Miután kezdett javulni a térdem, újra elmentem futni. Ezt azonban a torkom nem szerette igazán, ígyhát maradt a futópad. Ami azértis jól jön, mert vagy 3 kg jött fel rám- na, jó, 2,5.

Elfelejtettem, hogy rossz torokkal nem szaunázunk. Így a téli szünet nem igazán lett futós! Sebaj, majd 2007-ben, úgyis ez volt az egyik újévi fogadalmam! Azonban minden kezdett összeesküdni ellenem.

Már kétszer nem jött össze a futás a boldog új évben! Totál elkeseredtem. Szerencsére észrevettem, ha elkapom a korábbi vonatot, össze tudok dobni egy futópados edzést, mielőtt a gyerekeim végeznek a gyógytornán.

Ráadásul egy kolléga hazavitt kocsival. Hurrá!

A fitnessz-teremben minden pad foglalt volt, de ígyis összejött 45 perc futás. Nem igazán ment a gyorsabb tempó, a 6:30-as kili épphogy jólesett, az emelkedőknél pedig felrémlett a Kékesre felvezető út. Ajajj, de messze van! Mindenesetre az életet a kihívások teszik érdekessé!

A kétoldalt gyalogló lányok motiváltak, csak furcsa volt, hogy ők sétálnak, én futok, és mégse hagyom le őket. Szóval elégettem 360 kcal-t (ezt ugyanúgy utálom kJoule-ra átszámolni, mint a mérföldet km-re), ezért a Gyermekrehabon gyorsan megittam egy forró csokit, és nagggyon jól éreztem magam. Ráadásul belestem a gyógytornára. Épp kosárra dobtak, zsámolyról, és Lacikának mindkét dobása bement, csont nélkül! Mondtam is neki, hogy olyan, mint Bukva, aki a 210 centijével az egész város kedvence volt, amíg volt kosárcsapatunk.

Aminek még lehetett örülnöm: rájöttem, ezt minden kedd- csütörtökön meg tudom ismételni! Szóval hajrá....