The very first time...

Több szempontból is "első" volt számomra ez a túra. Életem első éjszakai túrája, most jártam először a Kékesen, és ilyen hosszú (nekem ez még az) távon sem voltam még soha.

Már tavaly is kinéztem ezt a rendezvényt, de nem volt jó az időpont. Idén szerencsére ez nem volt gond, és társat is találtam hozzá. Én a 25-ösre terveztem menni, de aztán a 40es mellett döntöttünk. (Bár mindketten alig edzettünk mostanában, nem voltunk formában, de ha már arra járunk, ne hagyjuk ki a Kékest. És amúgy is csak az eleje lesz durva - gondoltuk akkor.)
19.50kor rajtoltunk Gyöngyösön. A biztonság kedvéért egyeztettünk a szervezőkkel - amíg közös az útvonal, át lehet nevezeni a tövidebb távra.
Az elejét túlságosan meghúztam (ez sajnos minden sportban jellemző rám), ami időt ezzel nyertünk, az elment a pihenésre. 1. ep. Szent Anna-kápolna (21.03). Idáig lámpa nélkül, gyönyörű kilátás, naplemente... sima ügy volt. Itt aztán előkerültek a lámpák, de még mindig egész jól mentünk tovább. Hamarosan elérkeztünk a 2. ep-ra, legalábbis azt hittük. Figyelmetlenségből a Kozmáry-kilátóhoz mentünk, amit ezen a távon csak visszafelé kellett volna érintenünk. A 25ösön viszont jók lettünk volna. Erőteljesen elgondolkodtunk a váltáson, de inkább visszamentünk a füredi buszemgállóig, és folytattuk a 40es utat. Be az erdőbe. Örültünk a jól járható útnak, de megint elvétettük. Elhagytuk a jelet... Így eléggé megkésve értünk a 2. ep-ra, Benevárra (22.44). Állítólag nem mi voltunk az utolsók, és a pontőrök azt mondták, még simán meglehet a szintidő. Következett a Kékes. A szint 2/3-át ez adta, gondoltuk, kőkemény lesz, de utána röhögve megyünk végig... Ehhez képest lazán felsétáltunk. Gyönyörű volt az erdő+égbolt még így sötétben is. 3. ep., ha jól látom a számokat a menetlevelemen, pontban éjfélkor regisztráltunk. Itt viszont már előkerültek a pulóverek, és kis frissítés után fázósan indultunk tovább. Hozzáverődtünk egy, a környéken ismerős, 8fős társasághoz, akik nagyon jó tempót diktáltak. Együtt értük el a 4. pontot, Mátraházát (01.18). Innen tovább a Hanák Kolos-kilátóig, ami kb. a táv felét jelentette. 02.07-kor voltunk az 5. ep-n, ami azt jelentette, hogy a 11 órás szintidőhöz képest késésben vagyunk. Ez viszont simán lefaraghatónak tűnt, hiszen a szint java megvolt, na meg a kis kitérőinkből sem terveztünk többet... Muzsla-tetőt 02.32-kor érintettük, majd rövidesen (újra) elértük a Kozmáry-kilátót. Itt a társam lábai durván begörcsöltek, felmerült, hogy fel kell adnunk - úgy látszik, ez a hely nem szeret minket. :) De végül továbbindultunk, még mindig a kis társasággal. Sástó volt a következő állomás. Ez az egyik kedvenc helyem Magyarországon, rengeteg jó emlék köt ide, még a hajdani Alhana-táborokból. Így szívesen mentem még sötétben is. Kezdett durvulni a terep. Jöttek szembe alakok, akik fel is adták, merthogy Sástótól csak annak van esélye, akinek csónakja van. Hmm. Annyira azért nem lehet vészes - gondoltam. Persze a bokáig érő dagonyában beázott a cipőm (bár túracipő, nem ilyen terepre találták ki...), akkor ez még poénnak tűnt. A kis csapatot elhagytuk, ők maguk is szétszakadtak, megléptek, ill. lemaradtak. Mi viszont beértünk a sástói étteremhez, ahol a 8. ep. volt. Sajnos, csakúgy mint az előző ponton, itt sem került időpont az itinerre a pecsét mellé. Arra emlékszem, hogy még mindig megfoghatónak tűnt a szintidő. Elvégre innen már csak lefelé kell menni... Beért minket egy 3fős csapat, akik utánunk 3 perccel rajtoltak, együtt indultunk tovább. Itt már nagyon kezdett fájni a lábam - kb. mintha minden lépésnél kalapáccsal ütnének egyet a bokacsontjaim fölött. De mentünk. Meg is találtuk az áhított sárga négyzetes utat. És itt kezdődött az a rész, amit a legfőbb ellenségemnek se kívánok. Le kellett ereszkedni a hegyoldalon. Csakhogy a hegyoldal helyett valami járhatatlan lejtős mocsár volt. Kegyetlen. Azt hittük, sosem érünk le. Itt világosodott ránk. 04.51kor értünk a lajosházai ep-ra, ahol sajnos már nem volt frissítő. (Nem csak mi buktunk itt sok időt, mesélték a pontőrök, hogy volt, akinek 2 km 2 órájába került...) Eléggé kivoltunk már, de hogy időben legyünk, kocogva indultunk tovább. Persze a terep ezt nem sokáig engedte. Újabb mocsár, ezúttal felfelé. Felkaptattunk a bánya mellé, ahol már egy egyszerűbb sétával elértük Haluskást (05.43). Itt már a 12 óra volt a célom, csak azért akartam minél előbb beérni, hogy vége legyen már... A lábaim már alkalmatlanok voltak a járásra. De Gyöngyössolymosig az előzőekhez képest szuper volt az út, 06.20kor ragyogó napsütésben értünk a Malomba (ismét csak kettesben), ami az utolsó előtti ep. volt. Itt szerencsére tudtak nekünk vizet adni. Ki a faluból, irány Bábakő. Először aszfalt, majd szőlők között. Nem tudom, hogyan, de ezt a pontot is elértük 7.02kor. Vagyis már bent kellett volna lennünk a célban. Már tényleg csak az volt a vágyunk, hogy épségben beérjünk. Ez meg is történt 07.49kor, vagyis 11óra 59perc menetelés után. Kb. már csak a szervezők voltak a helyszínen. (Némelyikük modora hagy némi kívánnivalót maga után. Persze ez csak a személyes véleményem. Mindenesetre nem minden szó esett jól...) Megkaptuk az oklevelet, kaját, átöltöztünk (életemben nem voltam még ilyen sáros), és kis erőgyűjtés után elindultunk a buszpályaudvarra. A nyugdíjasok csak úgy száguldoztak mellettünk. :D

Végeredmény: 3 vízhólyag, bedagadt bokák, lépcsőzésre képtelenség. Cserébe gyönyörű helyek, jó társaság, nagy élmények és egy teljesített kihívás. Elvégre beértünk, nem adtuk fel. Az idő meg kit érdekel már ilyenkor... :) Magam is meglepődtem, hogy Sástóig milyen jól bírtam fejben és fizikailag is, főleg a Kékes-szakaszon. Ráadásul így 3 óra alvás után már a rossz emlékek is kezdenek megszépülni... Tapasztalatnak és élménynek nagyszerű volt, egyáltalán nem bántam meg, hogy elindultunk. Bár jövőre valószínűleg csak egy rövidebb távot vállalunk... :)