az év utolsó napja van, a tervezett edzésen túl, most már elmélkedhetek az elmúlt évről :) persze főleg sport szempontjából. viszont ezt leszámítva is életem eddigi egyik legpozitívabb éve volt az elmúlt év: túljutottam egy több éve kísértő problémán, és ezen túl rengeteg jó dolog történt - egy részüket merem a rossz dolgok elmúlásából fakadó plusz energiáknak tulajdonítani! :) talán még a sport elkezdését is. ami ezzel nem kapcsolható össze, az is mind remek, pl. lakásom megvétele és beköltözés, ez volt az év egyik fő fénypontja (volt más is!). ezen kívül nagyon sok minden volt még, azonban most maradnék a sportnál mégis.

a futás nekem mindig egy speciális dolog volt. most rátérnék a múltra... az affinitás már általános iskolában előjött, de akkor még csak néhány km-es utcai futásokon, mindig mentem, ha az iskolában szerveztek hozzá csoportot. a legelső 1994-ben 11 évesen 7,8km-es mars futás volt kb. 55perc alatt :) sajnos ezt a legelső pólót elvesztettem :( amúgy meg mindig belegyalogoltam néhány km után ezekbe :) és idővel túl fárasztónak éreztem őket, de azért mentem következő években is.

aztán jött a középiskola (középiskolák, kettő db), itt a tesitanárokat nem érdekelte a dolog, egyébként is szar volt a színvonal, elég vicces"tornatermeket" tudtak csak biztosítani (pici és alacsony termek, még egy rendes kötélmászást sem lehetett megoldani!). az első gimiben annyival jobb volt a helyzet, hogy volt rendes szabadtéri pálya a közelben. itt végeztünk pár coopert és néhányszáz m-es felméréseket :) imádtam hogy mindig első voltam mindben a 100m-es sprintet kivéve. tehát a futáshoz való affinitásom még ekkor is megvolt, bár továbbra sem sportoltam az iskola mellett, és már az utcai versenyek is elmaradtak, így még mindig edzetlen voltam teljesen. azért a foci/kosár helyett pár esetben simán azt választottam, hogy futok néhány kört a pályán, egyedüliként az osztályból :)

a következő gimiben a belvárosban aztán semmilyen futás vagy más szabadtéri sport nem volt. azért sikerült a város kellős közepén a kis zöldben (deák tér, jajj) egyszer egy coopert megoldani. ekkorra tönkrevágtam a metabolizmusomat aszpartammal, és meglepődtem, mennyit számít futásban 5kg túlsúly.

az aszpartamot csak azért említem, mert ennek köszönhetően 1-2 évig tartottam 1-1 hetes "futóedzéseket". idézőjel használata szükséges, mert nagy balgán azt gondoltam, hogy ha nekiindulok a nagyréten és lefutok 2-3-szor 800m-es köröket erőből (5 perces kilométerekkel) az az ideális edzés, főleg fogyáshoz :) ha ledobtam a pár kilót (diéta mellett is), akkor abba is maradtak a fárasztó és legfőképpen elkedvetlenítő edzések. a szar metabolizmus miatt visszajöttek néhány hónap múlva a pár kilók, akkor megint 2-3 "edzés", esetleg kiváltottam tempógyaloglással vagy biciklivel.

pár év múlva megoldódott a metabolizmus problémája, visszaállt normálisra, sőt. ettől aztán talán 5 évig nem néztem a futópálya közelébe se. szégyen. de valahol mindig ott volt az agyam hátuljában, sőt egyszer-kétszer ki is jelentettem magamnak, hogy én majd egyszer futok... ...M-A-R-A-T-O-N-T! és biztos voltam benne, hogy ez meg is fog valósulni. na persze nem edzések nélkül, de hát az ember hajlamos halogatni az edzésekbe való belekezdést. hát én hosszú évekig halogattam. vagy lehet hogy 1x elmentem, de nem emlékszem így utólag :)

akkor gyorsan előretekerés idei év márciusára! valami impulzus hatására (bizony bizony, lásd feljebb) sportruha elő a szekrényből és nekiindultam. asszem ebből 4 azaz négy "edzést" sikerült összehozni pár hét alatt. két dolog volt más a korábbi évekhez képest: 1. éreztem, hogy megzuhantam, eltunyultam. annyira, mint még soha. attól függetlenül, hogy egy gramm felesleges súly sem volt rajtam. 2. valamiféle isteni sugallat hatására (nem olvastam utána semmit ekkor még!) kicsit okosabban indultam neki. 400m-t gyalogoltam az icipicit felfelé menő félkörben, aztán visszafelé az icipicit lejtő terepen 400m futás. ezt ismételve 2-3x. időt nem mértem, de gondolom ez is 5 perces kilométerekkel lehetett, nekem az volt a "normál tempó". hát ebben is eléggé meghaltam, de azért vmit segített a gyaloglós rész. pár hét után elmúlt a lelkesedés ettől a túledzéstől. :(

augusztusban történt az év egyetlen jelentős negatív eseménye, családtag beteg lett. igen, rák (tüdőrák, nem cigitől). :( ekkoriban kezdte el egy barátom az itteni első 5km-es tervet, és mutatta nekem a tervet meg az oldalt is! :) de nem indultam neki, a halogatás győzött már megint... ő szépen fejlődött. ezután pár héttel elém került egy rövid cikk egy longitudinális tanulmányról, amiben megemlítették, hogy a rendszeres, heti legalább 5x30p sportolás 50%-kal csökkenti a rákmegbetegedés esélyét hosszú távon. ebben a kísérletben kontrolláltak rendesen a cigire, alkoholra stb-re, és így is ez az eredmény jött ki! biztosan ez nem új eredmény, de mégis szinte fizikailag éreztem egy nagy lökést magamon, hogy menjek, csináljam azt az 5km-es tervet!

hát mentem és csináltam. úgy szeptember 22-étől. igencsak mélyről a nulla alól kezdtem, bevallom őszintén :)) mégis azt hittem jó lesz az, ha a 2. hét első napjával kezdek, mert a legelső napot viccnek éreztem. szépen ki is fárasztott... meglepődtem! nem lesz ez így jó... így hát a második alkalom már az első hét második napja volt, terv szerint rendesen, ahogy az illik. ezután már végig élveztem, egyszer volt fárasztó, amikor először kellett 5 percig tartó futásokat csinálni. de következő alkalommal a 6 percig tartóak valóságos eufóriát eredményeztek! könyörögtem magamban, hogy ne kelljen a 6. perc végén gyaloglásra váltani. de ragaszkodtam a tervhez! hozzá kell tenni, hogy ez az eufória nem teljesen volt új, régesrégen is ismertem, csak hát akkoriban még úgy történt ez, hogy pár perccel később el kellett neki múlnia és a kifáradás lépett a helyébe.

végül 29:25-ös első 5 km-et sikerült futni, jelentősebb mélypontok nélkül, érzés alapján - és csak az utolsó néhány száz m-ben kellett kinyitnom a szám extra levegőért. közben rengeteget tanultam a futásról attól kezdve, hogy kell futócipő, nem elég egy vékonytalpú kitaposott edzőcipő, addig, hogy rendesen kell tartanom magam futás közben, különben a lúdtalpam feladja, és megfájdul. ez utóbbi egy hihetetlen felfedezés volt, már teljesen mélyponton voltam addigra, hogy nem tudom megoldani, hogy fájdalom nélkül fussak, hiába vettem jó, direkt overpronálásra való futócipőt. kilométereken át való szenvedés után egyszer csak beugrott, hogy a tartásomon kell változtatni, és néhány másodperc múlva végre napok óta először futottam fájdalom nélkül!
sok mást is tanultam addigra és azóta is. a futás nemcsak arról szól, hogy futsz, hanem van rakás körítés hozzá, amit tudni kell automatizáltan, a nyújtástól a tartáson és a cipőn át a táplálkozásig és az alvásig.

no de vissza az 5km-hez. az edzésterv befejeztével kissé tanácstalan voltam, gondoltam most lefutom néhányszor az 5km-et, aztán meglátjuk. talán itt kerültem legközelebb ahhoz, hogy abbahagyjam; bár ez nem fordult meg a fejemben, azonban határozottan túl erősen nyomtam az edzéseket. a pulzusmérő nélkül erre bizony nem jöttem volna rá. talán ez mentett meg! :) pár alkalom után sikerült vele eldöntenem, hogy nem szabad 185bpm - ez nálam 87%-os terhelést jelent - felett futnom tartósan, főleg nem 5km-t vagy többet. ekkor megpróbáltam 180bpm alatt (84%) menni egy ötöst. hihetetlen volt az érzés! az edzés végén semmit nem éreztem az erőkifejtésből. mintha akkor mentem volna ki a pályára! nos, ekkortól kezdtem igazán beleszeretni a dologba, bár ez nem történt meg azonnal, mert még az idő nagy része arra fordítódott, hogy a lábamon valahol levő satuféket nyomjam. később már remekül belerázódtam a lassú tempóba, eddig fogalmam se volt, hogy ilyen is létezik.

ekkorra volt egy 3 hetes utazás betervezve, ázsiába. először azthittem, simán ki kell hagynom ezt a 3 hetet. de az utazás napjára eldöntöttem, hogy lesz ami lesz, én becsomagolom a futócuccokat, pulzusmérőt és megyek! eredményképpen a következő héten megismerkedtem a szintes utcai futás remek élményével :) ekkor futottam utcán először az edzések elkezdése óta. eszméletlen érzés volt, hogy utcán futok, ráadásul fel-le dombocskákon, és mégsem fáradok el, könnyedén megyek tovább!!! köszönhetően a pulzusmérőnek. összehasonlíthatnám ezt a régi utcai versenyekkel... :) hmm...:)

szóval az elején féltem az emelkedőktől, és valóban rendkívül edzetlen is voltam, szinte gyaloglásra kellett lelassítani meredek emelkedőkön, azaz átlagember gyalogló tempójára - most már viszont imádom őket, most már csak a saját gyalogló tempómra lassítok le, vagy még addig sem (nekem a gyaloglás az, ami másnak a lassú futás... és a futóedzések csak még tovább gyorsítottak, úgy tűnik!). ezentúl min. heti 1x beiktatok ilyen edzést. az ám, jelenleg épp combfeszítői izomlázzal küszködök, biztosan sok volt mégis neki a 19%-os emelkedő tegnap 1 nappal egy 7km-es szintes futás után :) (a 7km után még nem volt gáz, csak a 19%-os emelkedő után!) az izomláz fogalmát pedig a szeptemberi második edzés óta nem ismertem... meglepő=)

tehát most már a jelenről beszélek. visszatekintve, 3 hónap alatt elképzelhetetlen, mennyi változott. mivel mostanában rávettem egyik barátom a futásra, tegnap kimentem vele az 5km-es edzésterv 2. napjára, és vele mentem. szeptemberben se fárasztott ki az a nap, de akkoriban éreztem a végén, hogy pont kihajtottam magam picit, épp megfelelő mértékben éreztem. de most az történt, hogy a végén 10 perc után már full normálra visszaállt a pulzusom. tehát gyakorlatilag nem is edzettem. :)

persze máshogyan is érzem a fejlődést - pár hete 8 perces tempót sikerült hozni kb. 2 és fél (picit több) zöldmáli körön (szintes utcai futás, 1 kör nem egészen 2 és fél km), mostanra ez megváltozott 7:36-ra 3 körben. a sík pályán pedig 5km megy 7:05-ös tempóban, ez másfél hónapja 7:40 körül lehetett, de ez csak tipp, mert akkor pár %-kal magasabb pulzustartományban nyomtam. most a zóna 73-76%-os terhelésre van beállítva, a fenti eredmények ezzel értelmezendőek. nemsokára lejjebb fogom ezt a zónát vinni 5bpm-mel, 70-72% körülire. éppen jó kezdés lenne ez 2010-re!

2010-es tervek: félmaratoni verseny(ek)! megyek, amint tuti, hogy szignifikánsan és megbízhatóan 2:30-on belül lenne az eredmény. jelenleg talán menne a 2:30, de ki tudja ezt a gyakorlatban... eddig 1 óránál sokkal többet nem futottam egyszerre, és nem tudom, hol lenne a pulzusom később, ki tudja, hogy 2 óra után nem lenne-e az egekben még lassú tempó mellett is. majd ki kell nemsokára 12km-t vagy 15km-t próbálni!

de ne rohanjunk ennyire előre. eddigi leghosszabb futásom egyben - szándékosan csak 9km. nem akartam túlterhelni magam. még novemberben egyszer rákényszerültem 11,2 km-re, de ez két részletben volt. 8,5 km után picit később nyomtam még pár km-t, így jött ez ki. mégpedig azért, mert ügyesen kizártam magamat a házból, és várni kellett a hidegben. megfagyni meg nem akartam, így be kellett a radiátort kapcsolni. ami persze a FUTÁST jelenti! :)

szóval 2010-ben, azaz nemsokára mennék 10km-t is, de még nem tudom, hogy a legelső 10-est lassú tempóban fussam, vagy maxon hajtva magam, hogy legyen vmi elképzelésem, mit tudok, és hogy beállítsam ezt PB-nek, amihez viszonyíthatok később :) az 5km-es PB-m a pulzusmérőnek köszönhetően még mindig az a bizonyos életem legelső 5km-e. azóta nem engedtem magam tartósan 85%-os terhelésen túl, úgy meg nehéz PB-t dönteni egyelőre... bár haladunk-haladunk, a mai 6,4 km-ből az 5km kb. pont 35:00-nál lehetett, abszolút nem hajtva magam. ez november közepén még bizony 39 percet jelentett egy rossz napon, de egyébként is bőven 37 percen kívül, pár %-kal magasabb pulzussal.

ezért örülök most annyira annak, hogy már 7 perces tempóban tudok ilyen terhelés mellett 5-6 km-t. néhány hete ez még a 8 perceshez közelített. az első kör (800m) idejét figyelve is csodálatosnak érzem a fejlődést, már megy 5 perc alatt 170bpm alatt, azaz max 76%-os terhelésen. de ez még semmi, mert ma az összes kör 6 percen BELÜL volt. egyszerűen nem történt meg a "második lassulás". eddig az volt nálam, hogy az első pár kör szép idővel megy, aztán lelassul 5:45-5:59 közé (800m, nem 1km!!), aztán 5 kör után (ez régen csak 3 volt, nem 5) zuhan 6 percen kívülre, aztán ezt tartja még pár körön át a szervezetem.. nos ma 8 kör alatt sem történt meg a "nagy lassulás". pont 5:59-cel végeztem, hehe. érzem hát lépésről lépésre, ahogy javul az aerob állóképességem! mindez végig rendkívül élvezetesen, szenvedés nélkül!

megjegyzem, simán lehet, hogy ezek a százalékok egy egészen picit pontatlanok. október végén mértem, azaz próbáltam mérni minimum ébredési pulzust, de picit elrontottam. nem akart elég izzadság lenni ébredéskor, ezért fel kellett kelni menni a mosdóba benedvesíteni a szíjat. utána visszafeküdtem és 1 perc csukott szemmel pihenés után sikerült ha a jackpotot nem is, de 58-at megütnöm. pár napja kocsiban ültem anyósülésen, edzés előtt, és akkor 60bpm-et sikerült látnom az órán egyszercsak. lehet, hogy az 58 egy lassan frissítendő érték :)

2010-re vonatkozóan még. vettem úszószemüveget, most már nem tarthat semmi vissza attól, hogy ússzak néhány km-t időnként. kiskoromban szerettem :) csak 2 óra úszás után már marha unalmas a vízben mászni a haladás jelentősebb érzete nélkül, és anélkül, hogy látnék vmi érdekeset. egyszerűen nem olyan, mint a futás. szóval ez van, mennék akármeddig úszva, még sose értem el a határaimat úszással... de minek. azért mégis megpróbálkozom vele újra, mert egyrészt jó keresztedzés, másrészt a maraton után úgyis lesz valamikor triatlon (le se merem írni, melyik triatlon) :))) addig is lehet sprint triatlon vagy vmi hasonló próbának.

ez azt jelenti, hogy megint kell venni biciklit is, mondjuk egy mtb-t, csak azt ismerem egyelőre, de vagy tíz éve nincsen az se ... ajjaj.  na, hát majd lesz most. már ki is néztem pár remek biciklis útvonalat nem messze. van abban sík is, van benne hegy is :)

futáshoz visszatérve, más terveket nem merek említeni, azaz fogalmam sincs, milyen tempóig és hány km-ig sikerül eljutnom mennyi hónap alatt. (álmodozni lehet laza 6 percesekről azért. iramjátékozást is alig várom, szerintem szeretni fogom.) szóval tervek passz, így majd csak megyek, élvezve közben, mindenfajta szenvedés nélkül, és majd meglátjuk hová jutok el... :) hihetetlen, mennyire függő lettem, most is megint kimennék még egy 5km-re minimum. ezt köszönhetem a pulzusmérőnek. annyira jó vele futni, hogy az nem igaz. akármeddig mennék, akárhányszor. de vissza kell fognom magam, nehogy megsérüljön sípcsont vagy achilles, de leginkább a térdem. a térdem jelenleg a javuló fázisban van, a bal térdem 99%-os, a jobb is már 90%-os. nagyon örülök neki. de nehéz dolog ez...

hát ez van. azért még van valami betervezve erre az évre, mielőtt vége... majd megírom ha sikerült :)

UPDATE: hát sikerült is! átfutottam 2010-be!!! úgyhogy ez az év már csak jó lehet :)))

hát, azért ez durva volt! persze fokozatosan szoktam a hideghez, de legutolsó két edzés esetén meredeken csökkent a hőmérséklet. sokáig -2 és +5 között mentem, ugyanabban a szerelésben, mint október végén-november elején amikor még melegebb is volt tán, csak én voltam puhányabb :). de 2 napja már -7 volt, és ma -13!

2 napja nem néztem a hőmérsékletet indulás előtt (tudom, ejnye!), így a felszerelés ugyanaz volt, mint mindig: 1 rövidujjú technikai(?) póló (ilyen izzadsági elleni, nem pamut), egy cipzáros hosszúujjú melegítőszerűség (ez sem pamut), egy vékony, fekete, kapucnis dzseki (ilyen hálós micsodával belül), ez vízálló, de a széltől és hidegtől nem véd, mert nagyon vékony, semmi külön bélés, egy vastag futózokni, meg egy sima saucony futócipő amin nincs semmi extra flanc, nem téli, semmi ilyesmi. ja persze melltartó meg mivel a fenekem régebben puhányabb korszakomban:) fázott, újabban rákötök a derekamra egy vékony pulóvert ami így hátul lelóg kicsit.

nemrég vettem egy sporthoz való sapkát (polár? vagy minek hívják ezeket), de nem bírtam eddig hordani, mert néhány száz m után túlságosan kimelegedett a fejem. tudni kell, én nem szoktam sapkát-sálat-kesztyűt hordani télen. ha nagyon hideg van, kapucni és ennyi :) szóval itt sem nagyon izgultam a sapkahiány miatt. azért amióta mínuszok vannak, elhatároztam, hogy sapkában+kapucniban megyek ki, de aztán mindig levettem a sapkát és később a kapucnit is.. nem, nem szokott vizes lenni a fejem, ezért nem volt gond soha. viszont a -7 fokos edzésnél 2 napja csak a sapkát vettem le, kapucni maradt (alul megkötve). pár km után úgy éreztem ez is sok, így levettem a kapucnit is.. ekkor még nem tudtam, hogy -7 van :) 1km után vissza kellett tennem, mert picit fázni kezdett a fejem, és elhatároztam, hogy többet nem vehetem le, akkor se, ha túl meleg. de nem lett túl meleg:) egyébként ez az edzés tökéletes volt hőmérsékletügyileg. semmiben nem befolyásolt a hideg.

na de ma (azaz már tegnap) este -13 volt, és ezt előre tudtam kivételesen, mert előtte hazamentem a szülői házba (mint jó közeli bázis a réti futásokhoz), és mire hűvösvölgybe értem, majdnem sírtam a hidegtől :) én egy fázós típus vagyok (fejet/kezeket/arcot/ilyesmit leszámítva) :) és sajnos a szokásos semmi sapka/sál/kesztyű volt.. itt az volt a baj, hogy előtte nem akartam negyedórát várni a buszra, mert tudtam, hogy lefagyott volna a lábfejem (előző éjjel másik 15 perces várakozásnál kvázi ez történt mínusz 9 fokban), így gyalogoltam hegynek fel negyedórát, és ezután a buszon fáztam, mint állat. így a leszállás a végállomáson már sok volt, még az állam is beszólt egy kis időre, hogy hé, hideg van! ekkor sejtettem meg, hogy most már mínusz 7-nél sőt 9-nél is hidegebb kell legyen!
ekkor már gondolni se mertem futásra, pedig a negyedórás séta jó volt, meleg volt. nos, otthon szülőknél kiderült, hogy -13 és fél fokot mutat a hőmérő! :) addigra összeszedtem magam, és elkezdtem készülődni az edzésre :)

a készülődés abból állt, hogy az eddig sokáig változatlan szerelésre megint felkerült a sapka (szilárd elhatározással, hogy akkor ezt én most már le nem veszem az edzés ideje alatt! így is történt, mert nem éreztem melegnek végre), arra kapucni - a vékony dzsekire meg rákerült egy vastagabb meleg kordbársony kabátszerűség. sőőőt kapott a nyakam egy sálat is és a kezem egy kis kesztyűt!! a nyakam eddig max. csak szorosan megkötött kapucni védte, ami persze megmaradt ma is a szerelés részének; a kezem meg a dzseki ujja alja védte eddig. felül nem változott más. alul viszont felvettem egy rövidnadrágot is, és a derekamra került egy extra dzseki (ugyanolyan vékony, mint a szokásos, így csak erre a szerepre ítéltetett alkalmasnak). gondoltam arra, hogy kéne térdre is még egy réteg, de sajnos nem volt semmi megfelelő ruhadarab kéznél. így a combom aljától lefelé a cipőig csak 1 réteg volt továbbra is. ez van...

ebben kiléptem a házból, és meg se éreztem a hideget kb 20 mp-ig, utána is csak egy pillanatra, aztán már gyorsabban sétáltam! wow! de a szívem mégis dolgozhatott, mert 152-ig (!) felment a pulzus a max. 2 perc séta végére. észrevettem már máskor is, hogy a laza kisétáláskor hidegben magasabb a normálisnál a pulzus, de utána edzés közben már nem (vagy nem tűnt fel). de ekkora különbséget még nem figyeltem meg... megálltam pár mp-re, lenyugodott 130 alá, és elkezdtem... futni :)

a hóban elég kellemetlen volt botorkálni az elején, de aztán belejöttem persze :) úttesten is sok hó... a járdát meg se mertem próbálni. szerencsére egyirányú utca :) körberohantam 3x terv szerint, ez tudtam, hogy kb 5.5km lesz. az elején viszont kétségeim voltak, hogy sikerül-e ez... a macerás botorkáláson túl párszáz m után az orrom is elkezdett panaszkodni, hogy baromira hideg neki a levegő. ugye szájon át való légzésre gondolni sem lehet ilyenkor. no de nem lehet feladni ilyen könnyen. 1km után már bemelegedett az orrom, és onnantól tökéletesen ment a légzés. előtte viszont megtapasztaltam azt a fura jelenséget, hogy alig 165-ös pulzus mellett (ez nálam egyelőre alacsonynak számít, a hozzá tartozó lassú tempóval) oxigénhiányom volt! ez is újdonság :)

szóval ezután már maximálisan partner volt az orrom, zsebkendő után is csak párszor sírt egész halkan az egész idő alatt :) nem tért el tehát a szokásostól ebben. és hogy egyébként milyen érzés volt így kint futni? látom ám, hogy sokan örömfutásként írják le, extra mennyiségű eufóriával. hát nekem nem volt akkora különbség eufória mennyiségében, bár most elég hamar beütött az a fázis, már 600-800m körül, hogy akármeddig futnék :) ilyenkor imádom a dolgot :) máskor a réten futva másfél km is kell ahhoz, hogy elérjek ide.

féltáv körül elkezdett jelezni mindkét térdem, hogy azért az időjárás nem egészen olyan, mint máskor.. :) szóval érzékelték a hideget, én meg aggódni kezdtem. remélem ennyitől még nem fáznak meg :) bárcsak lett volna vmi térdmelegítő otthon! néha 1-2mp-re megálltam pár mp-es minimasszírozásra, placebóként egész jól hatott ez. érdekes módon aztán a jobb térdem beszüntette a panaszkodást, teljesen korrektül bemelegedett. a bal térdem végig picit boldogtalan maradt sajnos.. :( ezt leszámítva tökéletes volt minden, semmi hideget nem éreztem, sőt túl meleg sem volt, tökéletesen eltaláltam a rétegezést térdeket leszámítva. a hóhoz is hozzászoktam... annyira, hogy amikor olyan helyre értem, ahol csak az aszfalt volt, hihetetlen élményben részesültem: SIMOGATTA az aszfalt a lábamat!! oh, hogy ez milyen kellemes volt. körönként 2 ilyen kis szakasz volt. közben még elmélkedtem azon is, hogy a pár szembejövő vagy velem egy irányba sétáló milyen hülyének nézhet... :) de mivel lehagytam könnyedén a sétálókat, talán nem volt teljesen értelmetlennek tűnő a dolog, elvégre gyorsabban elértem adott ponthoz, mint ők :)

aztán a vége kezdett közeledni, a 4.5km-en épp túl voltam, amikor úgy éreztem, elfáradok, pedig lassú volt a tempó. tehát a lábaimnak semmi baja nem volt és a keringésnek sem. hamarosan rájöttem, hogy az a baj, hogy megint nehezen megy a lélegzés, de hogy miért?! szerencsére már nem sok volt hátra, úgyhogy itt volt a vége fuss el véle :)

azért a bejegyzést még nem fejeztem be :) utóhangok: edzés után pár órával megvolt az újabban szokásos érzés, hogy basszus, kéne még kétszer 5km-t nyomni, mert ez kevés volt nagyon!!! :D aztán kicsit később fájt a fejem, pedig ez aztán az ami szökőévente fordul elő :) remélem nem fázott meg, amikor mínusz 7-ben mentem 1km-t fejfedő nélkül (mert akkor is ugyanott fázott, mint ahol most fájt-fájogat néha picit). azt is remélem, hogy nem leszek náthás... sok hidegebb időben történt edzés után éreztem már azt, hogy a légutaim túl hidegek, de végül is nem lett megfázás belőle. ma tkp. ilyent kevésbé éreztem, mint pl. amikor 3 órán keresztül kellett keringenem, mert kizártak a házból még novemberben :) szóval ez biztató. végül pedig, 11 után értem haza a lakásba, és amikor leültem a PC elé, kifejezetten fáradtnak éreztem magam. talán egyszerűbb lett volna edzés után szülőknél maradni és rögtön ágyba menni :) de akkor még csak este 8 óra volt, aztán még elmentem mászkálni ide-oda..

u.i.: hmm, keddre meleget jeleznek (plusz 5 vagy mi, az nekem most már melegnek számít!! :D )

lehet, hogy másoknak triviális, amikről írni szoktam, de egy újszülöttnek minden vicc új. :) meg hátha segít más kezdőknek később, hogy nincsenek egyedül a megfigyeléseikkel, a problémákkal stb...

(a tegnapi kajás hibázás ihleti ezt most, de) nagyon bonyolult tud lenni ez a futás dolog. :) annyi mindennek kell stimmelnie egyszerre: légzés, pulzus, izmok, ízületek (térd! achilles! jaj!), tempó, táv, futótechnika, tartás, cipő, pihenés, alvás, táplálkozás, vitaminok/magnézium stb...

félreértés ne essék, nem erőltetem az ezekre való odafigyelést, csak amennyire előjön az adott kérdés. ja, a légzésre egyáltalán nem figyelek - van egy olyan érzésem, hogy ebben vagy valamit nagyon jól csinálok (pl. tempó?), vagy csak jó a tüdőm, de nem kell kapkodni a levegőt, megálláskor pedig teljesen normálissá válik rögtön, bár szerintem előtte se nagyon nem-normális. elsősorban azért kezdtem orron venni a levegőt futás közben, mert októberben volt egy megfázásom, amikor emiatt nem akartam pihenőt tartani. 1 edzés első fele elég volt ahhoz, hogy ehhez hozzászokjak :) azóta is nagyon kényelmesnek tartom. emlékszem azért, hogy akkoriban még néha igen nagy levegőt kellett vennem. de ez már nincs mondjuk október vége óta.

de hogy jól csinálom-e, ez még így is nagy kérdés marad :) ugye hiába olyan jó (azaz full problémamentes) a légzés, ha a pulzus magasan szeret lenni. néha még a lábak is panaszkodnak. de a tegnapi konkrét probléma okát legalább tudom: sikerült elrontani a táplálkozást. ugye most nincs konyha, csak hotelszoba, meg idő sem jut mindig arra, hogy beüljünk vhova enni (vagyis idő igen, de vhogy lehetőség nem.. bonyolult ez). én meg nem szoktam éhes lenni, napi 2 étkezés nekem a normális. ezért az, hogy tegnapelőtt csak 1 étkezés volt nem tűnt fel egészen addig, amíg tegnap ki nem mentem futni... utána kezdtem tényleg nagyon eléhezett állapotba kerülni, ami nem lett volna, ha nem megyek edzeni :) meg közben is valszeg ezért volt kevésbé jó a teljesítmény és a közérzet. sebaj, jól bevacsoráztunk, ma reggel meg alaposan megpakoltam a tányért. így most nincs gond :)

azért érdekelne, hogy az mennyire természetes, ha kezdetben nehéz 160 alá vinni a bpm-et :) lehet, másnak nem gond, ha 6 km/h sebességgel fut, vagy mi. én sétálni 7 km/h felett szoktam (mondjuk 7.5), mert a 7 nekem lassú gyalogolva. de könnyen tudom 9 km/h fölé is vinni, csak attól bejelez a lábam ha sima utcai cipőben vagyok, ezért nemszoktam; 10-től meg már nem tudom sokáig tartani, ezért az végképp nem jellemző :) de képes vagyok rá rövid ideig. idegesítő, hogy FUTVA mondjuk 160 bpm mellett hosszú távon megy 7 km/h (rövid távon persze sokkal több is, nade az semmire nem jó...), de ugyanennyi ideig ez a pulzus gyalogolva nem is menne, főleg nem ilyen lassú tempóban. értsd: ha sikerül 150bpm-re felvinni gyalogolva ha előtte nem volt edzés, hát az biztos hogy jóval 8-9 km/h felett van vagy meredek hosszú emelkedőről van szó. ja, nem edzettem soha gyaloglásra külön. szóval nem tudom ezzel az aszimmetriával mit kezdjek. :) de azért igyekszem...

a másik kérdés, hogy időnként, ha csak otthon döglök, akkor a vádlimnak ez nem mindig tetszik, és úgy feszül, mintha éppen vmi nagy terhelésnek vetettem volna alá. na ez mi lehet? ezen kívül még a térdhajlat van, de azt már megtanultam kezelni: nem szabad hosszú (20p vagy több, pl. üléskor vagy alváskor) időn keresztül derékszögben vagy jobban behajlítva tartani, akkor nincsenek panaszok. achillesszel meg ilyenekkel nincs gond, de pont az előbb olvastam, hogy vádli fájdalma achilles gondra is utalhat, pff, reméljük nem. egyébként a jobb lábam panaszkodik hamarabb/gyakrabban, bármilyen fájdalomról is van szó. érdekes...

na, most ennyit. ma nem mentem, hogy pihentessem a lábaimat a tegnapi szívás után. de érezhető az addikció (elvonási tünetek) a feneegyemeg :)

végre sikerült vmit összehozni, bár igen szorosra sikerült a napi programterv, ezért korán keltem, és úgy mentünk ki. elég sok idő elment azzal is, hogy eldöntöttük, melyik metró(k)ra szálljunk.. sztem gyalog gyorsabban odaértünk volna, és az remek bemelegítés is :D

egyébként itt beijingben a metrójegy 2 RMB ami kemény 50Ft... (vagy 4? akkor is csak 100Ft, majd megkérdezem), és ez jó átszállásra is, addig érvényes amíg el nem hagyod a metró területét (legalábbis így tűnt - kilépéskor nyelte le a gép). azért nem rossz...

visszatérve a sporthoz, ilyen korán még sose mentem ki, és kialvatlanul meg főleg még soha. ráadásul 4 teljes nap kihagyás... emiatt a lábaim nagyon hajtottak (a kialvatlanság ellenére is), eredmény: katasztrofális pulzus! :) nem sikerült 180 alatt tartani de 185 fölé azért nem engedtem. ami jó volt, hogy kb. 10p után (az eleje egyelőre mindig gyorsabb, ha pulzuskontrollal futok..) ennek ellenére nem lassultam, végig egyenletesen nyomtam. egész jó 6:30-as tempót sikerült, ha nem gondolok arra, hogy volt már 175-179 között 6:34-es 5 kilométerem, na sebaj, ráfogom a kevés alvásra!

rengeteg negatív tényező, mégis nagyon kellemesen telt az idő, semmiféle mélypont, és fogalmam sincs miért nem - szerintem mindent ugyanúgy csináltam, mint máskor kivéve az alvást :).

nagyon jól esett az egész, mintha nem is egy elvileg megerőltető sport lenne a futás, és határozottan éreztem az addikciót is, alig vártam hogy odaérjünk a pályára. 4 nap kihagyás sok :( bár a lábaimnak jól esett.

akármeddig mentem volna, de vissza kellett menni, hogy elindulhassunk a kitűzött időpontban a nagy falat megnézni :) hát az is egy külön sportélmény lett - remek meredeken, máshol pedig magas lépcsőkön felfelé kaptatás baromi hidegben :) (igaz, elég sokat megspóroltunk azzal, hogy egy libegőszerű alkotmányban mentünk fel a hegyre). aztán máshova is mentünk még nézelődni (ming tombs, olimpiai izé), de sztem a nagy fal a nyerő :)

ja, annyi negatív még, hogy futás abbahagyása után jó álmos is lettem, pedig előtte egész jól bírtam ilyen szempontból.. így nyomtam végig a napot késő délutánig amikor is bezuhantam az ágyba, mint egy darab kő :)

az biztos, hogy holnap is megyek (addikció ugye-ugye), de lehetőleg valami más pályára. itt az úton a kövektől nem voltam annyira elragadtatva. meg sokan voltak a parkban, bár nem annyian mint kint az utcákon :) azért biztos eléggé kilógtam, egyrészt nem nagyon láttam más európait, másrészt még futottam is ide-oda mint az őrült.. :D 

na, végre odáig jutottam, hogy folytathatom, és most ahol vagyunk, kis sétányira találtam egy jó bár nem túl nagy parkot a Tiananmen Square közelében, így minden tökéletesnek tűnt, de kiderült, hogy sötétedés után bezárják, én meg 6 körül indultam volna.. az utcákon meg nem futhatok most egy darabig, mert itt túl sok az ember :) mivel a 17 milliós főváros kellős közepén vagyunk..
holnap próbálkozok megint de nem ígérhetek semmit, mert a nap nagy része azzal megy el, hogy elmegyünk és megnézzük a nagy falat :) 

addig leírok pár dolgot.

először is egy megfigyelés és az abból következő kérdés.

észrevettem, hogy általában az első 10-15 perc után jön egy kis mélypont. valamiért kicsit szar érzés lesz a futás. ekkor -bizony őszintén bevallva- azt szeretném csak tudni, hogy mikor lesz már vége az edzésnek. ilyenkor megpróbálom mentálisan kisebbíteni a távot/időt ami még előttem áll.
pl. otthon a pályán ahol 800m-esek a körök, és ahol a 2. kör elején már előjött ez, azt mondom magamnak, hogy most már csak 1 kört kell befejeznem, hogy a 3.-at kezdjem, és akkor máris a felénél vagyok, hisz az 5km az 6 kör (és még egy kicsi). :) utána meg jobb is lett, nem kellett több biztatás.
no de ez még az utazás előtt volt, és nem is gondolkoztam el a dolgon. itt viszont változott, mert 10-15 percnél jön elő (tehát később), és ezért tűnt fel, hogy létezik ez a mélypont. addig annyira korán előjött ez (pár perc, talán 5 perc után), hogy azt gondoltam, biztos csak simán nehéz a kezdet :) de most már nincs a kezdettel gond, később kezd szar lenni.
aztán 20-25 perc után kezd jó lenni, és onnantól már sose állnék meg :)

de miért van ez? mi ez egyáltalán?? másnak van ilyen?

akkor most arról írok, miért jó a futás és miért kezdtem el :)
de előbb leírom azt is, hogy mikor nem jó - ha nem mehetsz, mert akármi miatt nem lehet.. :) (meg a fenti mélypontos izé)

motivációk, miért kezdtem el és hogyan:

1. mindig álmom volt egy maraton! :D (meg triatlon, talán...)
2. ha már sportolok vmit, akkor ez, mert nem kell hozzá sok cucc és tipikusan az ilyen állóképességi sportokat szerettem mindig (bicikli, úszás, túrázás is volt, sajna nagyonrégen. ezeket, főleg utóbbi kettőt szeretném megint csinálni!).
és a futást mindig szerettem régen is, sajnos csak addig amíg ki nem fáradtam :)
3. régebben fogyni akartam a futással pár kilót. de (na kis előélet részletezése!) akkor mindig abbahagytam 2-3 alkalom után, mert túlságosan kifárasztottam magam: kezdő edzésnek futottam kb. 5-5:30 perces 2 km-eket, igen, pff, most tudom már hogy ez nem helyes kezdésnek.. ez kb. 5-8 éve lehetett; kb., mert többször is nekifutottam a dolognak.
a pár kiló végül is lement máshogy... ez is külön sztori lenne a metabolizmus módosulásairól, hogy hogyan kerültek fel a kilók és hogyan tűntek el! majd 1x megírom;
most egyáltalán nem súlykontroll a cél, mert nincs mit leadnom, egy grammot se :)
jobb is így, viszont nem rossz a futás a súly megtartására biztosan. bár hozzáteszem hogy 5 éve tartom a súlyom mindenféle odafigyelés nélkül, de sebaj..
4. egészséges a sport általában, olvastam egy tanulmányt nemrég, hogy heti 5x 30p mozgás a rák kockázatát az élet során 50%-kal csökkenti; ez egy hosszú távú kutatás volt, és cigi stb tényezőt kontrollálták.
ez adta meg nekem a végső lökést - mert pl. idén tavasszal is mentem már párszor futni, 5 év full tunyulás után; de túl sokat próbáltam, abbahagytam szokás szerint.
nem sokkal azelőtt, hogy a tanulmányt olvastam idén szeptemberben, valaki mutatta ezt az oldalt, és amikor ezt a végső durva lökést kaptam a tanulmány által, elkezdtem azt a 6 hetes tervet és most itt vagyok!
arról, hogy miért izgatott fel ennek a kutatásnak a végeredménye, nem nagyon akarok belemenni, legyen elég annyi, hogy (szerencsére csak közvetetten) meglegyintett az esetleges halál szele más történések kapcsán.

hogy most miért nem hagytam abba, annak oka nemcsak ez az extra motiváció, hanem a remek 6 hetes 5km-es terv is, köszi edzésonline! :) bár; az ismerősöm aki mutatta az edzéstervet, és aki bele is kezdett szintén, sajnos abbahagyta mikor beteg lett, és nem kezdte újra a gyógyulás után :( inkább visszatért a konditermes tervekhez. úgyhogy biztosan affinitás kérdése is, hogy valakinek jó-e a futás vagy sem... de ez az edzésterv akkor is marha jó, mert segített elkerülni a túledzést.

és most, hogy miért jó a futás - a sorrend nem fontossági, csak ahogy eszembe jut.

0. egyszerűen jó csinálni. felpezsdítő mint minden sport - ha jól csinálják. valamint jó haladni, eljutni valahová (ha nem fix pályán futok) :)
1. az egészségi szempontra már nem szoktam gondolni, de nagy bónusz :)
2. alvásigényem lecsökkentette: nem tudom ez a hatása meddig fog tartani, de váratlan nagy bónusz volt! korábban tudtam 10 órát aludni simán, és akár 14 óra után se nagyon keltem fel, hacsak nem kellett valamiért, mert tudtam volna tovább is aludni, akármeddig. most meg 7-8 óra után felkelek mert nem érzem, hogy aludnék még.. :) (kivéve, ha előtte egész nap utaztam, akkor megbocsátható egy pihentető 10 óra..)
3. lábaim stb. formálja.. :) szerintem már van változás.. :) meg biztos lesz is még. sőt majd nyáron biztos jó módszer lesz napozásra. :D amúgy azt nem szoktam, mert baromi unalmas a napon feküdni.. brr.
4. teljesen kikapcsolja az agyam közben, elmegy az idő észrevétlenül, ez jó, mert máskor nem nagyon áll le az agyam, hacsak nem mondom neki de ritkán szoktam megmondani neki és az külön koncentrálást igényel aztán (de felfrissítő).
5. tervmegvalósítások, mint pl. a maraton :) nagyon jó dolog valamit kitűzni és azt megcsinálni, elérni! most ebben a pulzusmérés külön poén, nagyon nagyon jó dolog pulzuskontrollal futni! nem is értem, ezt miért nem fedezte még fel mindenki. én 4 héttel a kezdés után már vettem egy pulzusmérőt! :)

biztos van még ami jó benne, most ennyi jutott eszembe.