Ma nem volt sport. Tegnap és ma léböjtön voltam, tegnap még beiktattam egy 45 perces edzést, de mára úgy éreztem, az már nem fér bele. Azt hiszem, holnappal fel is függesztem, mert nagyon kimerít, a munkahely most épp nem nyugis, ehhez nem passzol az intenzív munka, lötyögni meg most nem lehet.

Máskor ilyenkor még délutánnak érzem a napot, most meg érzem, hogy elfáradtam.
A léböjt nagy és vitathatatlan előnye, hogy az ember megtanul értékelni egy pirítóst. Az lesz a reggeli...

Eredetileg péntekig terveztem, de ez most nem fog menni.

Ez is valami mindenesetre, a bőrömön mintha látnék változást. Persze elég szubjektív vagyok. Fő, hogy nekem tetszik, nem? :)

Végre kezdek formába jönni, 7.09-es ezrenkénti tempóval teljesítettem a mai 9.3 km-met, amiben akad elég szintemelkedés is. Nagyjából 7 perces volt a tempóm itt, mármint ezen a terepen tavaly, amikor síkon (anyukámnál tett látogatások alkalmával, majd a pesti rakpartos félmaratonon) kevéssel 6 perc feletti tempót produkáltam.

Az idén a maratonig szeretnék 5.30-as ezreket futni... de legalábbis 6 perceseket a nehezített terepen.

Nem épp jókor voltam ma futni, de két gyerekkel és családdal mindenhez és mindenkihez alkalmazkodni kell. Így ebéd után vártam úgy 20-30 percet, nem ettem magam tele, és elindultam.

A tegnapi után izomlázam van, annak ellenére, hogy korábban írtam, hogy ilyen távoknál még nem érzem az izommunkát, a levegőért megy a harc. Ezen a téli lustaság, úgy tűnik, változtatott, és itt olyan izmok mozognak, amik az elliptikus trainernél nem...

Mivel a héten minden nap volt edzés, ma kicsit visszavettem, és ugye ebéd után is voltam, 6 km-ben szabtam ki az adagot. A tempó kicsivel jobb lett, mint tegnap, de a tavalyitól, illetve a célkitűzéstől messze van. Sebaj, egyelőre az október 31. is messze van.

Köszönet a Jóskáknak a mai melegért, végre napsütésben mehettem futni.
A tavalyi szokásos körömet futottam, a laktanya és vissza, 9.3 km, 270 m szintemelkedés. Jelentős áltozás, hogy míg tavaly ezt 61-62 perc alatt teljesítettem jó napokon, jelen formámban 76 perc alatt teljesítettem ugyanezt. Ilyenkor eszembe jut a maratoni edzésterv jelmondtata: merj elég lassan futni... látjátok, bennem megvan a merészség...

Van még 7 hónap a maratonig, van mit fejlődni.
Továbbra is bízom benne, hogy javítja az időt a súlyvesztés. No meg a gyakoriság. Mostantól több futás, kevesebb elliptika.

Lement egy újabb kiló, eddig összesen 5.
Már csak 9 van hátra.

Ma egy újabb programot próbáltam ki, a 3-asat. 3 percenként emelkedett 2 szintet az ellenállás, 5 lépcsőben, majd újra legkisebb fokozat, ezt négyszer, azaz 60 percen át. A 7-es és 9-es már határozottan kemény dió.
Alaposan megizzasztott.
A legjobb az volt, hogy a legjobb minősítést kapta a regenerálódási pulzusom, a legvégén, a 60 perc után is. (160-ról esett 60 mp alatt 111-re)

Szívesen mennék már futni is.
Remélem, hétvégére jó idő várható, akkor nekivágnék a hegynek, jól esne egy kis napsütés.

Ismerkedem az ellipszissel.
Végre is arra jutottam, hogy futás közben nagyon nem feszít rá az ember a izmokra, és csak akkor jönnek a combizmok, ha a tüdő már bírja. Először 17 km táján éreztem, hogy a lábmunka is létezik, nem csak a légzés.

Az ellipszisen meg adott a bika mértékig növelhető ellenállás, így most a hosszú időn át nagy sebességgel tekerésről átálltam a hatvan perces erőből tekerésre, a sebesség pedig az, amit bírok, elég visszafogott.

Az F1-F6 ig terjedő regenerálódási pulzusérték rendszerben a gép mostmár rendszerint F2-es osztályzatot ad nekem, ha megmérem fél óra után is, akkor F1, a 60 perc tekerés után F2. És összefügg a napszakkal is, a délelőtti edzések alkalmával jobban regenerálódik a pulzusom. Ez azt jelenti, hogy ha valaha infarktust kapok, arra az esti órákban számíthatok?

A súlyom nem változik. Olyan makacs, hogy arra gondoltam, betervezek egy 3-4 napos léböjtöt, hogy kibillentse ebből a stagnálós helyzetből. De az ugye a tekeréssel együtt nem megy.

Tegnapi mérés szerint lement 4 kiló.
Maradt még elég, ez a téli gyarapodás volt tulajdonképpen eddig.

A vacsorákat szűkebbre és korábbra szabtam, és heti 5 alkalommal edzek, többnyire az ellipszissel, mert továbbra is cefet idő van, hideg és havas. Lassúnak tűnik, de így havi összesítésben megfelelő ez a tempó (feb. 15 volt a kezdet, mindhatni ez egy hónap eredménye).

A mai örömöm az volt, hogy a regenerálódási pulzusom F3-ból kategóriát ugrott, és F2-es lett. Nem tudom, általános-e ez a 6 értékes rendszer, az ellipszis F1-től F6-ig értékeli a pulzus 1 perc alatti csökkenését.
Az átlagosan 150-es edzéstempóról egy perc alatt 100 körülire esik, majd további egy perc alatt 78-80-ra.
Persze sokmindentől függ, 20 perc után könnyebben áll helyre, mint 80 után, és reggel, mint este, stb., stb.

Végül is, a terv mentén haladok, ebben a tempóban elég lesz a súlyveszteség 4 hónap alatt, a második 4 hónapban pedig már nem törődünk fogyással, csak időkkel és távokkal. Józan számítások szerint javulnia kellene az ezres tempómnak, már attól önmagában, hogy leadok 10 kilót. 150-es pulzussal 6 perces ezrek - valahogy így képzelem.

Hosszabb rossz idő után ma világosban értem haza, és jó idő is volt, bár kissé hideg. A család még nem volt itthon, így nem tőlük raboltam az időt, elmentem a szabadba futni.
8 km emelkedős terepen. Jól esett. És sokkal jobban telik az idő, mint a gépen. :)

Ma emeltem a tekerés adagját 70 percre.
Bírni bírom, inkább idő kérdése, na meg türelemé, mert zenét hallgatok közben, de gépen tekerve unalmas a hosszú edzés, ha kint fut az ember, az egészen más.

De minél hosszabb, annál jobban ég a zsír. Azaz annál tovább.

Kipróbáltam a tengeri halat sütőzacskóban. Működik. A diéta is halad.

Egyelőre a terv mentén haladok.
Esténként vagy ahogy az idő engedi, 60 percet tekerek, és estéről estére éhesen fekszem le, csak annyit eszem vacsorára - korán - hogy ne lakjak jól.
Ez korábbi tapasztalatok szerint a mozgással együtt megteszi a hatását, és leszed heti 1-1.5 kilót.

Pl. máris üres a hasam, és hol van még a lefekvés ideje... Ez is jó valamire: legalább megiszom az előírt folyadékot.

Ma már olyan tavasz-szagú volt a levegő, és egész enyhe, hajnalban kocogni megyünk a szomszéddal. Remélem, már világos van 5-kor, mostanában nem keltem fel megnézni.