Régóta nem írtam. Edzeni február óta nincs időm, akkor meg nem írok. De ez idekívánkozott. Az úgy volt, hogy szeptemberben azt találtam mondani az osztályomban, hosszútávon bárkivel kiállok, aki megver, kap egy bioszötöst.

Persze, akkor marathonira készültem, 51 kiló voltam, heti 3-4 edzéssel. Erre az osztályomból Máté, akivel még iratnom kellett egy röpit, mert kevés volt a jegye, emlékeztetett rá, miket hordtam én össze. Jani meg rácsapott, ő ugyanis 1,8-ra áll, tehát neki is írni kellene egy javítót.

 Persze, mindkét srác focizik, 16-17 évesek, heti 2 tesiórával. De csak nem csinálhatok budit a számból! Legalább futok egyet.

Ja, 35 fok, salak, 13 óra. Átöltözünk, Máté feketébe... az első két körön udvariasan előreengednek. Aztán lelépnek. Gyönyörű a mozgásuk, én meg jól kifutottam magam... meg a plusz 3 kiló se nyerő, ami feljött rám, amióta nem futok.

Ciki lenne ha leköröznének... úgy egyeztünk, ha 2x leköröznek, abbahagyjuk. De nem - 250 és 120m előnnyel futják végig. Egyszer állnak meg, mint később kiderült, Máté lába begörcsölt, így futotta végig. A napi másfél-két doboz cigi biztosan benne volt... hogy futna ez a srác, ha nem cigizne?

Így 36 percet mentek, én 38-at (nem volt nálunk stopper, csak saccra, a mobilom órája alapján).

Gratuláltunk egymásnak. Meghívom őket az állomás büféjébe egy kólára, de észbekapok és visszamondom-nyilván söröznének inkább, és ciki lenne a negyvenéves ofőjükkel.

Mostmár elégedett vagyok. újabb jópont az imidzsemhez a suliban. Eddig is hülyének néztek, de eztán...