A módszeredről azoknak az elit japán maratonistáknak az edzései jutnak eszembe, akik nagyon sokat futnak nagyon lassan, 300 kilométereket hatpercesben (öt óra körözés naponta a parkban ipoddal), olyan tíznaponta pedig egy hosszú és kemény tempófutást, pl 30 km maratoni ritmusban. Ezzel akár Olimpiát is lehet nyerni, úgyhogy vigyázz :-)

Csak szabadidő kérdése! (rosszindulatú szmájli miért nincs???)

Azon kaptam magam, hogy minden nap sporttáskával mászkálok, s ahol nyílik 40-50 percnyi időablak, ott rögtön elkezdek keresgélni valami jó helyet, hogy futhassak (a héten mindkét edzés így jött össze, sőtt a pénteki addig fogom lefutni míg lecserélik a téligumikat a kocsin. Ma viszont mindenképp elmegyek éjjel futni, mert majd össze futom magam!)

öt óra körözés naponta a parkban
És mit csinálnak ezek  a futónők a nap hátralévő részében???

Ehhez előbb el kellene válnom, feladnom a munkámat és elmenni szerzetesnek, bár ott is vannak mindenféle kötelező lelki gyakorlatok ... ehh.

t

Szabadidő és mentális "állóképesség" :) Előbbi nekem is van, utóbbi nincs :P Egyszerűen megbolondulok a brutál lassú tempótól, ideges leszek tőle, inkább megállok vagy gyalogolok. Sárváron eltotyogtam pár tízperces kört egy srác mögött és valahol jó érzés volt, hogy nulla terhelésnek éreztem, de közben majd a sarkára léptem, annyira idegesített, hogy ilyen lassan megyünk. Egy szó mint száz, örülök, hogy neked bejön ez a módszer, én továbbra is szemöldökráncolva olvaslak, de azért érdekes olvasni :)

Miki, pár óra hatpercesben még nem is olyan vészes, de hetes fölött...ááááá :D

Én ezt elit futókról olvastam, valóban inkább nőkről, a hatperces nekik nem nagyobb terhelés, mint nekem a hét és feles. Ja, más dolguk nyilván nincs, Japánban ebből meg lehet élni. Bár persze itt is meg lehet, ha valaki nőként tud 2:2x-es maratont.

miki: ah, tetszik ez az edzésmódszer ;) amúgy napi 5 óra munka (futás) nem is sok (azaz ha munkaként nézzük, semmi az a 8 órához képest). :)) ja, 2:2x-es maratonhoz azért gondolom gyerekkorban kell elkezdeni az edzést :)

Bozót: 10 perces kilométerek? azt azért inkább ne... max hegyen felfelé :) a 7:30 és a 10:00 között azért fényévnyi különbség van. :)
azt hogy érted h ideges leszel tőle? simán csak mentálisan nem tudod lekötni magad (ez is vehető egyfajta stressznek) vagy pedig tudatosan leszel ideges attól h jaj nem kéne ilyen lassan menni? ez érdekelne!
amúgy én a gyaloglást nem "bírom" mentálisan, annyira nem-stimuláló. :) annál még a 10p-es futótempó is jobb.
és persze a gyors futást imádom, de az nekem sajnos nem a 6 perces, nem az 5 perces hanem a 4 perces. ;) úgyhogy arra még várhatok... :D

Oké, túloztam :P Megnéztem, az 1033méteres körön nyolc perc felettiek voltak, nem tizesek.

Nem az frusztrál a lassúban, hogy Jaj, mit gondol aki lát, hanem a totyogás maga. Gyalogolni imádok, de a városnézős totyogás amit néha családtagokkal el kellett viseljek például idegesít nagyon. Stresszhelyzet, ahogy mondod. Mások vagyunk, és ez így szép :) Én szeretek gyalogolni, de az akkor tisztességes gyalogtempó, nem andalgás. A lassú futás semmivel sem stimulálóbb számomra, de még  a  gyorsabb se mindig. Épp ezért edzek keveset, mert a környéken céltalan körözgetés ugyanígy zavar. Nehéz megmagyarázni az agyamnak, hogy most bírjon ki egy óra tötymörgést az unalomig ismert útvonalakon azért mert az jó lesz nekem majd később. A hegyeket talán nem tudnám megunni, de sajnos messze vannak :(

Az a röhej, hogy amúgy nem vagyok ennyire pragmatikus.

Bozót, szerintem az, hogy valaki milyen távon jó, elég kevéssé függ az edzésétől. Ha mondjuk te genetikailag és lelkileg képes vagy 24 órás futásra, de úgy edzel, mintha 3000 méterre készülnél, az is teljesen OK lesz. Ha fitt vagy, bármilyen edzés hatására, jól fogsz futni 24-en.

Fordítva, ha fogsz egy született 800 méteres futót, és futtatsz vele heti 100 aerob mérföldet, akár nulla speedwork-kel, attól ő még egy szuper 800 méteres futó lesz és nem maratonista. Gondolj Peter Snell, az egyik leghíresebb Lydiard tanítvány esetére.

Szóval, ha te gyorsan és keveset szeretsz edzeni, semmi baj, a mennyiség és intenzitás szorzata legyen annyi, ami elég, de nem túl sok, és kész. Aztán versenyezz olyan távon, amiben a legeredményesebb vagy, vagy amit a legmotiválóbbnak érzel.

mm, hol volt téma, hogy ki milyen távon jó? erről lemaradtam, nem látom :) 
mi volt Snell esetében?
számomra kicsit meglepő gondolat, hogy nem muszáj arra edzeni, amiben a legjobb szeretnél lenni.. legalábbis ha a maximumot ki akarja magából hozni az ember :))
amúgy már gondolkoztam azon, hogy vajon melyik táv a legjobb számomra genetikailag vagy akármi.. de egyelőre nem tudom :))) csak azt tudom biztosra, hogy nem a sprint távok (de ha már sprint távokról van szó, a 300-400m jobban fekszik, mint a 100m).
ti hogyan jöttetek rá (ha rájöttetek)?

Bozót: ezek szerint neked nem kapcsol ki az agyad futás közben (legalábbis megfelelő intenzitás mellett, mert a totyogásnál biztos nem..)? mert nekem amiatt tök mind1, h hol körözök :) ha kicsit magasabb pulzuson megyek, mint a 150bpm, akkor már ez a helyzet nálam :)
a hegyek meg nem lehetnek olyan messze, hogy el ne futhass odáig bemelegítésnek :)))
ja és gyaloglás vs futás... a gyaloglás sose fog úgy lekötni, mint a futás, tökmind1 milyen tempójú gyaloglás :(, untatna egy idő után de a futás speciális valami :D

Miki, teljesen igazad van, egyetértek. Csak Monerd kérdésére válaszoltam :)

Nem érzem "cikinek" vagy bármi másnak, hogy úgy edzek ahogy, csak úgy gondolom, hogy egy kicsit több edzéssel azért lehetnék jobb. Egyértelmű, hogy a hosszú és az extrém hosszú távok fekszenek jobban, Monerd kérdésére ez egyszerűen úgy derült ki, hogy nem tudok gyorsan futni és nem is szeretem a tempóedzéseket, viszont kb edzés nélkül le tudtam kocogni hosszúnak nevezhető távokat. 

Az nem igaz, hogy röviden és gyorsan szeretek edzeni, sőt, szívem szerint Tony Krupicka módszerét követném, csak gyakorlati akadályai vannak :)) De az igaz, hogy nem bírnám azt csinálni amit Monerd. Nekem fontos, hogy jól érezzem magam edzés közben is, hiszen alapvetően ezért futok, nem csupán az eredményekért.

Azért már Monerdnek is kb. 30-40 másodperccel gyorsabb az átlaga,köszönhetö a rendszeres és módszeres edzésének.

Monerd, majd lefutsz pár versenyt különböző távokon, és érzed, mi való neked. Az objektíve legjobb eredmény persze nem mindig egyezik meg a legmotiválóbbal.

Nekem pl. eleve nem kéne futnom, több más sporthoz is jobbak lennének az adottságaim, jobb eredményeket is értem el bennük. Ha már futok, akkor semmiképpen sem szabadna hosszabbat félmaratonnál. De a káros szenvedély mindig erősebbnek bizonyul :-)

A Snell sztori hosszú, mire kiolvasod a futás irodalmát, megismered. Lydiard-ot nem lehet megkerülni, ha valakit érdekel a futás módszertana és története. 

Zoli, a rendszerességet nem kérdőjelezte egyikünk sem.  A módszeren lehet vitatkozni :P De ki vagyok én, hogy azt mondjam, bármilyen rendszeres edzéssel ugyanide lehet jutni? :) Senki. Ezért nem mondom :P

Monerd nemcsak rendszeresen fut ,hanem rátalált a neki mentálisan egyenlőre megfelelő edzésmódszerre-legalábis most úgy érzi -és ez alapján jutott el idáig.Nem a rendszerességet hangsúlyoztam.Te egy jó ultrafutó vagy,jövőre biztosan megfutod Sárváron a 100 mérföldet+x kilómétert.
Monerdnek majd kialakul a versenytávja és arra speciálisan is tud majd edzeni.
Szerintem gyorsan szeretne futni.

Oké ne vitázzunk, mert kezdünk elbeszélni egymás mellett. Bár fenntartom, hogy szerintem az alapoknál a rendszeresség a fő. (nálam például nem voltak/nincsenek alapok. A semmire próbálok várat építeni...de mind1 ) És nem vagyok ultrafutó! Majd, egyszer, talán.

Igen, aki már most 4percesben érzi úgy, hogy fut, az bizonyára nem ultrázni akar majd :) De van rengeteg lehetőség 5km-től a maratonig, vagy akár 5 alatt is bár oda születni kell :)

hú de érdekes diszkusszió alakult ki, amíg nem voltam :))

az én gondolataim a témában: a rendszeres edzés arra jó, h hamarabb lehet fejlődni, de talán a kevésbé rendszeres edzéstől is lehet, csak lassabban. na de ebben nincs tapasztalatom :))

arról h mentálisan megfelel-e ahogyan edzek: amíg nem volt pulzusmérő meg edzésterv, addig az összes fogalmam az edzésről az volt h kimentem és futottam 2-3 darab 800m kört 5p-es tempóban amitől teljesen behaltam és ez elvette a motivációt. azaz nem is ez vette el, hanem az, h 1 hét alatt nem láttam semmi javulást, még mindig ugyanúgy megölt a futás, sőt 3 kör helyett már csak 2-re bírtam rávenni magam, úgyhogy abba is hagytam... aztán eltelt pár év, megtaláltam ezt az oldalt a kezdő tervvel :), utána pedig kipróbáltam 180bpm alatti futást (FONTOS: ez magamtól nem ment volna!!!) és beleszerettem rögtön az egész futásdologba. szóval egyértelműen jobban fenntartja a motivációm, ha könnyebb tempóban edzek.

ebben egy kis ambivalencia valóban van, mert szeretem a tempófutást is, sőt :) (legalábbis amíg nem dögleszt ki!!) ...de ettől még élvezem az egészet :P

(Bozótnak): szóval az nem világos miből lehetne azt gondolni h nem élvezem egyáltalán :) (tényleg érdekelne, miből szűröd le ezt)

pátyalso: vhogy olvasol a gondolataimban? :)) tényleg gyorsan szeretnék futni :))

a 4p az már valóban tűrhető... :P a maraton tuti érdekel, de az annál valamivel hosszabb távok is lehet h majd fognak érdekelni, még ha esetleg nem is fő versenyszámként. de ezt nehéz megmondani, mert 2,5 órásnál hosszabbat még nem futottam. és annak a végén teljesen jól voltam mentálisan (fizikálisan is a térdet leszámítva), ment volna jóval tovább is. mégis, valszeg nem a 24 órás lesz a távom, mert túl embertelennek tűnik alvás nélkül... bár egy nagyon jó kihívásnak tűnik :D

miki: jólvan, már látom, hogy meg kell vennem a lydiard könyveket is... :D

kimaradt.. Bozót, nagyon szerény vagy :) mitől számít ultrafutónak valaki? :) az alapokról, ha jól olvastam a blogodban, már gyerekként is futkároztál, szóval azért van biztos valamennyi.. :) nekem tényleg nincs! :(

Na próbálok értelmesen válaszolni :)

Egyáltalán nem gondolom, hogy nem élvezed. Annyit írtam csak, hogy nekem ez a fajta edzésmunka nem jönne be, mert nem tudnám élvezni. Viszont fontos, hogy élvezzem amit csinálok. Az tök jó, ha neked bevált és élvezed is! 

Gyerekként én is azért utáltam a futást, mert azt várták el a suliban, hogy gyorsan fussunk, de én nem bírtam. Utolsóként beérni az iskolakörön meg a 60méteren meg nem nagy motiváció :) 

Nem futottam gyerekként, csak ha a tesitanár zargatott. Először kb 14-15 évesen mentem ki az unokatesómmal kocogni, aztán 17-20 évesen rövid BSI eseményekre. Aztán hosszú szünet, nulla futás. De sosem edzettem semmire 2008 előtt.

Az ultrafutóságról beszélgettünk már a futaneten is, mindenki másképp értelmezi. Nem tudnám pontosan meghatározni, de Farkassal értek egyet, hogy némi tapasztalattal a lábakban és a fejben, valamikor a felkészülés során válik ultrafutó az emberből. Az én szótáramban ez nem azt jelenti, hogy valaki lefut egy-két 42,195m feletti távot, de nem tudom megfogalmazni, hogy akkor mit is jelent :)

ahh, igazad van, visszaolvasva látom h félreértettem az élvezésre vonatkozó megjegyzésed :)

annyi különbség van köztünk h gyerekként nem utáltam a futást, sőt mindig vonzott :) csak meghaltam mindig pl. a cooper 2. felében :) abban nyerő voltam, de a 60m nekem is a legrosszabb számom volt :))
na de ha ennyire nincs alap, akkor valszeg abszolút születtél ultrázásra h a lábaid ennyire jól bírják :) ritka kincsnek tűnik...

ultrázásról semmi fogalmam nincs :P de úgy képzelném, h ha bármikor készülés nélkül lenyom az ember 50km-t és még fejben is ott van akkor már ultrafutó, ez nálad sztem megvan, amennyire nézegettem az edzésnaplód :)

Ennyit beszélünk élvezésről, én meg egyedül üldögélek itt az ágyikómban :P :D :D ;-)

Mi sose futottunk coopert :( Volt iskolakör, olyan 1.5km meg 60m, meg néha dombfutás. 

Ami a többit illeti, leghatározottabb válasz a nem tudom :) Én még mindig ott tartok, hogy amit én kocorászom arra bárki képes. Persze lehet hogy nem. Azt sem tudom megmondani, mi az a tempó vagy eredmény amivel elégedett lennék, de most furcsa és értelmezhetetlen számomra a nagy dícsérgetés amivel körülvettek, mert nem érzem úgy, hogy rászolgáltam volna. 

én is egyedül ülök itt :P
sőt futás se volt ma, mert tervezett pihenőnap volt :)
a 24 órásra nem mindenki lenne így képes 0 készülés nélkül, sztem ezért kapod a dicséreteket. :)

Ha könyvet veszel, a Distance Training for Masters-t javaslom, ez viszonylag összeszedettebb és nem kimondottan élsportolóknak szól.

Ja meg Noakes: Lore of Running. Lehet, hgoy ezeken kívül más már nem is kell.

köszi a tippet, meglesem ezt a distance traininget. lore of running már megvan pár hete! ;) bár azt nehéz egy szuszra végigolvasni... :)

Na, akkor mostantól nem merek több okosságot írni, a Lore of Running birtokában már nem sok újat fogsz hallani :-)

azért még eltart egy darabig, mire azt a 900 oldalt feldolgozom :DD

Hol vetted? 

ebayen kiválasztottam a legolcsóbb példányt:) (persze megnéztem h ki árulja, tök normális könyvárus volt)
ja, meg angliai telephelyről rendeltem, mert a szállítás úgy olcsóbb volt :)

de nagyon durva ez a 900 oldal. :P

Még egy indsizkrét kérdés, mennyibe fájt szállítással együtt? Ilyen 10fontokat írnak a szállításra, ez komoly?!