Budapest Maraton 2012

Nem, nem, ez nem egy klasszikus maratonbeszámoló, hisz ahhoz már illendő lett volna korábban hozzákezdeni, meg az emlékek is fakulnak már ilyen öregkorban, oly távoli már az október 7-e...

Ezért, aki rövid blogot szeret/akar olvasni, annak csak ennyi:

Az idei maratonra komolyan készültem, 4 hetes edzéstervet is beleillesztve a végére, aztán persze nem jött össze, hát irány az újabb cél, a régi elvek, fejbenfutás alapján!

Aki hosszabb olvasásra is vállalkozik:

Előzmények

A szokottnál is nagyobb várakozással tekintettem a maraton elé, mert több olyan impulzus is ért a felkészülés alatt, ami totálisan új volt az eddigi 11 év menetrendjéhez képest. Egyrészt sosem volt még a lábamban egy lefutott versenymaraton adott évben mintegy edzés gyanánt, most pedig a stabil nagyatádi maratont kineveztem felkészülési állomásnak az őszi verseny előtt. Persze, persze, ennek inkább az volt az oka, hogy nem jutott elég idő-km a felkészüléshez, így inkább az utolsó pillanatban megnyújtottam a szezont ezzel az év elején még nem tervezett budapesti maratonnal.

A nyári 42,2 km így szépen lement, bár szenvedtem a meleggel meg a távval, de a 4:28-as idő a kb. átlag 30 km-es heteimmel barátságban volt, nem várhattam csodákat. Ezután viszont kezdett bedőlni a projekt, az edzésnaplóm nem mutatta semmi komolyabb jelét az őszi nagy kihívásnak.

A tanévkezdés nagy munkahullámait túlélve azonban szeptember 10-én új élet kezdődött a hivatalos edzéstervvel, melyet egy régi-régi ismerőstől, személyes használatra kaptam: 3 hét komoly futás, a 4. hét meg a rávezetés a maratonra...

És ez olyan külső lökést adott, amelynek erejével végigpörgött egy szempillantás alatt a 3 hét, szép km-számokkal, biztató tempó/pulzusadatokkal. Természetesen amint fájt volna, sérülés-megerőltetés stb., azonnal jeleztem volna, de ilyen nem volt, illetve... illetve csak a 35 km-es hosszú _utáni_ nap éreztem a térdemet, de ezt betudtam a szokásos, ismert megerőltetés utáni állapotnak, ami mindig volt, mindig elment 1-2 nap alatt. Összességében remek 4 hét volt ez! Az utolsó 6 hónap átlaga amúgy majdnem elérte a heti 40 km-t, kicsivel maradt csak alatta.

A nagy nap elérkezett, és nem volt konkrét időterv, "csak" a két azonos tempójú félmaraton fogalmazódott meg bennem, meg hogy mindent ki kell adni magamból: ez nem kellemes-biztonságos maraton lesz, hisz abból futottam már párat - no persze akkor, amikor még ennyi km sem volt a felkészülésben...

A verseny

A pulzuskontroll az első kilométereken még a 4 órás lufisokat sem engedte követni, lemaradtam tőlük 100-200 méterre, de aztán megnyugodott a helyzet, és szép lassan eléjük kerültem, kb. 145-tel utazva. Több remek ismerőssel is lehetett párban futni-beszélgetni, de azért nem teadélután volt, éreztem a kb. 5:35-ös tempót. A nyári nagyatádi maraton és az edzések alapján viszont benne volt a szép folyamatos plusz 5-10-15-ös pulzusemelés, ami egyrészt ellensúlyozhatja a tempólassulást, másrészt akár pici gyorsítást is jelenthet.

Aztán minden másképp történt, mert a sima „itt jelez-ott fáj” obligát problémák mellett a bal térd valós galibát okozott, külső szalagfájdalom és korlátozott hajlíthatóság formájában. Versenyt még sosem hagytam félbe, mindig beértem a célba, és most is reálisnak tűnt, hogy lassulva, akár sétákkal fűszerezve, de végigmegyek későbbi nagyobb sérülés nélkül. Ez persze aztán plusz 20 percet jelentett összidőben az első félmaratonhoz képest, de 4:18-as eredményem még úgysem volt eddig maratonon, hát most lett.

Következtetések

Elvi kérdéseket kellene tisztázni: a megvalósított edzésterv komoly velejárója-e egy maratoni futásnak, avagy nem?!

Az empirikus tapasztalat nálam sajna csalfa választ ad, hisz az eddigi 9 maratonból igazi edzéstervvel (s itt nem a külső személy által készített terv a fő attribútum, hanem a minimum fél évi rendszeres, mikro- és makrociklusokat tartalmazó tervet számítanám edzéstervnek), szóval így egyre sem készültem. Na jó, háromszor volt olyan, hogy szubjektíven egész komfortos érzésekkel álltam rajthoz, mondván, legalább 2-3 hónap összejött a maraton előtt. Ezek lettek a 4 órán belüli futások. A sor másik végén a fejbenfutással készült maratonok állnak, amikor 4 óra 35 köré értem be, minden megerőltetés és probléma nélkül. És itt van a kutya elásva: 6:30-as tempóval akkor is megy a maraton, ha előtte egész évben nem készülök rá, persze azért heti átlag 20 km azért megvan, de 20-on felüli hosszú futások nélkül. Ha viszont készültem a lehetőségek szerint, heti átlag 35-tel, sőt, az uccsó 3 hónapban akár heti 40-45-tel, akkor meg 5:35 körüli tempó is összejött anno. Csakhogy nem volt még harmadik verzió, hogy egy teljes szezont felteszek időben, kedvben, elszántságban, és irány egy jól megfutott maraton.

Az idei év különlegessége egyrészt az utolsó 4 hét koncentrált felkészülése volt, másrészt a futott km-ek száma most volt a legtöbb, 1300 körüli. Persze, nem egyenletes eloszlásban, de akkor is, magamhoz képest elvileg felkészülten vártam ezt a maratont. De a térdprobléma felveti –épp ezek mentén-  a túledzettség kérdését is…

Na jó, ezt rögtön vissza lehet vonni! Nem a 4 hét hibája, hogy így sikerült ez a maraton, a feleségem inkább az életkorom számlájára írja az egészet…

Edző Gabinak mindenképp nagy köszönettel tartozom az edzéstervért, a figyelemért, az igazán nem mintaszerű helyzet, feladat vállalásáért.

Jövőkép

Pedig milyen frappáns lenne az empirikus próba: ha 4 hét igazi edzéstervvel így sikerült a célkitűzésünk, akkor most 4 hét nyugdíjas léttel, nulla futással keressünk egy másik célt! És tényleg: november 3-án a szigetfutás rendezvény lesz, ami szívem csücske, és pregnáns cél lehet a 3 pont megszerzése, az idei év leggyorsabb szigetköre. 4 hét edzésterv volt anno, 4 hét telik a maraton óta, nem is futok: hát irány a szigeti verseny!!

Amúgy a maratonról nem mondtam le, hisz a következő a jubileumi tizedik lesz, annak meg kell adni a módját! Csak még azt kell eldönteni, hogy fejbenfutással, exponenciális avagy számcserés edzéstervvel, avagy valami ortodox, uncsi, futást tartalmazó verzióval készüljek rá…