, CsukaKriszta, barátja Gábor, és haverjuk Zolli. Ez a kísérgetés szórakoztató, biztonságérzetet adó, egyszóval FASZA volt :)
Csapatunk lefelé úton és első este a szálláshelyünkként funkcionáló Tihanyi Oázis Panzióban egyeztetett a versenyről, azaz mindig 2 cangás kísérő lesz a futóval, többiek pedig mindig előremennek kocsival 5-10 km-et buzdítani, szurkolni. A cangásoknak se volt kis kihívás, hiszen Kriszta nemrég vette a Meridáját, Gábor ugyan terepkerékpározott, viszont Zolli szintén nemrég vette a drótszamarát. Lementünk tésztapartizni, bevertem 2 adag túros tésztát. Felvettük a rajtcsomagokat (a póló zseni). Még este feltekertem Kriszta bicajával Tihanyba az Apátságba, meg össze-vissza. Este 11 körül eldőltem, izgalom nuku.
Másnap reggel 8-kor bereggeliztünk a panzió udvarán, aztán cuccolás. Leslattyogtunk lassan a versenyközponthoz(500m) és megnéztük a déli rajtot. Voltak ismerős arcok rendesen, hiába ide csak a legelvetemültebbek jönnek, a futótársadalom egyik szűk, elhivatott keresztmetszete. Sok gyalogkakukk gyereket felismertem, akik félmaratonokat, maratonokat nyertek az elmúlt években...kicsit játszották az agyukat(már elnézést). Jozsóval pacsiztunk, természetesen legelöl állt teljes Saucony "vértben" :) A mezőny piszok hamar elment(kb.200 váltó első tagja + cangások), igaz reggel 6-kor kifutott a 200 egyéni is. Csapatunkat Kriszta indította, egészen Dörgicséig haladt.
Kocsiba huppantunk a rajt után, és lementünk Vászolyba drukkolni. Ott találkoztam a Shape csapatból Óhidi Zsuzsival, örömködtünk. Itt PantocsikFeri csinált néhány képet rólunk. A helyi kocsmában kávézgattunk és néztük a futókat. Megérkezett a fotóblog team nyitóemberként WinklerRobi Motörheades Lemmy fejével, csupasz felsőtesttel, rommá tetoválva :))) Azért jó hogy ilyen arcok is rohangálnak. Megjelent Kriszta is, frissítés nélkül zúzott tovább :)))) Szesze pont mögötte jött, gyorsan futottam vele száz métert annyira megörültem neki.
Ismét kocsiba pattantunk (ez a kocsi ki-be borzalmasan soxor megismétlődött a versenyen) és 5 km után Dörgicsét elértük, útközben Levinek üvöltöztem a kocsiból. Camelbak hátamra, majd a helyi presszó slozija előtt spanolgattam még FTomival (iszonyat jól lefogyott+qurvagyorsan fut). A frissítőpontnál teletöltötték a hydropackemet isoval és máris megérkezett Kriszta.
Dugóka be, ujjamra át, sipirc. Úgy mentem, mint a meglőtt vadgalamb. Csak az vezérelt az első 5 killerben hogy minnél több arcot előzzek :)))) Rendesen terepfutás volt, szőlők...dimbesdimbos, földes, rövid erdőátfutós részek. Ez piszkosul tetszett, i láv this kind of terep. Erre a szakaszra Saucony Exodus terepcipellőimet rántottam magamra. Szegénykék már nagyon nyugdíjközeli állapotban vannak.
Köveskál előtt már aszfaltúton küzdöttem a verítékkel, hol derengős, hol borús, de meleg idő volt. Szesze ezen a szakaszon gyakran kiugrott a Kia kocsikájából és fotózott, közben a társai buzdítottak, nagyon jófej csapat volt.
Rohadt jól tudtam egyedül haladni, örömfutás volt, de gyakran hátrapillantottam, hogy hol a francba vannak a bringásaink? Nos, ők az első 23 km-es szakaszomból kb.13-nál értek be...Zollinak láncleesése volt. Köveskálon kis kanyar a faluban, Lakatos Pisti(kapjelhatucc csapat) rakott irányba (köszi).
Káptalantóti előtt HangyaAndival futottunk együtt egy darabon, örömködtünk. Nemesgulácsig sok frissítőponton nagy szurkolás dübörgött, csak lestem. Megérkeztem 16h-kor, 43-nál Livi váltott. Ezen frissítőállomáson 2 fő próbálta kezelni a sok szomjas futót, nulla sikerrel. Gyorsan beszálltam izót tölteni, adtam is ki 3 adagot, majd ráborultam a nagy isobalonra, hogy újratöltsem a Camelt. Ekkor egy idősebb nő elkezdett károgni hogy mi a francot képzelek én hogy lefoglalom az izót és őt nem tudják frissíteni. Gyorsan eligazítottam, de nem értett a banya a szóból és tovább osztotta szerencsétlen önkéntest. Ments meg Istenem az ilyen gyökerektől, az ilyennek semmi nem jó! Gyorsan el is húztam mert a randa nő teljesen kiakasztott. Kocsiba be és usgyi Szigliget (Gábor, Bori, F.Kriszta, én). Itt 2 helyen is örömködtünk Livinek. Kriszta és Zolli fegyelmezetten tekertek utána. Megérkezett WinklerRobi is a haverjaival, eszméletlen bulijó a kocsija (feketenaracs Citroen)
Szigliget után már csak Gyenesdiánál(66) parkoltunk le, Gábor rögtön megtalálta a lacipecsenyést :)) Sok váltócsapat összejött itt, mivel nagyon előrejöttünk ezért begyalogoltam egy kilométert Liviék elé és befutottam vele a váltásig. 18 óra körül jártunk, ezen a szakaszon volt a legnagyobb a hőség. Bori megindult, mint a villám, Gábor utána biciklivel. Zolli eléhezett és 2 Islert tömött magába és a biciklit a kocsira fel is akarta tenni. Mivel a kerékpárja nagyon jó volt, ezért rögtön rápattantam és B.Berényig(83) eltekertem én is. Keszthelynél két rohadt pofátlan koszos biciklis cigógyerek beszólt a Bori mögött igyekvő futónak, aki ráadásul egy elég izmos, nagydarab gyerek volt. Bepipultam én is és rámozdultam a két gyerekre, olyan hörgő hangokat adtam ki és olyan pofát vágtam mint a MadMax kettőben a kattant indián motoroscsávó. A két füstös gyerek hitetlenkedve nézett rám, nem tudták elképzelni, hogy ez most komoly vagy idióta :)))) Párszor eljátszottam ezt amíg felszívódtak. Berénynél Kriszta és Gábor teketek tovább Borival, mi meg elkedztünk kajálni, le is csúszott egy nem túl jó gyros. Itt elkövettünk egy nagy hibát, előrementünk egy váltóhellyel előrébb, a 92-re, holott 87-nél volt a Bori/Kriszta váltás. Zolli padlógáz vissza, 5 percet csesztünk el kb. (oké, belefér). Visszamentünk Máriafürdő végébe, betoltuk a lángosokat(na ez nem kellett volna!). Én hülye 2 órával a futásom előtt lángost tolok. Itt taliztunk megint Lakatos Pistivel aki a kissé lassult, megborult csapatát innetől kezdve időben helyrevágta, olyan futást levert innen. Besötétedett...Fonyódnál kavartunk a kocsival, Kriszta ezen a ponton is frissítés nélkül vágtatott tovább, hozzászólni nem lehetett, teljesen a futásnak élt, piszok gyorsan tolta.
Beértünk Boglárra, féltáv után voltunk és épphogy 22 óra elmúlt, az előzetes számításaim előtt voltunk 1-1,5 órával. Itt egy nagy frissítőhely volt nagyon kedves személyzettel. Peppe fényrudakkal dugókáztatott, örömködtünk, majd biztosított róla, hogy ha kell vmi intézkedik. Itt már bennem volt a drukk, mégiscsak 2. szakasz és ha már eddig ilyne jól haladtunk, miattam ne csesszük már el. 22.40-kor indultam..Lelle...Szemes...Szárszó...összefolytak. A kib****tt lángos dolgozott bennem, kidörzsölődött a jobb belső combhajlítom, de a legborzasztóbb az volt, hogy ha megálltam a frissítőállomásokon akkor belémnyílalt egy szúrós fájdalom a jobb térdemnél és csak a ráfutás után pár száz méterrel állt be valahogy, így megállni alig mertem, nehogy nagy gond legyen. Nagyon sok vaksötét szakasz volt ezen a 23 killerren, szerencsére Gáboron is volt fejlámpa, + biciklisfény. Szegény már állva tekeret annyira szétvágta a hátsóját a cangaülés. Ketten szenvedni sokkal jobb! Cipőfűzőmet vagy 3-szor kellett újrakötni, szívás...mert fájt utána. 132-es állomás után a 135 egyszerűen nem akart jönni. Nemcsak én, hanem Gábor is kivolt a tudattól, hogy lehetetlen, hogy megyünk, haladunk és nem jön a pont. Itt vmi el volt számolva az fix. Szántód 135 hol a francba vagy? Azért csak eljött :) Rom készvoltam a célban. Alig tudtam a kocsiig gyalogolni. Hajnali 1-kor indultunk el. Na, a következő szakaszon ment rendesen a party night. Siófok Palace...természetesen a disco mellett haladt a mezőny (Bori futott), amely már nagyon szét volt szakadva. Itt már kőkeményen be lettek érve az egyéniek és a párosok egy része. Yoyokát kétszer is láttam a szakaszon, visítottam is neki a kocsiból. Bori 14-ese után ismét Kriszta vette át a csapatot(elég közel volt a 2.-3. szakasza), mi pedig előrementünk.
Balatonvilágosnál volt egy brutál emelkedő, itt bevártuk a teamünket. Itt taliztunk Hankával, aki már várta Milánt, aki nem sokkal utánunk érkezhetett meg 132 lefutott km-rel, ő pedig 52-öt zúzott rá, nagyon durva. Kriszta mint egy TVG úgy száguldott fel és tovább ("nefussmellettemmögöttem") címszóval :)
Balatonakarattyánál a frissítőállmoásnál egy Suzukis részeg gyúros gyökér banda bekiabált minden tróger dumát Borinak. Szerencsére senki nem szólt vissza, nem lett volna jó vége. Keneséig előrementünk, mindenki zombi volt már. Gábor aludt, Kriszta-Bori kókadtan nézelődött, Livi pedig készült a 3. szakaszára. Én a combhajítomba fél tubus vazelint kentem, de szart se ért. Ennél az állomosánál vagy négyszer dobtam yellowt, teljesen felborult a vízháztartásom. Itt láttam áthaladni Lupust(173km), és hajnali 4 után voltunk. Zolli rendületlenül tekert, úgy nézett ki mint Lance Armstrong a tavalyi Touron a RadioShack csapatban :))) Livi innen durrantotta meg az utolsó rövidebb szakaszát Almádiig. Itt már sejtettem, hogy reggel 6-kor már futnom kell, és apait-anyait bele kell adjak, hogy hozzam az időt a csapatnak + befussunk Tihanyba. Az Almádi frissítőállomásnál (185) egy robbantott hajú arc kenegette a vajaskenyereket, néha úgy kellett ugrasztani, hogy jön futó dugókázzon. Kriszta megunta, felvette a műszert és Ő dugókáztatott :)))) Itt láttam egy egyéni futót összegörnyedve kiflibe a frissítőhely mellett. Azt hittük nem él, de élt, nagyon romos állapotban volt. 6-kor jött az infó hogy megsérült Zolli, az autósok gyorsan visszamentek érte 181-hez, én meg vártam Livit Krisztával. Livi még továbbment volna 189-ig, de erősködtem hogy nene! :) Megindultam és következett életem eddig legdrámaibb, legmeghalósabb 26 km-e. Térdszúrás? igen. Combhajlító dörzsi? abszolút! Mellbimbódörzsi? az is! de mentem, mentem...Bori hamar beért Zolli cangájával. Alsóörssnél egy bokor mellett dobtam a yellowt, ahol éppen egy leeresztett guminő volt :)))) Realizálódott előttem, hogyha megállok, akkor beszarok a fájdalomtól, ezért a frissítőknél épphogycsak dugókát benyomtam és tovább.. csak így működött. A Hydropakem már vizzel volt megrakva, mert az eddig kiszívott izóitaltól már hányinger kerülgetett, annyira fos volt. Borinak feltettem 2500 kérdést, és ő szépen mindenre válaszolt :) Így telt az idő, és megszűnt pillanatokra a fájdalom. Csopaknál már világvége jött rám, hogy lekanyarították az utat a Balaton part felé. Balatonfüredre átérni és azon egyáltalán átfutni maga az örökkévalóság volt. Olyan rohadt hosszúnak tűnt a Tagore-sétány, mint a két szigetkör. Fürednek meg soha nem akart végelenni, rendesen kezdtem bekattani, pokoli levert voltam, de futottam, igaz hat és feles ezrekkel, de futottam, egyszer sem álltam meg. Bori bíztatott, hajtott, lelkesített...és végre jött Tihany. Megláttam a levendulást még jobban elöntött a kín. Felfelé, felfelé, de mentem, küzdöttem. Bori nyomta a showdert, és igaza lett - felértünk :) Onnan előretekert és az Oázis mellé érve a többiek is beálltak mellém, ekkor minden rendben volt. Úgy szólt Kriszta már hogy ne rohanjak...és VÉGRE reggel 9-kor befutottunk, nagyon jó érzés volt. Igaz egy hihetelenül pofátlan Metrós csapat beelőzött minket az utolsó 20 méteren ezzel jelentősen elcseszve a befutófogadtatásunkat by PéterAti.
21 óra alatt beértünk, azért ez egy 3-4 fős váltónál rendben van :)
Én összesen 72 km-et toltam le 7 óra alatt, kb. 5000kcal égettem el, 5-6 lityó folyadékot csappattam be.
Versenypóló zseni, érem hibátlan, hangulat tízes, szervezés....megfigyeltük, na! :))))
Tapasztalatok(amit nem lehet jövőre csinálni):
- idiótán kreáltam össze magam egy-egy szakasz után(magnéziumkapszuláimhoz, sótabettáimhoz nem nyúltam)
- semmi másból nem állt a futás közötti 5-6 óra csak abból hogy kerestük a következő frissítőhelyet és ki-be szálltunk a kocsiból/ba, ez baromi fárasztó volt így utólag.
- a végére nem szabadott volna egy 26-ost nyomni, csak a felét, máshogy kell a szakaszokat lebontani.
- a befutás előtt hétra kell nézni hogy megapofátlan, etikátlan csapatok ne előzzenek be.
Summa summárum: felejthetetlen verseny volt a hatalmas szívás ellenére is, a csapat piszkos nagy kohézióban, szupergroupként teljesített.
Szép teljesítmény! De valld be. Frissíteni mentetek, nem futni ... :-)