Holovacz erdeje
Midőn egy ködös őszi hajnalon,
Mikor még csend honolt a tájon,
Szél sem rebbent tova a fákon,
Dércsepp csüngött a fűszálakon.
Susogó hang járta át a mezőt,
Hangja betöltötte az erdőt,
Mi ez, nézett körbe kérdőn,
S érdeklődön a szamárfejű őz.
Pálcikás lepkék segítsetek,
Mi ez a hang szerintetek,
Szerteszéjjel repüljetek,
Mindenkit kérdezgessetek!
Varázs gomba hallottad tán,
Hogy az erdőben idegen jár?
Ugyan lepkék, nehogy már,
Hisz felénk a madár se jár!
S, te óriás méretű nyúlkoma,
Ez a hang kinek a tulajdona?
Nem tudom, mi ez a csoda,
Nem hallottam még soha.
Mi tudjuk, zúgják az egerek,
Megzizegték a falevelek!
Láttatok futó embereket?
Olyan furcsa szerzetek.
Ember? De ugye nem bánt?
Nem, csak élvezi a látványt,
Mit a természet neki szánt,
Szeressük a sárga hajú lányt!
:):):):) Böbe, ne már, Te írtad? :):):) Komolyan, megbőgetsz má' ... egyszerre nevetek meg küzdök a gombóccal a torkomban... Hát, esküszöm, befestetem a hajam sárgára... :):):) Köszönöm szépen, totálisan meg vagyok hatódva, nagyon drága vagy... :) Runkának meg még egyszer hálás köszönet az évszázad rajzáért :):):)