Bort iszik és vizet prédikál.
Más szemében a szálkát is meglátja, a magáéban a gerendát sem.
Ha kapok 10 lájkot, akkor...
A cél maga az út.
Nem kell megijedni, nem zavart még annyira össze a közelgő Vivicitta, hogy ennyire konfúz módon alakuljon a blog, bár a zavar(odottság) jelei egy verseny előtt természetesek is lehetnek akár...
Elméletben mindig otthonosan éreztem magam, rendszerszinten szemlélni a világot és a futást, ez vonzó perspektíva. Az ok-okozati összefüggések, egymásra épültség, egymást kiegészítő vagy kioltó tényezők ismerete mind fontos a céljaink eléréséhez. Na, de csak elviekben, elméletben működve nem teszünk le az asztalra valódi teljesítményt, az elképzeléseket napi szinten gyakorlatra kell váltani, ha kézzelfogható produktumra vágyunk.
Ezért például, ha a vasárnapi Vivicitta félmaraton kapcsán bárki 2013-as edzésnaplójában 150 körüli össz km-t látnék, 12 km-es leghosszabb távval, óvnám a versenytől. Az út a fontos ugyebár, nem lehet a célt önmagában mindennél többre tartani. Hol itt a befektetett munka, az alázat?
Most divatos, hogy ha kapok ennyi meg ennyi lájkot, megteszem ezt és ezt. Persze, nem erre alapozom a vasárnapot, de most már, ha nem is jönnek a lájkok, akkor sem lépek vissza a felestől.
Szép idő, kellemes társaság, családi részvétel (két lányom egy-egy rövidebb távon indul) és egy lassabb tempójú, puzuskontrollos hosszabb táv: ezt várom a Vivcittától.
A komolyabb alapozás meg remélem, bekopog majd az ablakon.
Mindenkinek szép és eredményes futást kívánok vasárnapra, aki a Vivcittát választja!