Személyes blogbejegyzés, nem kicsi nosztalgiával és emlékezéssel...
2014 vírusa sok mindenkit megfertőzött, engem is...
Pedig elég ellenállónak hittem a szervezetem, mégiscsak 13 év kemény fejbenfutás áll mögöttem...
Az indulás, az első futószezon maga volt az izgalmas kaland, ugrás az ismeretlenbe, épp az ezredforduló obligát szilveszteri fogadalmával, mely arról szólt, hogy 2001-ben a krisztusi kor után egy évvel lefutom a maratont.
Saját fej után menve, jóleső rendszertelenséggel, sokat fórumozva a boldogult emlékű index.hu FUTObolondok topicon (amely hely még él persze, csak értelemszerűen megváltozott a szerepe) zajlottak a futások. Nyár végén, szeptember elején megvolt két darab 30-on felüli edzés, jött 2001 NIKE felese szemerkélő esővel, nem melegben, 1:45-tel, remek volt. Januártól 800 km a lábban, jöhet a BSI maraton! Ami meg maga volt a csoda, végigfutva, 3:55:38-cal, majdhogynem katartikus érzéssel.
És itt tört meg valami.
2002 ugyanis elúszott, alig futással félmaraton Prágában kora tavasszal, nem bírta az Achilles, bedőlt szinte az egész év.
A következő évek hol sikeresebben teltek, 1000-1200 km gyűjtésével és vállalt, lefutott maratonnal, hol csak évi 7-800 km-rel, maraton nélkül vagy lazán futott, 4:35 körüli őszi BSI maratonokkal. 2008-ból való a 3:52-es PB, akkor 1100 km-rel mentem neki a Budapest Maratonnak. A futás persze állandó, központi elem volt az életben, legfeljebb többet olvastam, lamentáltam róla, fórumoztam, beszélgettem a futásról, mintsem gyakoroltam volna.
Idén valami megváltozott. Edzésterv, kívülről kapott penzum, heti egyeztetés Gabival. Egyszerűen nem volt miért folytatni a régi életet. Eléggé unalmassá tud válni a sok elméleti megközelítés, bármennyire is vonzó a fejbenfutás. Vagy sima kapuzárási pánik?!
Áh, ennél is egyszerűbb: kötni tudom magam egy fix menetrendhez, külső segítséggel legyőzhetem a lustaságra(?) való hajlamot.
2014-ben 2014 km-t manapság sokan akarnak teljesíteni. Én nem, illetve nem ez a fő cél, hanem a folyamatos sportolás.
Két tényező gátolhat ebben: egyrészt a terhelhetőség, a fizikai korlátok, hiszen már jóval a futás előttről, jó 20 éve Haglund-sarokkal élek együtt, ami nem túl kompatibilis a tartós Achilles-terheléssel. Másrészt ott van az eltérő intenzitású munkaterhelés, amely most pl. január végétől február elejéig nagyon baráti volt, simán belefért a heti 5 edzés, na de jön még kutyára dér, lesz még projektzárás, vizsgaidőszak, tanévzárás, külön szakértői munka, továbbképzés, tréning...
Ami viszont január 22-től ezidáig történt, az nagyon jó. Rendszeresség, kontrolláltság, irányítás, amely tényezőket természetesen nem kényszerként kell megélnem, szakmailag és emberileg is mindennel egyet tudok érteni, amit az edző mond. Na jó, ez a videó kicsit nehezen volt beépíthető a heti rutinba, mert nézni még nagyon szívesen nézem, különösen az egyik résztvevőt, na de hogy ezt utánozni is kellene...? Streching? De a siker érdekében mindent!
2014 km az évben persze még így sem biztos, hogy meglesz, bár, ha tartani tudjuk Gabival a heti átlag 40 feletti km-eket, akkor nyilván több lesz az év, mint az eddigi csúcs 1200 km-es adatom. Hogy ekkora ugrást nem ajánlanak? Igen, de épp ezért nem cél a misztikus 2014, sokkal inkább a rendszeresség. Simán vissza lehet venni a terhelésből, amint érzem az Achillest vagy a térdet.
Kívánom, hogy a 2014-es csoportok minden tagja túlterhelés, sérülés nélkül élje meg (túl) az évet, de a statisztikai valószínűség azért azt mondja, hogy többeknél kihagyásról, lelki és testi problémáról is szólni fog az év, ha nem is feltétlen a csoportok beszélgetése...
Hogy nálam mindez az új élet meddig tart, a vírus meddig veszi át a hatalmat a fejbenfutás felett?
Kíváncsian várom a választ a kérdésre!
Utóirat:
az e heti edzésterv pl. összesen 32 km futást tartalmaz, 4+szünet+6+6+szünet+6+10 km-rel, jó, ez a pihenő fázis, de akkor is.