Az utazás a már megszokott gyermekbetegségekkel indult, de már mint rutinos utazó, ezen könnyen túltettem magamat. A megnyitóra éppen odaértünk. Megnéztük a pálya elejét, ami a 800m szintet rejtette, hát elég meredeknek tűnt a menet másnapra! De legalább nem okozott meglepetést! A szállást csak utána sikerült elfoglalni. Minden rendben haladt, már vártuk a holnapi rajtot.
8:30-kor rajtoltunk. Már ekkor rendes meleg fogadott minket, ragyogott a nap. Frissítőt nem tudtunk vinni, mivel mi lányok, topban és egy kisnadrágban futottunk. A géleket is csak a topba gyömöszöltem be. Frissítést nem tudtunk leadni a pontokra sem. Tehát szinte teljesen a rendezők ellátására voltunk hagyatkozva, meg a saját zsírtartalékokra. A nagy meleg miatt sűrűbb frissítést is el tudtam volna viselni, szerencsére volt még néhány forrás is út közben.
Tehát az első szakasz, amitől annyira féltünk, a várakozásokhoz képest elviselhető volt. Igaz nagyon meredek, de legalább itt még nem volt annyira köves a talaj. Azután a 4-5. kilométertől elkezdődött a kősivatag. Otthon a fotókról nézve kövekkel kirakott útnak nézett ki a pálya, de a helyszínen inkább amolyan összerombolt kusza lépcsőket láthattunk, amit az erózió lekoptatott. Fölfelé még hagyján, de lefelé csak a nagyon rutinosak tudtak jól haladni. Ehhez hasonló köveket itthon nem is láttam még. Ennek ellenére a táj szépségére nem lehetett panasz, de csak óvatos oldalpillantásokkal lehetett gyönyörködni. Növényzet csak néhol volt, tehát rendesen tűzött minket a nap. Meg is lett a hatása. 22km-nél fordultunk, mivel nagy részben oda-vissza egy ösvényen folyt a verseny. Itt már nagyon szomjas voltam és sikerült találni egy eldobott vizesflakont, amivel már legalább locsoltam magam. A profibbak szinte végig vittek a kezükben innivalót. Még a mezőny legelején is. Itt sikerült beérnem Liát. Azt hiszem ő is kiszáradt már ekkorra. (A fiúk már elmentek a szembeösvényen. Jó volt őket látni!) Egymást előzgetve haladtunk tovább a már megismert úton. Egyre nehezebb volt a lépcsőzés, egyre többször sikerült megbotlani. Hiába, van még mit gyakorolni! Már messziről kivehető volt a cél a következő hegytetőn, ami azért elég lassan közeledett. De legalább már láttam! Még egy kopasz hegy kövekkel, azután valahogy kitisztult az út és végre lehetett futni. 2-3km lendületes futás, és ott volt az utolsó emelkedő a céllal. Ugyan célkapu nem, de sok lelkes drukker volt, sőt magyarok is. Felhangzott a "Hajrá Magyarország!" kiáltás, ami minden kínlódást elfelejtetett egy pillanatra.
A futásommal ugyan nem vagyok maximálisan elégedett ,de akkor és ott erre voltam képes. Érzem a hiányosságaimat és tudom hogy még sokat kell dolgozzak. A felkészülésem igen rövid volt. VB abszolut női 36. és korosztályos 10. helyet sikerült elérni. A motivációm már megvan az elkövetkező edzésekhez és versenyekhez is.
Köszönet jár azoknak, akik segítettek eddig eljutnom! És köszönet a csapattársaimnak! Igazán lelkes, egymásra figyelő emberekkel lehettem együtt!