Evita edzésblogja
Mezei futás 2.
evita
| 2008-03-19 19:56:16 |
3 hozzászólás
Na,nem nekem!Torokproblémáim vannak.De...
Tibi, a tesisek mk.vezetője elémtett egy levelet múlt héten.Már megint.Hétfő du. Ladányban körzeti mezei futóverseny lesz.A legidősebb korosztály a 93-94-es.Kéne egy csapat.Ill. kettő.Fiú-lány, 5-5 fő.Szedjem össze, vigyem ki, futtassam le.
Ambivalens érzéseim voltak.Egyrészt:én?Másrészt:ÉN!
Szóval közöltem a faktosaimmal, hogy jövő héten nincs fakt.És nekiálltam 93-as születésű jó futó diákokat keresni.Ami azzal kezdődött,hogy lekaptam a 6/1-2-3-as naplót.Kedvenc tesis kollégám szeme fennakadt, amikor meghallotta, mit kajtatok.
Te?De ő tudta legjobban, mennyire le vannak terhelve.Azonnal nekiállt segíteni,és a többiek is javasoltak jó futókat,kéziseket,kosarasokat,focistákat.Hamarosan összeállt a csapat,az ajánlásaik alapján.Persze, Kristóf és Máté nem maradhattak ki!Az én kutyám kölykei...
Hogy az izgalom is meglegyen,a verseny délelőttjén az egyik fiú közölte, hogy ő pedig nem fut...szerencsémre az egyik kosaras srác vállalta.Bejött, hogy annyit szurkoltam a meccseiken!
A versenyre úgy érkeztem-jobban izgultam, mint a sajátjaimon.Teljes volt a fejetlenség, de rajtam kívül mindenki tudott mindent.Csak én nézelődtem elveszetten...Mindegy, rajtcédula kioszt, felír,ziherájsztű osztás (vettem!Tanárúr, én készültem!).Közben elrajtoltak az elsősök.Sok pici egyrakáson!
Hol lesz a rajt?Szakértő diákjaim épp három helyet jelöltek meg!Ekkor megláttam Jozsót.Tudtam, nem azért jött ki, hogy nekem segítsen, de nagyon megörültem.Ha nagyon eltolom, majd segít!Határozottan elzavartam a kölköket melegíteni,és levezényeltem egy lájtos gimnasztikát.Aztán sikeresen beazonosítottuk a rajt színhelyét.Amikor a fiúk elindultak-hú, az hatalmas volt!Előtte mondtam Kristófnak:Na, most nem hosszú,lassút akarok látni!Uis minden edzésen rohanna.És most!Gyönyörűen futott.Hetedik lett,5perc 28mp alatt futott le kiírás szerint 1600at,egy rendező szerint 1850et,szerintem meg nem mindegy!A többiek 16-17-18 és 22ek lettek, így csapatban a 4.helyet csíptük meg.
A lányok 1200at futottak-legalábbis kiírás szerint!Itt miénk lett a 3. és 4.hely, és a többi kislány is olyan jó helyen végzett,hogy csapatban 3.helyen végeztünk.Így nem jutottunk tovább, de ahhoz képest,hogy nincs is atlétika a suliban...nagyon büszke voltam-vagyok a diákjaimra.Remélem, jövőre is ösze tudok hozni hasonló csapatot,illetve a mostaniakkal a középiskolás korosztályban elindulhatunk.Dia, Viki, Kristóf, Máté és a többiek megérdemelnék a lehetőséget,mert nagyon lelkesek, és tehetségesek.
Mezei futás
evita
| 2008-03-15 13:16:42 |
1 hozzászólás
Múlt héten a tanáriban az asztalomra tették a Nyírerdő-futás kiírását.Egyben db-i mezei futóverseny is.A MASZ-nál azt mondták, ladányiak csak versenyen kívül indulhatnak.De azt mondták,indítsunk a nyílt 2008 m-en.
Na, jó.Kiplakátoltam, és szóltam a 12-eseknek, hogy bioszból is 5-t adok az indulóknak, nemcsak tesiből.A biológiából uis tananyag az egészséges életmód is.Legnagyobb meglepetésemre 3 srác is megjelent.Az egyiket nem is tanítom!Kellemes napsütés, sok futó-jól elbeszélgettünk,csak azt nem vettük észre, hogy a rajt onnan 500m-re volt... így csak arra figyeltünk fel, hogy már befelé futnak.A célba.Hoppá, most mi lesz?
Gyorsan kiköszörültük a csorbát:a srácok a junior mezein futottak.5000m-t.2008m helyett.Az egyikük pl.farmerban.
Mit mondjak, a rajtnál sápadoztak rendesen.Főleg, hogy látták a sok profit...én meg rágtam a körmömet,nehogy még rosszul legyen valamelyik...jó, nevetséges, de 5kili az 5kili, olyan fiúknak, akiknek 2300m lett a Cooperük.
Mit szaporítsam a szót:meglepetés nem született!A srácok célja a tisztes helytállás volt.Egy kis belesétával szépen lekocogták.Én 20 perccel indultam utánuk, egyikőjüket még utólértem, és behajszoltam a célba (33 perces 5000).
Irtó büszkék voltak magukra.Egy darabon együttmentünk.Mondták,ez az erdei futás sokkal kellemesebb volt, mint a beton kézipályán körözni órán.Azzal a megállapításommal is egyetértettek,hogy futóversenyeken látni a legszebb fenekű és lábú lányokat -az általuk "cicanadrágként" aposztrofált futónadrágokban pláne!-, és az egésznek tök király volt a hangulata.Persze, szerencsénk volt:napsütés,madárdal,hűvös tavaszi szellő,minden adott volt egy gyönyörű versenyhez.
Mikor emlegettem nekik, hogy a Debrecen Maratonon lesz 3500m-es táv is,komolyan gondolkodóba estek:az már semmi se lenne ehhez képest, nekik már meg se kottyanna.Azon izgultak csak, hogy hétfőn a második órájuk tesi lesz:nehogy pont akkor fussanak 12 percet.
Ja, a saját versenyem.Brigivel indultam el.Ő már lefutotta a 2008m-t a két picivel, a kisebb babakocsiban.Szegény anyja még nem tud edzeni, így a helyzet az volt, hogy 2km-ig Brigi lelkesített engem, onnan bemelegedtem, viszont rajta kijött, hogy nem tud edzeni, és innentől én lelkesítettem őt.
Rátehettem volna talán még egy lapáttal, de ez számomra nem erről szólt.Fantasztikusan éreztem magam, és nem akartam otthagyni azért, hogy fél perccel hamarabb érjek a célba, és talán egy nőt még megelőzzek.
Egyszerűen élveztem az egészet, és alig várom a Db.Maratont.Tavasz van, na!Talpra magyar, vagy mi van?
Újra Pallag
evita
| 2008-03-02 14:09:51 |
5 hozzászólás
Ezt újra meg kellett próbálni. Feszélyezett, hogy 2008-ban még nem futottam egy nyolcast se! Tehát mit nekem szél? Férjem szerint a szombati viharban úgyis minden ág letört már, ami le akart!
Mindenesetre vittem egy mobilt. Ha fejbevág egy, megtudom, lehet-e ájultan telefonálni. De az erdő egyre szebb.Sokan voltak kint, valami ötpróba volt-hát ezekből nagyon kimaradtam az utóbbi időben. Pallagtól visszafelé három túrázó fújta az orrom alá a füstöt-na, ezt nem fogom soha megérteni. Túl tiszta volt a levegő, vagy mi van?
Később két 10 év körüli kissrác hajrázni kezdett utánam. Na, ezt már mégse! Szépen felpörgettem-20m után feladták.Elég nekem, ha az utcai versenyeken megelőznek, miután a sétálós szakaszaikban vagy négyszer elmentem mellettük! Eszméletlen a kicsiknek ez a belesétálós-sprintelős versenytaktikájuk! De eddig a legtöbben megvertek vele.
Rákezdte a szél, én is gyorsítottam.Aztán ellazultam. Most épp egészséges életmódot élek. Csak nem esik a fejemre semmi. Meg mit árthat az nekem?
Ekkor megjelent a Futóösvények Ura. Világoskék Samsungos póló, kék sort és cipő, hasonló színű szem és szőke haj-és micsoda futómozgás! Elvigyorodott, mert látta, hogy nem tudom levenni a szemem a lábáról... ja, ha valakiben támadnának kétségek: Y kromoszómája volt! Mikor elsuhant mellettem, le kellett ellenőriznem a futótechnikáját hátulról is. Tökéletes volt. (Az is.)
Egész vidoran kocogtam tovább. Bambulásztam: rügyek, csillogóan zöld moha, ibolya, később néhány merész cinke is felbukkant. Néhol kajtató rókák penetráns szaga csapott meg. Fura, de imádom: mindig a tavaszt jelenti, az új életet, kölyköket, fiókákat. Az élet él, és élni akar, annak ellenére, amit mi teszünk ellene, újra és újra.
Rájöttem, én erre vagyok összerakva, a szívem, az ereim, a tüdőm, csak menni, menni, kényelmes, kocogós tempóban, és bambulni közben, nézegetni mindent, ami szép, virágot, madarat, tájat, futó pasit, ami jön.
És így, csak így el tudom viselni az életet, sőt, élvezem is.
Mikor hazaértem, az időm nem lett világrengető, de legalább van miből fejlődni, nem? Olyan optimista lett a hozzáállásom, semmi nem tudná letörni. Ez azért nem futópad, na!