Bár egy dologról beszélünk, mégis, hányféleképp közelíthetjük meg, mennyi különféle motiváció, munka, teljesítmény, gondolat fűződik hozzá! A futás: kinek rejtett, be nem vallott elfojtás, kinek nyílt önkifejezés, másnak múló divat, fogyókúra, vagy a napi-heti rendszeresség építőeleme, egészség-megőrzés. Vagy épp vállalva vagy akaratlanul is: önmagunk lehetőségein túlnyúló teljesítmények nyomán sérülések, egészségkárosodás előidézője.
Mindenki a saját személyiségéből fakadóan közelít a futáshoz, nem tudunk kibújni huzamosabb ideig a bőrünkből. Van, aki Spártáig fut, van, aki szigetkört fedezi fel, netán a lakhelyén kocog negyedórát, vagy épp többszázezres futópadon izzad.
Balatoni szupermaraton: ez elgondolkoztatott. Önmagunkért teljesítünk, harmóniát keresünk a világban, a külső elismerést (is) áhítozzuk?
Időközben meglett az újrakezdés utáni 100. km, heti átlag 30 km-re tűnik beállni a mennyiség. Ez nem lenne elég a Balaton-kerüléshez, de valamilyen tavaszi félmaratont azért keresni fogok.
Nagyon szépen megfogalmaztad az életünkben fontos szerepet játszó sport motiváló erejét.