Milyen furcsa szerzet is az ember . Ha minden rendben , akkor észre sem veszi , ha valami plusz kerül elébe .
Ma végre kezemben van az elkövetkező 10 hét felkészülési terve . Mesterem , mentorom , barátom ( remélem mind három ! ) kérdezte is , hogy minek akarom ezt ? Hiszen tudom a módszereket , az eszközöket , minek azt tervként realizálni ? Én valahogy vizuális alkat vagyok , jobban szeretem fizikai valójában látni a dolgokat . Ráadásul , rám pozitívan hat ha látok egy hosszabb utat , a végén a céllal . Jobban eltudom viselni az esetleges nehézségeket ha látom , hogy honnan hová kell eljutnom .
De ennél sokkal fontosabb volt számomra az az órácska amit beszélgetéssel tölthettünk . Szinte éreztem ahogy árad felém a pozitív energia , az erő és a hit . Feltöltődtem teljesen , kisimultak az esetleges kétségeim . Most már csak végig kell csinálni az edzéseket , figyelni , várni ahogy beépülnek a tempó futások , és kialakul a verseny tempó . Ehhez már feltankoltam az energiákat , és még ott lesznek a heti megbeszélések . Szeretném , ha a futásom adna Neki is erőt ahhoz a versenyhez , amit vív , mert az sokkal nehezebb , mint egy maraton és sokkal fontosabb is…Érte is futok , vagy inkább együtt . Hajrá Józsi !!!
Nagyon szépen leírtad, igen fontos a konkrét célkitüzés, ha pedig látjuk a hozzá vezető utat az már félsiker!
Néha egy-egy beszélgetés valóban hatalmas nagy energiát tud adni az embernek, és szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel!
Esetleg halhatnánk némi konkrétumot is?
Jó felkészülést kivánok!