Ez a hét nem úgy sikerült,ahogy kéne.Szilváson szombaton mentem egy hegyi futást.Közben két dolgot állapítottam meg:
1.Ez a hegyi futás még némi fejlesztést igényel.
2.A hegyek még mindig csodálatosak!Nem tudok leszokni róluk.
Ja,3. Társaságban könnyebb.
Másnap családi túrát tettünk.Régi álmom valósult meg.Együtt a gyerekekkel.Mindig úgy képzeltem,sokat fogok kirándulni velük.Aztán az ember rájön,a valóság egészen más,mint a kamaszkori elképzelések.Nem minden gyerek olyan vasgyúró,örökmozgó,gyűrhető,hogy a szülővel együtt gyűrje a kiliket! Mostanra lettek olyan nagyok,hogy bírták,és élvezték is.Megnéztem a régi helyeket:Bánkút,Csurgó-itt nagy meglepetésemre a barlangászháznál találkoztam Samuval.Persze,mostis szerelt.Bicajokat fel az utánfutóra.Triatlonoznak,és a hegyek közt bicajoznak. Jó volt látni,hogy ő is aktívan sportol.
A következő nap futós lett volna,de a térdinaim tiltakoztak.Még sose éreztem,hogy vannak,de most behozták!A vádlim felső és a combhajlítóm alsó része is jelezte,hogy léteznek.Persze,utolsó nap elmentünk túrázni,s ez jó is volt,kimozgatta a fájdalmat.Azért igyekeztem nem kinyújtani a lábamat... felkaptattunk Istállóskő csúcsára.Nagyon büszke voltam a kicsikre,volt család,akik nagyobbakkal visszafordultak.
Estére kiéhezve vágódtunk be a Villa Negrába.Reggel óta csak egy kis csoki,cukor...épp rendelni kezdtünk,amikor Laci "örömmel" közölte:otthon maradt a pénztárcája!
Annyi volt nálam,hogy az italt kifizettük.Eztán lesétáltunk a Szalajka völgy elejére.Addigra férjem is megjárta Szilvást,oda sovány malac vágtában,vissza autóval.És pénzzel.Mit mondjak?Volt étvágyunk!
Vacsi után átültünk a szomszéd Hupikék törpikékbe,és adtunk a szénhidrát-raktáraknak.Ha valakinek nem esne le,ez a műintézmény cukrászda.
Megérte.
Csüt-ön beindult a meló hajnali kelésekkel,100km vonattal.És erre a mosógépünk is bedöglött!
Úgy döntöttük,kihagyjuk az edzőtábor ellenőrzését.Úgy éreztem,egy métert se bírnék futni!Persze,a hosszúfutást nem szabad kihagyni.Áttettem vasárnapra.
Mit mondjak?Egyedül lassabb és nehezebb.Pedig az erdő gyönyörű volt,nem esett,kellemes levegő,sok lelkes futó.Egyedül az eldobált 7-8 PET palack zavart.Ha én haza bírtam cipelni 27 kili után, más miért nem?
A családom is jót sétált az erdőben,és lelkesen depóztak.Gyömbérrel,mert izo-t nem kaptak.Egész jó,de maratonit azért nem futnék vele.
Kisbogi persze nem hazudtolta meg magát.Úgy döntött,nem futhatok egyedül.Két Barbie-t hozott magával,Arielt és Kent.Beöltöztette futócuccba őket,és futottak.Vele,mert én nem vállaltam,hogy cipelem őket.Még frissítettek is,meg nyomokat rakott velük az enyémek mellé.
Ariel és Ken új nevet kapott, két futópartneremről lettek elnevezve.Khm...hasonlítottak.Főleg Ken.Remélem,ők tudják,kikről van szó!
Azért most érzem a lábaimat,de nagyon jólesett,főleg,ha belegondolok,az EON-on csak a 6 kilit mertem még bevállalni.Azt terveztem,júl.1 és aug.21 (évnyitó értekezlet) 25 alkalommal futok az 50 nap alatt.Ebből 21szer sikerült,plusz a túrák és az úszás.
Kár,hogy meló mellett ez kissé kevésbé lesz intenzív!
Ken...ki lehet az?? ;-)