Hát, most kegyetlenül leálltam. Asszem, elúszott a két órán belüli 20 kili Db-ben. A múlt hét értekezletes volt + házimunka hegyek. ÚÚÚÚtálom! Mire leállt minden, és ismét futhattam volna, leterített a torokfájás. No, nem igazán, meló ment 1000-rel, csak futni nem mertem véle.
Hétvégére a lányom is megkapta. Gondoskodva anyu fogyókúrájáról- ilyenkor mindig lemegy 1-2 fölös kiló.
Így csak Lacikát vittem úszni. ÉS ekkor jött az a történelmi léptékű pillanat, mikor a gyereknek önállóan (na, jó, egy-két "légzééés" vezényszó elcsattant) át kellett úsznia a medencét. Az öt méter elírás, uis ívben úszott, így inkább hét volt az, néztük, neki nem elég a keresztben, egyből hosszában is át akarja.
A stílusa még kissé érdekes, fel-le mozgott a vízben, lábtempónál kissé megsüllyedt. Kéztempónál meg mellig fellökte magát. Azér' haladt is.
Na, szóval megéri, de megegyeztem magammal, egyelőre nem viszem be az oldalra, a nagy úszók ne égjenek. Anyuci viszont kezdhetné végre aktivizálni magát. Nemcsak blogírásban.