megérkeztem IOW-ba és ma már addig jutottam, hogy kimentem az utcára futni.. :)

eredetileg 1 órát terveztem laza tempóban. eddig a legtöbb egyben 39 perc volt és 5km. ez ráadásul hegyi utcás terep, úgyhogy nem terveztem vmi nagy tempót még magamhoz képest sem... ahhoz képest meglehetősen jól sikerült :)

mikor kimentem, nem voltam benne biztos, hogy mégis akarom ezt az 1 órát... az első 10 p kicsit lassan bár kellemesen felpezsdítően telt és féltem hogy esetleg kicsit nagyon tempósra sikeredett eddig. hát mondom magamnak, jó akkor 30 p is elég, aztán majd akkor eldöntöm akarok-e esetleg 45-öt, és ekkor már tudtam magamban, hogy meglesz az a 45 :)) valamiért ez a technika, hogy az időt kisebb részekre lebontva szemlélem azt hangsúlyozva, hogy előbb is abbahagyhatom, sokat segít :)

aztán 20 p után már nem voltak kétségeim, hogy lesz ez legalább 40. 40-nél eszem ágában se volt abbahagyni, nagyon jó volt, még az emelkedők sem zavartak, ami nálam nagy szó! úgy rohantam, és úgy ment el a szép táj (utcák, kilátás) mellettem, mintha autóval lennék igazából.. :) persze ezt nem a tempóra értem, hanem a feeling volt olyan! sokkal jobb, mint gyalogolva felfedezni az amúgy eddig nekem ismeretlen környéket.

a 49. percben elkezdett mindkét térd enyhén de határozottan panaszkodni, mikor már visszafelé futottam (később kicsit megnyugodtak, de ilyen még nem volt), úgyhogy gondoltam, 1 óra pont jó lesz. vhol 50 p után mintha a pulzus is kicsit mászott volna felfelé. vagy csak azért mert onnantól végig emelkedő volt? :o)

fura volt 1 óra folyamatos futás után leállni... mintha hirtelen lefulladt volna a motor :)

de ami durva az nem ezvolt... nem az, hogy első 1 órás futásom ilyen kellemes volt a nekem egy korrekt tempóval dimbes-dombos terepen :) hanem ami utána következett:

visszaértem a szálláshoz (ez is a hegyen van, jól fent), hát nem volt nálam kulcs, de nem gondoltam ez gáz lehetne. no de vhogy mindenki lelépett, 10p csengetés-kopogás után feladtam, és mivel hűvös szeles idő volt (néha esett és sötétedett is), és nem akartam megfázni az egy helyben toporgástól, úgy döntöttem egy kis futás ki fog melegíteni megint rendesen :)

egész jó volt ez is, majdnem 18 percet lenyomtam, mire visszaértem az elejére, akkor úgy döntöttem, kímélem a térdem, inkább a megfázás.

még mindig nem ért haza senki, így legyalogoltam a hegyről vmi meleg helyet keresve, de odalent pár perc pihenő után elkezdtem fázni.. :( visszagyalogoltam felfelé igen tempósan, sikerült a durva részeken 184-ig felvinni a bpm-et pusztán gyalogolva :)) eddigre már rengeteg km volt a lábaimban, de gyalogolva nem szoktam elfáradni, és ez a 184-es jóval gyorsabb tempót tudott gyalogolva, mint futva 188 ugyanott korábban, pihentebben. a 188-hoz úgy vissza kellett venni a futásból, hogy az már nem is futás volt. gyalogolva nem bírtam 184 fölé nyomni teljes erőből se és ez nagyon gyors volt (amúgy hegynek felfelé 150 v inkább 160 szokott lenni gyalog jó tempóban ha kipihent vagyok). na evvan... :)

aztán még egy adag tempós gyaloglás felfelé, hogy elüssem az időt.. aztán végre visszaértek a többiek.

tanulság? vigyem legalább a buszkártyát legközelebb futásra... akkor a jó meleg buszban nem fagyoskodom és addig megyek ameddig akarok ingyen. vagy vigyek kulcsot vagy mobiltelefont? :o)

összességében több, mint 3 órát talpon voltam kemény tempóban (különben megfagytam volna),

és, ebből 11 km csak a futás maga :o) hihetek a google pedometernek?? a nagyrétet (meg margitszigetet) otthon, mivel nem rendes utca, szarul méri, a táv talán 60%-át ismeri el. de utcákon tesztelve teljesen pontos volt, úgyhogy remélem itt is :D

meg reális is a táv a szubjektíven érzékelt tempó alapján.

holnap tuti pihenőnap... beugrunk a fővárosba amúgy is egész napra.