Több, mint két hete semmi futás, csak meló, és a torokfájás kezelése. Közben bánatosan olvasgattam az edzésonline-t. Végre, vasárnap újra elszédültem a konditerem felé.
Persze, a kedvenc gépemen volt csak hely, és ő jó edzőhöz mérten felkonvertálta az eredeti 6,2 kilimet 6,37-re... Így igazi edzés volt, rendes bemelegítéssel és levezetéssel. A lábam könnyen ment, néha egészen fellendült a sarkam, pedig régóta "laposan" futok, ha nem muszály, nem emelem a lábam. Hát most követelte, repülni akart, éreztem én! Felpörgettem neki néha a sebességet, aztán vissza, hadd pihenjen, és élveztem az egészet. Csak úgy, felelősség nélkül.
Utána erősítettem egy kicsit, elvégre fitness- futó is van a világon, de sokan voltak, rossz volt a gépekre várni. A szaunában is csúcs volt, egy srác mézzel kenegette magát. Pihi közben öt csaj találgatta lázasan, mi lehet a macimézes flakonban. Amikor kijött, letámadtuk, hogy tőle várjuk a megvilágosodást, mi ez, és minek?
Állítólag méregtelenít, de narancsbőrre nem jó. Pedig úgy reménykedtünk.
Azért így szép az élet.