Az első hosszabb versenyem idén, amire nem igazán készültem. Bóla Emíliának köszönhetem, hogy egyáltalán eszembe jutott elindulni. Már tavaly is nézegettem, úgy csábított a neve: Bükki kilátások HARD. De nem indultam. És egyetlen nő sem indult. Viszont idén így már ketten lettünk, vállalkozó szellemű lányok, akik kipróbálták, hogy milyen is egy kemény verseny.

Az előtte lévő napokban sokat tervezgettem, mit is vigyek, milyen lesz a pálya, mire készüljek. Rég voltam ennyire izgatott. Télen ilyen magas helyeken még nem is futottam. De bíztam magamban, hogy meg tudom oldani az útközben adódó esetleges problémákat.

Hajnalban indultunk Felsőtárkányba, éppen megérkeztünk a rajtszám felvételre és szinte már indultunk is a rajthoz. Az időjárás kedvezett nekünk. Fagy volt, de sütött a nap. 22 ember nekilódult a nagy feladatnak. Mi csajok a mezőny második felében futottunk. Lendületesen mentünk az elején még fagyott, majd sáros úton. Ahogy emelkedett az út egyre több havas jeges útszakaszt találtunk. Nagyon szépen jelölt pálya volt. Nem beszélgettünk, figyeltük a jeleket, hogy ne legyen tévedés. De a nagy figyelésben túlfutottunk a leágazáson. Hiába mondtam, hogy nincsenek nyomok a hóban, valahogy gyanús a dolog, még mentünk azért tovább.Szalagok sem voltak, ezért a többiek is úgy gondolták, hogy forduljunk vissza. Szerencsére Emi hozott térképet. Jól túlmentünk, belettünk kb. 2km-t. Nehezen lehetett észrevenni az ösvényt Zöld-rét felé. Végre jó úton haladtunk. Innen minnden rendben ment, de egyre több hó volt. Sok helyen jeges tetejü, vagy jégdara jellegű elég mély hó. A futótempómmal nem is foglalkoztam, mert nagyon figyeltem, hogy jó helyre lépjek.  Szalajka-völgyben újra hómentes lett a terep. Szépen tempóztunk felfelé, de azért kipillantgattunk a Fátyol-vízesés felé. Már készültem fejben a gyorsasági szakaszra Szalajka-forrástól Istállós-kőre. Tudtam mire számíthatok, mert már "futottam" itt. Ugyan melegebb időjárás volt akkor, de az is nagyon mászós jellegű volt. A szerpentinen még jól lehetett haladni, de egyre magasabbra jutottunk és egyre több lett a jeges hó. Már sejtettük az út végét, de nagyon nehéz volt haladni. Szerencsére nem készült felvétel a mászásomról, de ennek a futáshoz már semmi köze sem volt. A gyorsasági szakaszt megnyertem, de ez a gyorsasághoz nem hasonlított. Viccesnek éreztem. A pontig még azt a pár métert azért lefutottam. Innen visszaereszkedtünk az Őr-kő-ház ellenőrző ponthoz. Úgy gondoltam, a nehezén már túlvagyunk. Következett pár ismerős hely, Őserdő, Tar-kő, de itt is nehéz volt a hóban futás. Nagymező Síház az utolsó előtti itatós-etetős ellenőrző pont volt. Jól belaktam, mert tudtam hogy egy hosszabb szakaszon nem lesz ilyen, csak bélyegzős pont. Ezen a szakaszon maradt el valahol a barátném, amit nagyon sajnálok, mert ő ezután még kétszer eltévedt. Ha jól emlékszem 19km volt a következő nagy pontig. Szinte végig lefelé ment az út, egészen a Hór-völgybe. Innen jött az újabb mászás, amire nem is gondoltam, hogy ennyire meredek. Ugyan hó nem volt, de Ódor-várra felkapaszkodni e nélkül is igen kemény. Itt már reménykedtem, hogy több ilyen váratlan meglepetés nem lesz. Szerencsére hasonló szintemelkedés már nem volt, csak szépen hullámzott az út. Már az órámat nézegettem. Vajon hány kilométer pluszt tettem bele? Mennyi lehet hátra? De jó lenne 9 órán belül beérni! Szedtem a lábam, de sehol nem akart befejeződni az út. Már a 9 órából kifutottam. Egy tavat láttam, szalagot, épületet, elfutottam előtte, hangokat hallottam, Zsófi!!! Na akkor visszafordultam, és ott volt a cél. 9:02 lett az időm. Nem bántam már semmit, mert végre beértem. Ha könnyen ment volna, talán nem is örültem volna ennyire a teljesítésnek. Egyet sajnálok, hogy a bükki kilátásokat nem tudtam igazán élvezni, mert mindig csak rohantam, meg a lábam elé néztem, nehogy elvágódjak.

Nem bántam meg hogy eljöttem ide! Ajánlom mindenkinek, de főleg lányoknak! Hiányzott a nagyobb mezőny!

A pálya jelölésével elégedett vagyok. Aki ismer, az tudja, hogy nálam egy eltévedés egy versenyen, az megszokott dolog. Néha ránéztem a kis papíromra és tudtam, hogy jó helyen megyek.

Még befutó csomagot is mindenki névreszólóan kapott, amiben értékes használható dolgokat kaptunk és nem lejárt magazinokat.

Finom gulyáslevest ehettünk, igaz külön fizetségért, de senki ne legyen telhetetlen!

A díjazásnál elmaradt a szokásos érem, kupa. Helyette könyvet kaptunk a Bükkről, meg a különdíjakat. Köszönet a rendezőknek és a szponzoroknak, hogy nem használhatatlan dolgokkal halmoztak el minket!

Szóval még egyszer: JÖVŐRE GYERTEK MINÉL TÖBBEN, MERT NAGYON JÓ!!!