Az utóbbi hetekben hanyagoltam a futást.Hiányzott,egyre jobban,de a hideg sötétségben,a hajnali kelés után,a gyerekek házijával,a háztartással és egy menhelyről beszerzett kiscicával küzdve mindig elmaradt...

Erre olyan motiválás lépett be,amire nem számítottam!Betörtek a kertünkbe.Egyszerűen berugták a házikó ajtaját-amire most készült a vastag ajtó,csak még nem volt kész.

Szerencsére semmi,de semmi nem volt a házikóban,a bútorokat nyűgös lett volna az egész utca előtt kivonszolni a zárt kapun,a plüssjátékok valamiért nem kellettek neki.De a gyerekeim 1200Ft-ját,amit arra gyűjtöttek,hogy vesznek valami édességet a nyáron,és botor módon ottfelejtettünk,azt elvitte.

Az ajtót nyitva hagyta,napokon át fűtöttük az kertet a széncinkék őszinte örömére.Bele is gondoltam:mi lett az én álmos,vidéki nagyvárosomból?Pár hete az az eszelős,aki majd hazáig követett,most ez a betörő...a helyszínelők csak másnap reggel tudtak kijönni,olyan sok dolguk volt.

És ez nem Chicago,még nem is Budapest!Emberek,ébresztő!Mi van itt?

Mindenesetre innentől mindennap,ha nem tudunk elmenni,elkocogok oda körülnézni,meg vissza.Legalább becsukom utána az ajtót...:0))

Nem egy nagy táv,azok a bizonyos világmegváltó gondolatok se jönnek ennyi idő alatt,de mégis valami...

Az ablakokra rácsot tettünk,elkészült az ajtó,és most keresgélünk,megéri-e riasztót venni.Xmas ajándék!!!