Úgy kezdődött az egész, hogy megtaláltam a nyúlcipő bolt oldalán, hogy mennek a Garda-tóra Maratont futni. Akkor rá is kerestem, hogy milyen hely, mert a név már kecsegtető volt, és mikor a képeket megláttam mondtam ott a helyem nekem is idén. Észak-Olaszország egyik gyöngyszeme a tó a környezete bámulatos.

Az utazás pénteken reggel korán volt, és még egy 12 órás út, de  olyan szép helyeken utaztunk, hogy feledtette az időt. Az utazás nagyon jó hangulatban telt el, sok nevetéssel és új emberek megismerésével - aki ismer, az tudja, én könnyen barátkozom.

Úgy hozta a sors, hogy Asival és Joeval leszek a szálláson egy szobában. Úgy érzem nagyon jól össze barátkoztam velük, és a többiekkel is.

Szombat reggel egy közös bemelegítő futással kezdtük a napot. Reggel 7 órakor ez igazi csapatépítő volt. D.u átmentünk Limone sul Gardába felvenni a rajtszámokat és megismerni a kis falut, ami meseszép volt.  A nap első fele gyorsan elment, de nagyon jó volt, majd este egy közös vacsi volt és este szobatársaimmal kimentünk hullócsillagokat nézni.

Vasárnap a verseny reggelén Joe barátnak köszönhetően, aki csak 15km-t futott csinált nekem és Asinak egy kis tojásrántottát reggelire KÖSZÖNÖNJÜK.  Vasárnap, a verseny reggelén Joe barátnak (aki csak 15km-t futott) köszönhetően Asi és én tojásrántottát reggelizhettünk. A buszban ahogy utaztunk igen erős szélre lettünk figyelmesek és  akik voltak már tavaly mondták (amire a tavalyiak azt mondták) ilyen idő nem volt még az évek során. Majd egy szállodába bepakoltunk, mert még rengeteg időnk volt és beszélgetésbe kezdtünk. Lassan jött a rajt ideje: 9 óra. Már a szél sem fújt –futásra alkalmas idő lett 12 fok.

Kis bemelegítés után beálltunk a rajtba 970 futó barátunkkal együtt. Pár magyarral is találkoztunk, akik nem velünk jöttek.

Majd eljött az idő:  9 óra 30, és elindult a rajt. Na vágjunk bele a 42.195 m-be és legyünk HŐSök!

Az első kilométerektől szinte „sírva” fakadtam, hisz a táj gyönyörű volt, mint egy álom..leírhatatlan érzés volt számomra. Nagyon jó érzés volt, hogy szurkoltak az útvonal mentén. Itt az út minősége jobb mint amit otthon megszoktam,  így nem fájt annyira a lábam futás közben.  Ez furcsa érzés volt számomra. Az Első 10 km –en 5:10 tempóba mentem a „tömeggel”  és Asi új barátommal, akit akkor ismertem meg. Előtte voltam néhány lépéssel és onnabn tudtam, hogy mögöttem jön, hogy a nyaklánca csörgött mögöttem : ) Ilyen futásom még nem volt, hogy ennyi alagúton kell átfutni. Volt ami rövidebb volt: 100-200m, de voltak 1 – 1,5 km-es alagutak is. Szám szerint nem tudom de 10 volt az biztos.

Majd együtt „értünk haza” Rivába ahol a szállásunk volt, de Asi ekkor már jobban leszakadt -  így mentem tovább a saját tempómba. Rivából kiérve egy nagyon szép kis szőlő lugason mentünk keresztül ami igazán hangulatos volt és a háttérben húzódó szép, 1000-1200 m magas hegyekkel. Ekkor értünk el Arcoba, egy kis faluba ahol meg lett a félmaraton (01:45:35). A verseny előtt Laci mondta, 26 km-nél lesznek szintek arra figyeljünk, na és akkor nekem jött egy kis halál is de szerencsére nem tartott sokáig. Jött a frissítő is és a következő  kis falu, ahol sok szurkoló várt minket és már jobban is lettem. Egy 4-5 km-en keresztül egy kis folyó mellett mentünk el, igaz itt kevesebb szurkoló volt, de azért gyorsan átértünk ezen a részen. 30-tól 35km-ig végig szerpentinen mentünk, ami nekem kicsit „unalmas” volt lehet a sok kanyarok miatt, amin olyan lassan mentek a km-ek.

De már érzetem közeledik a cél és sok ember vár már minket. A frissítő állomásokon ott volt a „rácsos süti” amit Laci mondott útközben a buszon, hogy nagyon jó és finom és milyen igaza is volt.

Haladok tovább de ááá a lábam fáj 36km-nél... na egy kis 10-20 m séta kell (nem szégyen a séta) majd indulás tovább és látom 38 km-es kis táblát az út mellett. na mondom már csak 4km és egy kicsi : )

40 km és egy kis emelkedő a végén, mint a budapesti felüljáró. igaz nem volt ennyire durva, de sikerült megfutni és már nincs emelkedő és meg lesz az idő. A cél csodálatos Malcesine főterén volt egy igazi mediterrán házakkal.

Egyre több szurkoló várt már minket, öröm volt így minden méter.  Mondom magamban már meg lesz az idő. A célegyenesbe értem,  és egyre több magyar hangot hallottam. így nagyon nagy élmény volt célba érni, az órára ránézni és hogy látom: MEGCSINÁLTAM! meg van az új egyéni csúcs 03:37:39.

A célban átvettem az érmet aminek hátoldalára az van írva: „I didit” igen, MEGCSINÁLTAM. majd kaptam kis frissítőt és finom rácsos sütit ismét. A célba ledőltem és büszke voltam magamra és a többi futótársamra is.  Egy nagyon jó kis baráti társaság jött össze és számomra ismét bővült a már népes futó családom több új taggal.  

Remélem jövőre sikerül eljutni több külföldi és hazai városba maratont futni.

Hihetetlen élmény minden lépés és még ha fáj is a szurkolók gyorsan segítenek átlendíteni a holtponton.

„Az emberi akaratnál nincs erősebb”

1. COLNAGHI PIETRO 02:31:11

2. GUARNATI LUIGI 02:35:15

3. GOBBO ROBERTO 02:43:01

308. TÖRÖK TÖCE TIBOR 03:37:39

a diploma (oklevél)

a befutó érem