A csütörtöki futás nem jött össze- elvégre valakiknek el kell kergetni a nemlétező telet! A gyerekeim vállalták e felelősségteljes feladatot farsang formájában. Miénk volt a meló könnyebb része: jelmezek, kaja, pia, zene beszerzése, majd hazafuvarozása... Már jöhet a tavasz!

Így a futás péntekre maradt. Kilenc kilométert akartam futni, s így második leghosszabb edzésemet töltöttem a futógépen. Szerencsére a két oldalamon egyfolytában váltották egymást a gyaloglók és kocogók, így nem volt olyan monoton.

A bemelegítő másfél kili után ráálltam 6 percesekre. Nehezebben ment, mint számítottam. A végére egy kicsit felpörgettem, majd a levezetés után leszállni is nehezemre esett. Ma még izomlázam is van, tehát szükségem volt arra, hogy kicsit gyorsítsak az átlagos kocogó tempómon.

Vasárnap megpróbálok kimenni az erdőbe, hátha bírja a torkom.