Mostmár én is blogozok egy kicsit. Aznap este hozzákezdtem, mire XX kromoszómás tündérke jelezte, hogy nagyon fáj a hasa, erre ívben repültem masszírozni... úgy tűnik, csak a fáradtság és a mekis krumpli állt össze egy körre- hiába, az utazás, a sok élmény, és még évvége is van!
Ma én is egész nap ásítozék a suliban, de közben fülig ért a szám. A váltó élménye most is tart. Szuper volt annyi ismerőssel megismerkedni! Ezt úgy értem, hogy nov. óta olvasom a blogokat, hozzászólásokat, és végre "testet öltöttetek". Fura volt, ahogy bemutatkoztunk a rendes, majd a becenevünkön is, nemegyszer akkor jött a "Ja!". Bocs, ha valakivel nem álltam le beszélgetni, például Kánt csak később vettem észre, de két jövendő edzésonline-os utánpótlás-válogatottat (U9 és U11) is terelgetnem kellett, nem is beszélve Másodmalacról.
Ráadásul jött a zabszem-effektus, hisz vészesen közelített a 3. váltás... Szóval elszakadva a kellemes társaságtól, vadiúj pólómban melegíteni indultam. Közben Pennel közös őrületünkön filóztam: kitaláltuk, a neveket váltás közben is rá lehetne extrémvasalni a mellyünkre. Futva. Sikerünk lett volna, az biztos. Végül akkus vasaló híjján letettünk a megvalósításról, pedig Pirgelman sporttárs talán segített volna!
Lajhárától átvettem a botot-hú, a póló névtelenül is zseniális volt, messziről kiszúrtuk egymást, percet se vesztettünk, majd nekiiramodtam...khm, ne túlozzunk! Az 1. km biztos kevesebb volt, mert 4:58 nekem kissé virtuális sebesség! Eztán jött a rakpart. Az emelkedőre még ráfoghatom, hogy alföldi gyerek vagyok, de a szembeszél és a tűző nap egy hortobágyi cívist nem zavarhatott vón- szóval, nemcsak mentálisan kő edzeni.
A hátszél már jobb volt, ráadásul többen rámköszöntek, hogy "Hajrá, edzésonline!". Csak annyit nyögtem ki, "Neked is!", ami valljuk be, elég hülyén hangzik. A kilik inkább 6 perc felé közeledtek, amikor mellém csatlakozott egy rajtszám-mentes, úszósapkás fazon. Mint kiderült, szasza volt, és pár 100m-en át nyomtuk. Mire letért, már rájöttem, megy ez gyorsabban is.
Ezután Hauanita felbukkanása lelkesített, majd az 5:30-as km-ek (4. és 5.) már belső lelkesedésből ment. Arra gondoltam, nem hozhatok szégyent az Edzésonline SC-re, végülis milyen reklám lenne, ha négykézláb másznék be a célba.
Jött az "Egy mindenkiért, mindenki egyért!" érzés. Aztán nagyon jó volt, hogy láttam, menni fog a vállalásom: 40 percen belül.
Élvezet volt utána nézelődni, beszélgetni, itthon meg csak gyönyörködtünk a sok fotóban. Irtó fotogén a csapat, na!
A suliban meg a 18 diákból 13 lefutotta szombaton a K&H-t (3.4 km) és öröm volt látni a gyerekek lelkesedését. Nagyon büszke vagyok rájuk, jó érzés, hogy összejött, hiszen hirtelen ötlet volt.
Remélem, jövőre újra futunk! Addig meg össze...