Megmértem ma a maximum pulzusomat, 183-nak mutatkozott. A számolgatós becslést sosem tartottam túl sokra, ez most be is igazolódott, a képlet alapján 191-nek kellene lennie.
Nem tudom persze, hogy teljesen jól csináltam-e a mérést. Bemelegítés után vagy 3 percig futottam teljes erőből, a közepétől már borzasztóan kezdett savasodni a lábam, egyre lassultam (lehet, hogy lassabban kellett volna kezdeni?). A maximális pulzust a következő 2 perces futás közben akartam elérni, de lehet, hogy megint túl gyorsan kezdtem, mert annyira fájt a vádlim, hogy nem bírtam végig a 2 percet. Mindkét alkalommal 181-183 körül volt a maximum. Aztán háromnegyed nagyon laza szigetkör után tettem még egy 2x2 perces kísérletet, itt is 182 és 183 lett az eredmény. Most egyelőre ezt elhiszem, persze lehet, hogy csak puha vagyok, és nem toltam eléggé, talán egy hónap múlva megint megpróbálom.

Egyetlen dolog miatt zavar csak, hogy ilyen alacsony értéket kaptam. Az elmúlt hetekben teljesen és tökéletesen a Hadd féle edzésmódszer hatása alá kerültem (az írását többször végigolvastam, vannak olyan szakaszai is, amiket szinte kívülről fújok :-), és ennek szellemében 135 körüli áltlagpulzussal kellene a futásaim nagy részét végezni. Nekem most a 145 is borzasztó lassúnak és igen könnyűnek tűnik, 135 olyan lenne, mintha tolatnék. Nem baj, Hadd sztoriját én annyira elhittem, hogy megpróbálom, ha a járókeretes nénikék sorban előznek a Margitszigeten, akkor is. Amióta futok, sok mindent összeolvastam különféle edzéselméletekről meg edzéstervekről, de igazán egyiket sem találtam többnek, mint néhány szám egy táblázatban némi többé vagy kevésbé hiteles okoskodással kiegészítve. Hadd írása már vagy három éve megfogott az egyszerűségével, közvetlenségével, alaposságával. Valahogy sugárzik belőle az erő meg a tudás. Most, hogy kezdődik az alapozás ideje, úgy gondoltam, kipróbálom. Veszíteni biztosan nem fogok vele, legrosszabb esetben "csak" egy rakás kellemes kilométert gyűjtök.