Legutóbb (egyben először) Dunaújvárosban voltam ilyen 24 órás úszós mókázáson csapattal, akkor jól is éreztem magam, bár a km és az ellátmány kevés volt, a narancssárga emlékpóló meg olyan szinten randa, hogy még a szekrénybe sem rakom be szívesen. :P Viszont a társaság tetszett, lehetett non-stop nézegetni a fürdőruhás lányokat, klórszagot szívni, meg még pacsálni is. Mi kell még? :) Úgyhogy megörültem, mikor kiderült, hogy lesz most is hasonló rendezvény, ráadásul Keszthelyen, ahol úgyis ki akartam próbálni az uszit, ha már oda jártam suliba, de levelező mellett nem volt rá időm. Aztán február elején beütött a krach: árpa a szememen, két hétig nem is tudtam úszni menni. Ki nem fakadt, viszont a klóros víz úgy ingerelte, hogy egy uszizós alkalom után 3 napig alig bírtam kinyitni. Majd valamikor kikaparják (az árpát, nem a szemem) a távoli jövőben. :P Nagyon be voltam szarva, hogy nem úszhatok hónapokig, de "szerencsére" betokozódott, így tudtam úszkálni, neveztem is a veszprémi csapattal Keszthelyre. 1200 forintért hirdettek egész napra étkezést, meg fél sávot a medencében, ami ugye a hülyének is megéri...  ;) Persze ezen elsőre jót mulattam, de mint kiderült, tényleg lett bőséggel kaja.

A két hét kihagyás után egész gyors visszarázódás, még pár gyorsító edzés is belefért 50-100 méterekkel, pedig ezeket nagyon utálom. Péntek este még tartottam egy 5000-es átmozgatást, aztán gondoltam, lefekszem időben, reggel későn kelek, és kocsival megyünk Keszthelyre. A fele csapat egyébként valami rejtélyes okból kifolyólag már a reggel 7-es busszal elment, amivel kb 9:30-ra az usziban lehettek, a szervezőket is megelőzve.

A korai fekvésnél kezdődtek a bajok. Egy "falat" kalácsot még be akartam kapni elalvás előtt, betettem a mikroba melegedni, beugrottam a szobába valamiért, aztán mire kijöttem, már elárasztotta a zöldessárga, keserű füst az egész konyhát. Ezek után kalács helyett hajnal egyig szellőztettem, pucoltam a mikroból a sárgás kormot, aztán irány az ágy. Majd alszok egy jót reggel 8:20-ig. Hát nem. :P Szombat reggel 6:50-kor csörög a telefon... Reni keresett, hogy megyek-e Pétfürdőre futóversenyre? Ugyan 3 napja már megírtam neki, hogy nem, mert úszni megyek Keszthelyre, meg mondtam élőszóban is, de azért harmadjára is rákérdezett. :D Ezzel oda is lett az alvás, vasárnap délig ebből kellett gazdálkodni, mert az usziban képtelenség aludni. A találkozóról sikerült elkésnem, de legalább visszafordultam időben a száradni kitett úszógatyáért. :D Macskát se sikerült a lakásba zárni, ez sikernek mondható. Az utazás remek hangulatban telt, időben oda is értünk.

Az usziban már ott voltak a többiek, kaptunk karszalagot, meg: szekrénykulcsot az öltözőbe. Mindenki. Ez volt az első kellemes meglepetés. Az öltöző tiszta, szép, mosdó dettó, meg úgy általában az egész épület is. Talán 4 éve nyitották meg az uszit, a 70-es évek vége óta változatlan formában meglevő veszprémihez képest igen kellemes volt. A medencetérben aztán jött a kellemetlen meglepetés is: valami 15-20 éves diszkósláger fogadott, meg párás meleg. Amúgy pofás hely volt ez is, kacsaúsztató is volt langyos vízzel, a medence a megszokott 25-ös, 140-145 cm mély, de sebaj, elég az, bár fura volt elsőre.

Következő lépés: ismerkedés a csapattagokkal. A múltkori 18 fős különítményből most sokan hiányoztak: 11-en kezdtünk. Két új srác volt: Manó egyik haverja, plusz Szandra pasija. Előbbi szokott mozogni valami egyebet, utóbbi állítólag úszó volt. Gyorsan leinformálódtam, ki mennyit készült, mik az elvárások. Itt sajnos beigazolódott a gyanúm, elég bosszantó is volt: rajtam kívül nagyjából senki semmit. A 10 emberből 5 egyáltalán nem úszott Dunaújváros óta, de azzal együtt is az utóbbi évben talán 2-3 alkalommal voltak medencében. Manó talán egyszer-kétszer lenézett usziba, ő legalább más sportokból edzésben volt, meg Ákos is. Árpi az elmúlt két héten 3 alkalommal volt úszni, Csenge és Vera egyszer, Melinda talán kétszer, fejenként max 500 métert. Az is inkább medenceparti beszélgetés volt, illetve kipróbálták, jó-e még az úszódressz. Mit mndjak, ennél azért illene picit többet. Nem azt mondom, hogy mindenki járjon heti 4-5 alkalommal, mint én, de legalább az utóbbi 1 hónapban lenézhettek volna párszor, hogy szoktassák magukat a vízhez. Ez így nekem kicsit nagyon beleszarós hozzáállásnak tűnik. Jó, hogy buliúszás, meg nem a teljesítmény számít, hanem a részvétel, de akkor is... A többi csapatnál azért láttam profibb kinézetű arcokat, szenior úszó alkattal, szóval sok remény a helyezésre nem volt.

Következett az úszások beosztása. Ezen újfent szívtam kicsit a fogam, Csenge CSK erre is tojt előzőleg (a többi csapat úgy ment oda, hogy már volt valami koncepciójuk), így aztán menet közben variáltunk vagy 15 alkalommal. Ráadásul órás bontásnál kisebbet valamiért el se tudott képzelni. Végül én kezdtem 30 perccel, aztán folytattam is egyből 1 óra váltózással Ákossal.

Az első 30 perc meglepően jól ment. Azt hittem, kialvatlanul nagyhalál lesz egész nap, de a tempószámot a szokásos 14-ről 15-re feltolva egészen megtáltosodtam. Bemelegítőt akartam úszni, de az izgalom miatt egyből 1:40-es 100-as tempóval kezdtem. 1-2 hossz hátat tettem bele, illetve kétszer álltam szemüveget, sapkát igazítani, így lett tök egyenletes 100-akkal 30:15 alatt 1800 m. Királyság. Utána váltó. Egész nap a gyors-hátat variáltam, a gyors 50-ek 44-45 mp körül voltak, néha 42-ig sikerült lemenni, a hát meg 48-50, párszor 47. Sajnos a sprintet nem bírja a szervezetem, így ezeknél jobb híján ugyanaz a csúsztatott, lábazástól mentes úszás ment csak, mint amivel 10.000-et is úsznék. Kicsit a kartempókat próbáltam gyorsítani. Ja: a közvetlen két szomszéd a Honvéd Kórház, illetve a Georgikon csapata volt, akik végül nagyon-nagyon lemaradva az utolsó két helyet szerezték meg a nyolc csapatos mezőnyből, hozzájuk képest azért nagyon mentem. :D A kórház csapatánál néha nem tudtam eldönteni, dolgozók, vagy betegek jöttek-e... :P Kb az itthon megszokott nyugdíjkörüli nénik-bácsik, elég kényelmes úszással. A Georgikonról meg pár tanár, illetve egy srác, aki valamelyest tudott is úszni. A váltót Ákossal toltam, úgy-ahogy kitett magáért, de az látszott, hogy az úszást nem ártott volna gyakorolni, valamivel 1 percen belüli 50-eket úszott.

A másfél óra után pihenő, nyújtás, evészet. Közben a csajok lerontottak a szuper teljesítményünket, az elején talán még dobogósok is voltunk. :) Nyújtás minden szakasz végén volt, meg evés is. Itt jött a kellemes meglepetés: megnyílt a büfé. Kánaán. De tényleg. Egész nap nagy dobozokban hozták a péksütiket, annyi fajta volt, hogy nem is tudtam mindegyikből kóstolni. Üdítő is maradt végig: kóla, fanta, ásványvíz volt reggelig, meg egy nagy hordóban rostos narancslé. Gyümölcs: alma, mandarin, banán. Előbbi kettő végig, utóbbit hoztak többször is, néha volt belőle kimaradás. Ezen kívül néha müzliszelet, croissant, szőlőcukor. Le kellett volna fotózni, el se akartam hinni. Főleg, hogy Dunaújvárosban a 3000 ft nevezési díjból csak olyan zsíros kenyérre futotta, amivel a nyikorgó ajtót esetleg meg lehet kenni, de emberi fogyasztásra alkalmatlan.

A végén persze, hogy jóllakott napközisként vigyorogva támasztotta a korlátot, ha már lapátnyél nem volt. Ilyen fotó készült rólam, fetrengős is, úszós bezzeg nem. :P A többiek persze fotózták, videózták egymást vadul, miközben úsztak pár hosszt. :D Ja: a képen a háttérben látható számoló srác utána megdicsérte az úszásomat, hogy milyen szép, laza (na, a tempót mondjuk nem lehetett :D), ennek nagyon örültem. A későbbiekben sokat lógtam a büfében, mert odabent órák alatt elfogyott a levegő, helyette non-stop ment a Hip Hop Boyz, meg hasonló kaliberű slágerek az előző évezredből, amiket már akkor se bírtam elviselni, most meg pláne gáznak tűntek. Oxigén nuku. Végig fájt kicsit a fejem, mikor nem közvetlenül a bukóra nyitott ablak alá feküdtem be.

A délután folyamán még egy úszás volt, Ákossal az is. Az elején folyamatos úszás bm-nek, 100-as tempóban kezdve, de nem bírtam. Rám jött a fejfájás, elkezdett szétesni a mozgás, 16:50 felett lett az 1000, utána hát. Ott is feltoltam 15-re a kcs-t, így jó lett a tempó nagyon, 108 lett volna, ha nem igazítok sapkát. Utána a váltózás nem ment olyan jól, fejfájás után nehéz volt összefogni a mozgást.

Pihi hajnalig, közben bosszankodás a többiek úszásán. Manó is tudott volna sokkal jobbat menni, ha az utóbbi hetekben csak 4-5 alkalommal lenéz usziba. Sprinteken simán hozta a 37-39-es 50-eket, de mikor 1 órát vitt folyamatosan, az csak 3200 lett, gyorsban 1:50-es 100-akat ment. Szandra dettó. Dunaújvárosban is lelassult a kezdeti 1:40-es 100-akról 1:54 körülire, mikor váltóztunk, persze, tök edzetlen. Itt meg 1:52-3 körül kezdett, 1 órát vitt, persze a végén alig mozgott már... A lányok úszására nem is találok szavakat, amiket bemutatnak, az rendszerint két piros vonallal áthúzva szerepel a szakirodalomban. :P Zoli elvileg úszó volt, de ha ő az volt, akkor én meg balettoztam... A vállalt egy óra helyett felet tudott menni, helyette szálltunk be Ákossal a váltóra.

Este 8 körül újabb esemény: jöttek a külsősök úszni 5 órát. Mert a csapatunknak ilyenre is szüksége van, lévén úgy nevezünk 24 órás váltózásra, hogy magunktól nem tudnánk teljesíteni... Mit mondjak, ez is picit bosszantó. Ha már csapat, akkor csapat legyen, ne az, hogy odajön valaki este, beugrik, pacsál egyet, hazamegy aludni, mi meg ülünk a parton 5 órát, aztán hajnal 1 után folytatjuk... Volt itt is extra: az elején a család hölgytagjai kezdtek, köztük két kiscsaj. Egyszer csak jön hozzám Csenge, hogy valamit kéne csinálni, ugye tudom, hogy nálunk nem úszik senki percek óta? Kiderült, hogy a csajok elunták a dolgot, szó nélkül kiszálltak. Én meg a fülemen vettem a levegőt korábban, hogy 46 helyett 44-re hozzam be az 50 métereket. Azért ezen úgy eléggé felmérgeltem magam. A pm, illetve a fia 3 órát vittek, 22-01 között. Addig a csapat fele fogta magát, elment Keszthelyen sétálgatni. Szerencse, hogy saját tapasztalatokból okulva megkérdeztem a srácokat, hogy kell-e valami cukros lötyi esetleg, a pm fia be is nyelt 1 liter fantát menet közben. Ilyen a csk eszébe nem jutna, hogy menet közben is ránézzen esetleg az úszóira... Nekem is úgy kellett kióbégatni a partra, mikor valami nyomorom volt, hogy egy kis szőlőcukrot kerítsenek már, meg egy pohár vizet... Ja: a pm egyébként kitett magáért, piszok jól úszott, Manó után ő volt a legjobb a csapatunkban. 50 gyors 40 mp körül ment neki, a mell 52, a hát meg talán 52-53.

Saját csapat híján egyébként a többi csapat tagjaival trécseltem menet közben, ezért kifejezetten megérte elmenni. Ha már itthon nincsenek elkötelezett hobbiúszók, legalább ott tudtam találkozni velük. Plusz lehetett nézelődni is. Volt valami kiscsaj, úgy ment, mint a kacsa. Bm-nek fél óra 14:40 körüli ezres tempóban, szuper mozgással, olyan egyenletesen, hogy csak pislogtam. Kicsit belemértem az úszásába, 2:56, 56, 56, 57-es 200-ak... Utána még váltózott is egy órát. Érdekesség, hogy volt egy olyan srác is, aki meg tök ugyanazt a lelassított, felsőkaros gyorsúszást, meg kivárásos hátat művelte, amit én, csak kicsit gyorsabban, meg egy kartempóval többől, nekem hosszabb a kiúszásom. Most legalább láttam, kb mit csinálok. :) Csak én más módon szoktam elbszni a vízfogást, mint ez a fiatalember. :D Ami kicsit bszta a csőröm: a kiírásban benne volt, hogy 50-enként lehet váltnai. Ennek ellenére volt, hogy a 8 csapatból egyszerre 4 is 25-ös váltást csinált. Annyit azért nem nagy kunszt lesprintelni, mit mondjak...

Éjféltől kis számolást is műveltem, ott is lehetett pár szép úszást látni, illetve egy idős néninek számoltam még a Georgikon csapatából. Pont úgy úszott, mint Csenge, de valamivel mégis hatékonyabban, mert 750 métere lett fél óra alatt. Úgy, hogy néha megállt pihegni a fordulóknál. Mutattam is Csengének, hogy így úszol te is, ezeket kéne kijavítani, erre megkapom, hogy ne piszkáljam, ő szeret úszni, de nem tud, neki ez így jó. Pont.

Legközelebb 4-re voltam beírva, úgyhogy kikönyörögtem még egy váltót is 2:30 körül, Csengével fél órát. Mondtam neki, hogy ő menjen csak 50-et, én 100-at, kb pariban leszünk időre. Nem így lett. A 100-ak 1:35 körül lettek, az utolsó 1:33, háton meg 1:40-41, ami k. jól ment. Szerintem a gyors is lehetett volna még ettől is jobb, ha kicsit több levegő van a teremben. Csenge 2 perc felett(!!!) hozta az 50 métereket, ezzel tehát fél óra alatt úgy 250-300 métert kapott volna az említett nyugger nénitől. Újvárosban ez még 1:55 volt, de azóta ugye bokros teendői közepette egyszer volt vízben. Mindegy, edzeni, vagy legalább a fékező lábtempót kijavítani nem kell, ő szeret úszni, de nem tud, és ez így jó, pont. Én meg szétfagyok a parton üldögélve a vizes gatyámban, amíg megfordul a medencében. Fene a finnyásságomat, hogy az ilyen hozzáálláson felbosszantom magam.

4-re megbeszéltük a váltót Manóval, illetve Szandra, meg Zoli úgy döntöttek, nekik az egy+fél óra elég volt, úszhatok helyettük 5-től. Onnan kezdve eltűntek, telefon kikapcs. Manóval piszok nagyot alakítottunk, 4200 lett az órára. Én is behoztam szinte minden hosszt 45-ön belül, manó meg 38-39 körül. A végén Krisztitől kikönyörögtem szőlőcukrot,
levezetésnek hát, ne legyen megint fejfájás. Egész jól ment, az uszi tetején is jól vannak kiosztva a gerendák, lehet hozzá tájolni. A keresztbe rakott tető bordázatának köszönhetően meg tiszta haladós érzete volt a dolognak. :) 6 órakor megálltam, elvileg jött váltani 1 órára a pm a fiával. Gyakorlatilag a sáv végén senki, csk még oda se jött, csak üldögélt a lelátón. Kióbégatok neki, mi van a váltással, kapok válaszul széttárt kezeket, hogy nem jöttek. Mint kiderült később: elaludtak. Jó, akkor mi legyen? Ússzál még... Erre frissítéssel, tempóval nem készültem, a következő fél óra elég vergődős gyors lett, beállt karokkal. 1500 után mondtam, hogy mindjárt kiszállok, Ákost szerencsére beszervezték váltani. Elvileg vele úsztam volna 7 után, de azt köszönettel kihagytam. A szervezettség megint csúcsokat döngetett. Ez így 2,5 óra és 7000m volt egy blokkban, kicsit sok. Vagyis nem sok, csak máshogy kellett volna enni előtte, ha tudom, hogy ennyi lesz.

Szerencsére a bosszúságot pár kakaós csigával, meg egy kis kólával hamar sikerült elűzni. :D Inkább csak a megéhezés volt a gond. Utána alvási kísérlet, szar zenére nem ment, úgyhogy reggel kimentem szépen, aztán kávé, süti, meg trécselés pár másik csapat tagjaival, még a piszok jól úszó kiscsajjal is sikerült összehaverkodni. Tisztára meglepődtem, a "hírem" valahogy megelőzött, több ismeretlen arc is mondta, hogy ja, te voltál, aki 12 óráson mennyit is úszott? Evés nélkül? Ja, annyit, az jó, kemény, stb... Fene tudja, honnan értesülnek ezekről, meg hogy tartják számon. :D Így legalább volt kis riszpektem, ha már az 50-eket nem tudtam gyorsan úszni... :P Utána még egy Immolation kislemezre is volt időm a folyosón elfekve egy napozóágyon (ja igen: voltak napozóágyak is, amin lehetett aludni, újabb jópont). Az 5 metal dal többet ért, mint 2 kávé. :D

Közben jött Szandra, meg Zoli, hogy nekik elegük van, őket ne akarja ide-oda beírni Csenge úszásra, lerúgják a fejét, stb. Meg amúgy is mindjárt jönnek értük kocsival, mennek haza. Éljen soká a csapategység. Mentem helyettük is úszni 10-től egy órát. Mivel az utolsót Manóval váltóztuk volna, csak kellemes bm tempóban, kicsit már fáradt is voltam. A végén kaptam is szűk 10 perc pihenőt, 50-re meg vissza a medencébe. Itt már elfáradtam, inkább 45-ös 50-ek mentek, gyorsabb csak akkor, ha a második 25-be tettem sok kettes levegőt is. Az utolsó 50 viszont 42 mp lett, sikerült meghúzni. Manóhoz 500-nál szálltam be 9 percnél, 35 db 50-est mértem, egyszer szarul nyomtam mondjuk az órát, ott tehát a 100-as idő volt: 1:22 lett. Manó 25-ig ment el zárásnál, tehát elvileg 3975 méter volt szerintem, a számoló szerint 4075, ami az 1:22 alapján reálisabb.

A mozgás már ritka ronda volt a végére, kapkodtam nagyon. Hülye fejjel itt kértem meg Krisztit, hogy csináljon rólam pár fotót, legyen már olyan is, amin úszok, ne csak olyan, amin fekszem a matracon. :P Sikerült is lekapni az összes hibámat: szar vízfogás ballal gyorsnál, teli tenyérrel vízbe tett kéz hátnál... Ezeket meg hogy töltsem már fel facebookra?! :D Ráadásul az ázott szakállal, meg a tescos szemüveggel ritka ronda fejem van a medencében, a fényképek láttán az első dolgom volt a szakállvágás. :P Egyébként is olyan blőd képek készültek, hogy ihaj. Amin jó a jelenet, totál életlen, ami élesebb, azon vállalhatatlan a fejem. Vittem pedig én is fényképezőt, de nem kattogattam menet közben... :/

A végén eredményhirdetés, dumálás, csoportkép. Na, az lett az egyetlen vállalható. A keszthelyi "csapattagok", illetve a két dezertőr nincs rajta... Egyébként kaptunk valami különdíjat is, nem jöttem rá, mire fel. Talán a legveszprémibb csapatként? Mással nem érdemeltük ki. A többiek fotózkodtak is vele, egészségükre. :P A végén többiek el, én azért még elköszöngettem az újdonsült ismerősöktől is, pajtáskodásra legalább jó volt ez a pancsolás. Az úszó kiscsajtól még 2 puszit is kaptam, királyság. Úgy, hogy még a nevem se tudta. Barátkozós alkat. :D A hazaút félkómában telt, Árpi szerencsére tudott aludni kicsit éjjel, így épségben hazaértünk. :P Ahhoz képest, hogy ott mennyit ettem, még otthon is ment a zabálás bőven, az alvókám meg most keddre állt csak helyre, egyébként össze-vissza ment.

Na, kb ennyi, volt egy csomó jó élmény is, csak pont a saját "csapatom" miatt idegeskedtem egy csomót, nagyon bosszantott a hozzáállásuk. Nem azt várom el, hogy keményen készüljenek, de ilyen szinten beleszarni, az már túl nagy különbség ahhoz képest, amennyire én veszem komolyan a dolgot, illetve amit én készülök. Annyi jó volt benne, hogy így legalább több úszás jutott rám a múltkorinál. A csapat most is valamivel 72.000 alatt úszott, de amíg akkor 9500-at pacsáltam össze, most 19.400 méterrel vettem ki belőle a részem, a keszthelyi külsősök meg úgy 16-17.000 körül mehettek.

Jövőre erre a rendezvényre mindenképp menni kell, mert maga a szervezés, ellátás, a hely király volt, csak elismerően tudok szólni róla, tényleg nagy köszönet jár a szervezőknek, szponzoroknak is. Viszont muszáj lesz csapatot váltani, mert erre a macerára, ami most volt, semmi szükségem. Csinálok sajátot, oszt' nyerünk! :)

Jó hosszú lett megint... :D