Sziasztok. Szombaton lefutottam életem elsö félmaratonját.Januárban vettem egy futópadot, mivel mindig azért halasztottam el aa kitüzött edzéseket mert , mondván nincs kivel, kit pedig vagy hideg van, vagy meleg..:)Nekikezdtem edzeni napi rendszerességgel, illetve probállatam heti szintre lebontva legalább négyszer futni.Elövettem egy füzetet, elöre bekereteztem elsö hétre 4 alkalmat nap, km, Ca, km.h, has, kéz. Minden alkalmat kénytelen voltam mecsinálni, mert egybként üres maradt volna az a  sor, ami lelkiismeretfurdalást okozott volna, hogy ilyen gyenge vagyok...:) Eljött az az idö mikor úgy éreztem ki kell probálnom magam, le tudom e futni a félmaratont, ugyan is ez vilt a CÈL...:)Reggel 7-kor nekivágtam az elözöen lemért távnak, sík területen, igaz szélviharban 1 óra 50 perc kellett hozzá. Nagyon boldog voltam!!Mivel szeptemberben megkezdödik a gyerekeimnek ( 2 kislány , 8, 9, ) az iskola szezon, akkor már nem nagyon tudok koncentrálni a napi edzésen kívül másra is koncntrálni gondoltam most vagy soha .A Férjem kinézte hogy Augusztus 8 STINATZ-ban lesz egy félmaraton verseny, AKKOR IRÀNY ODA!!:)Két kislányom lefutotta a gyerek maratont, aztán kezdödött a nagy harc nagammal, a tereppel szemben:) Ugyan is nem elég hogy este negyed8-kor indultunk, zuhogott az esö, meredek dombok lejtök váltották egymást , amihet nem voltam hozzászokva!! A Arrol nem is beszélve, hogy nagyon rosszat ettem elötte, és rengeteget ittam, azt monták kell...:(Lötyögött a hasamban a viz, a kajától majnem hánytam.A második kör után azt hittem nem fogom tudni megcsinálni. A harmadik kör volt a legrosszabb, ott már volt hogy elsirtam halkan magam, de tudtam nem adhatom fel, nem azért  készültem ennyit hogy itt a cél elött megfutamodjak. Na meg a lányaim hangosan kiabállták HAJRÀ ANYA!!! Nem akartam csalodást nekik sem okozni, meg persze a Férjemnek sem. Szóval, nekikezdtem a negyedik körnek, nem tagadom elö elö jöttek a gyaloglo lépések is.. nem szégyeltem mert nem én voltam az egyetlen...Folyamatosan azt mondtam magamban mindjárt beérek a célba és akkor megkezdem a CÈLHOZ vezetö utat, meg tudod csinálni , meg tudod csinálni.!!:)A lábaim mint két szikla, már nem éreztem öket. ..Megláttam a célegyenest!!! Összeszedtem minden maradék erömet és futni kezdte, tiszta eröböl futni!!! 2 óra 16 perc...Tudom nem egy szuper eredmény de én boldog vagyok, nagyon boldog!!! Harminchárom éves vagyok, van két lányom, soha nem sportoltam, ha ezt mind számba veszem elégedett vagyok.A Célnál a nyakamba akasztották az érmemet, annál nagyobb boldogság nem érhetett volna:)!!!Most két nap után tudok igazán járni az izomláz miatt, de nem érdekel, megérte.Jövöre is ott a helyem!!

Hogy mi a Célom. 1 óra 45 perc alatt lefutni ugyan ezt!! Ezenn dolgozom mostantól!!:)) Ez az én kis történetem, köszönöm hogy meghallgattál:) Szia.