Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 44 549 783 km-t sportoltatok
Kutyákfuttában
edzés torokfájás idejére
Cuha | 2007-03-04 13:45:34 | 3 hozzászólás
Futópados edzés után még lenyomtam a kislánykámmal egy Béres Alexandra, Lendületben areobikot. Mikor már a halálomon, vagyok akkor mosolyogva bejelenti, hogy na még 32 (az adott feladatból). Fogvicsorgatós hörgéssel nyugtázom. Sajnos aerobik közben jobban látom redőzni a hájam, bár már leadtam belőle 3 kilót. További hét van hátra, amit a maratonig le kell adni.
Szombati terepfutás
Cuha | 2007-03-01 20:08:24 | Nincs hozzászólás!

Még szombaton volt, hogy fogtam magam - meg a nálunk vendégeskedő barátnőmet s nagyobbik kislányomat  - és elmentünk futni, kirándulni. Terepen akartam végre futni felfelé. Hogy jobban menjen a dolog Cuha kutyát is magammal vittem. A gyerek, barátnő nem kellett a futáshoz, viszont nekik is szükségük volt mozgásra. Nadapra mentünk, mert ez az erdő esik legközelebb hozzánk. Cuha persze végig rendetlenkedte az utat. Állandóan a vezető helyére akart ülni. Nem hagytam magam, elvégre az én kocsim.
Csak egy kocsi parkolt a legelő szélén, tehát nem lesznek sokan az erdőben. Ez jó, mert én tulajdonképpen egyedül szeretek lenni. Olyankor enyém az erdő.
Egy órára saccoltam a futást az Angelika-forrásig. Érdekes volt, hogy Cuha alig húzott odafelé, nem volt benne a szokott lelkesedés. Na jó, a pocsolyákat most sem tudta kihagyni főleg ha inkább dagonyára emlékeztetett. Nem kizárt a vaddisznó ős. Visszafelé ugyanazon az útvonalon jöttünk. Mit jöttünk ... repültünk! A saját csapásunkon vágtattunk ezerrel, pedig visszafelé jobban emelkedett mégis öt percel jobbak voltunk. Csak egy-két kutyás túrista miatt kellett lassítani. Cuha ki volt kötve hozzám, de a többi kutya szabad volt. Csak lassan értették meg a gazdik, hogy Cuha nem óhajt barátkozni. Szerint is ővé az erdő, csak ezen véleményének jobban hangot ad mint én. Végre megfogták kutyáikat, mi pedig elviharzottunk a helyszínről. Szerintem még az út is porzott utánunk. Próbáltam minél kevésbé gátja lenni a kutya futásának. Csak azért lassítottam, hogy biztosabb legyen a talajfogásom.
Még egy másik erdei úton is futottunk a fenti módszerrel: oda lassan, vissza vágtatva. Kószáló családommal is szerencsésen összetalálkoztunk a második úton, mehettünk haza.
Hazafelé a kutyát a csomagtartóba (nyitott, egyterű) raktam. Kikötöttem az Isofix rögzítőkhöz. Kipányváztam. Kevésbé tetszett neki, de legalább nem kellett harcot vívni az első ülésért.

2007-10 hó (1 bejegyzés)
2007-09 hó (3 bejegyzés)
2007-08 hó (1 bejegyzés)
2007-04 hó (2 bejegyzés)
2007-03 hó (2 bejegyzés)
2007-02 hó (1 bejegyzés)
2007-01 hó (1 bejegyzés)
2006-12 hó (1 bejegyzés)
2006-11 hó (4 bejegyzés)
2006-10 hó (6 bejegyzés)