A Farkasszigetre bicóztam, 20 kili előtti átmozgatásra. Közben aranyos sztori: közelítek a MÁV legzsufisabb vonala, a Záhony-Bp sínpár felé. A sínek KÖZT két nénike beszélget békésen, az egyik mellett a bicaja. Közelítek: még mindig pletyóznak. A szabad jelzés ellenére lelassítok, ahogy tanultam- vonat sehol. Elmegyek a társalkodó nyugdíjasok mellett: tényleg a két sín között álldogálnak, éppen valakinek az eü. problémáit taglalván....
Megalapozta az edzés hangulatát, ahogy a nyárias meleg, a csicsergő madarak- jól megkapott, asszem, szűnőben a tavaszi depim.
Erről eszembe jutott: pár napja a Nagyerdőben futottam. Szembe velem két csaj, két maximálisan miniatűr ebbel. Yorkshire kölykök voltak, a lábuk alig látszott, de gurultak ezerrel. Az általam úgy körberajongott 6 hetes labradorok hasa alatt simán átsuhanhattak volna, ha lenyalják a sérójukat.
Érdeklődéssel kocogott utánam az egyik, mire a gazdi:-Dió, Dió, ne kergesd a nénit, gyere vissza!-mit mondjak, fuldokoltam a nevetéstől. Dió...
Jó is lenne kutyával futni, kicsit nagyobbal. Na, jó, emberrel is megtenné...