Miután beindult az erdei futószezon, a szaunát és súlyzókat jegeltem. Csodás dolog újra a poros erdei ösvényeken járni, bár mióta összeszedtem azt a Lyme-kóros kullancsot, kicsit félek, és a szélesebb utakat szeretem. Vigyázzatok magatokra Ti is, sajna, ez nem játék!

Újabb futópályát találtam Ladány mellett: a szépséges-szép Farkasszigetet. Igazi szikes, ruganyosabb a legjobb füves pályánál! (Trágyásabb is, de bogyós és száraz, tehát nincs gond. Se juhászkutya.)

Írtam egy csodajó blogot, és ügyesen ki is töröltem első élményeimről. Ez van. Egy keddre szánt 2,5 órásra tervezett edzés a kulcs lakásban hagyása miatt meghiusult- álltam az ajtó előtt, és legszívesebben betörtem volna.

De tegnap végre becsavarogtam a fél- na, jó, tized- Nagyerdőt. Ott nosztalgiáztam a régi utakon, ahol- jaj, ne!- 24 éve az első erdei kocogásunkat tettük Edittel. Úgy átalakult minden, alig ismertem rá. Furcsa élmény volt. Mi minden történt azóta. Mennyit változtunk! Változtunk? Vagy maradtam aki voltam, csak gyász, csalódás, szerelem és öröm rakódott rám... és ha futok újra az a régi leszek. Vagy ott él az a kamasz valahol csak elrejtőzik, és ilyenkor merészkedik elő?

Félre a lelkizéssel! A mai nap a keresztedzésé volt! Ablakot mostam! Ajánlom mindenkinek. Kellően edzi a felsőtestet, főleg a vizes függönyök felrakásakor. Létrára fel-le, és még az egyensúlyérzéket is fejleszti. Jöhet hozzánk bárki kipróbálni, sok ablakunk van, maradt még.

A romantikáról Rómeó és Júlia gondoskodtak, de nem éreztem királynak magam. Lehet, a szomszédok sem.

De holnap félre a pöpec házinénivel-úgyse jelemző rám! Megyek futni!