A hosszú hétvégés búvártúra alkalmával nem sikerült a tervezett futásom. Pedig én minden lehetőséget fentartottam magamnak, mert elvittem a futócuccom Horvátországba is. De a napi két merülés igen lefárasztott. Helyette úszkáltam a tengerben fent és lent is. Volt egy komoly tréningem is, amikor a nagy hullámok miatt nem tudott a sziklák mellett kikötni a hajónk és ért bennünket a meglepetés, hogy  amikor befejeztük a merülést, felértünk a felszínre a hajó kb 70m-re van tőlünk. Várható volt, de a vízből ez egy kicsit félelmetesnek tűnt. Csak az újságokban olvastam olyanról, illetve egy-két filmben van arról szó, hogy feljön a búvár a merülésből és a hajó nincs sehol. A hullámok igen nagyok voltak és teljes felszerelésben úszni ennyit, hááááát nem volt őszinte a mosolyom amikor felhúztam magam a zodiákba. Úszás közben arra gondoltam, hogy még többet kell futnom, erősítenem, mert húúúú igen össze kellett szednem magam, hogy odaérjek a hajóhoz. De aztán annál élvezetesebb volt a hullámok hátán visszajajózni a zodiákkal. Lett egy-két sérülésem, már a hajóban, mert a hullámok dobálták elég rendesen a hajót és kaptunk az ütésekből mi is. De azért nem panaszkodom, mert nagy élmény volt.

Ma már futhatom a kétperceseimet a megszokott kis tó körül.