Keddre virradt a nap. Jól megérdemelt pihenőnapunkat kezdtük el. Számba is vettük gyorsan ki milyen állat hangot hallott az éjjel. Ugyanis az éjszaka valósággal megszálltak minket. Én titkon reméltem (immár 6. éve folyamatosan) hogy medvehátat fogok simogatni, esetleg nagyokat kiáltva próbálok elfutni a véres mancsú medveóriás elöl... :-)
Egyszer egy erdélyi ismerősöm azzal a kérdéssel állt elém, hogy tudom-e, melyik a legveszedelmesebb állat az erdélyi hegyekben? Mivel egy kicsit összehúzta a szemét, gondoltam ez afféle székely ugratás lesz, így elkezdtem az erdélyi egértől a rókán, farkason át a medvéig a listát. Mikor a medvére is nemet mondott, megrökönyödve kérdezetem vissza, hát akkor melyik az? A pásztorkutya - jött a válasz. Ugyanis ezeket a kutyákat gyakran medveölőként emlegetik, mert egyedül nem is, de falkában támadva a medve sincs tőlük biztonságban. Ha a túrázó ilyen kutyákkal találkozik, egy megoldása van csak a túlélésre: megáll. Na, persze gondoltam én...amíg 3 éve az Isten székére menet nem találkoztunk ilyen kutyákkal. Egyből hárommal. Szépen elfoglalták a szük ösvényt. Mi megálltunk, ők leültek. De amint elindultunk, akárcsak egy lépést is tettünk, ők is felálltak, vicsorogva jöttek felénk. Nem volt más hátra, mint várni, hogy a csobán vagy a kecskepásztor arra tévedjen. Ez lehet 10 perc és lehet fél nap is. Nekünk csak az előbbi időtartamot kellett kivárnunk, mire jött a kecskepásztor. Magához intette kutyáit, mi megköszöntük, cigarettát nyújtottunk és elbúcsúztunk. Tavalyelőtt a Nagykő Havason találkoztunk kutyákkal. Akkor mind az öt dog egyenként megszagolt minket...hááát, a borsózotta hátam rendesen, főleg az utolsó kutyánál, mert hogy abban több volt a farkas, az biztos. Brrr....
De ezen az éjjel nem kellett eme fenevadakkal megküzdeni, ellenben az apróság igen aktív volt. Az egerek megérezték, hogy sátrak vannak, s ha sátrak vannak, biztos van kaja is. Azonban gondosan elcsomagoltuk még a szemetet is, így mivel finom falatokat nem találtak, mérgükben Mr. Grabovszky vezérletével a sátrainknak estek és azt ették. :-( Állítólag az éjszaka még valamilyen legelésző állat is bóklászott a sátrak között, kevésbbé alvós társaim ezt jelentették. Én nem tapasztaltam mindezeket, mert aludtam mint a bunda, csak mesélték...
De másnap reggel. Kibújtam a sátorból és megrökönyödve tapasztaltam, hogy egy birkanyáj éppen a sátortábor felé tart. Ahol birkák vannak, ott biza kutyák is sereglenek. Persze jöttek is, de valahogy mások voltak, mint a délvidéki medveszaggatók. Kunyorogni jöttek, mert éhesek voltak. Mi pedig éppen reggeliztünk. Szépen körül ülték, feküdték a sátrakat és vártak, hogy adjunk nekik kaját. Persze nem adtunk, a pásztor pedig nagyon nem sietett el onnét, így a kutyák még hosszú ideig (még este is) a közelben ólákodtak. szerencsére ezek nem a vérengző fajtákból valók voltak, mert errefelé azért kevesebb a medve (a pásztor mondta, hogy a múlt héten éppen erről a helyről hajtottak el egyet a kutyák), s biztos a túristákat is jobban megszokták már. Így reggelink sokáig elhúzódott, majd dél volt mire ott mertük hagyni a sátrainkat. Ketten otthon maradtak őrzőzni.
Mai utunk Erdély legnagyobb vízeséséhez, a Lóhavasi vízeséshez (Cascada Cailor) vezetett. Nagy táskák nélkül, némi itallal és kajával kezdtük meg a leereszkedést a gerincről. A hegység északi oldala meredekebb esésű, mint a déli és a leágaző gerincek is rövidebbek, de szépségben egyforma gyönyörűek. Hamarosan beértünk egy törpefenyvesbe, mellettünk patak folyt és a fenyvesek közötti tisztásokon tehenek legelésztek a legnagyobb békességben, nagyon idilli volt. Mentünk, mentünk lefele, s egyszercsak elértünk egy kereszteződéshez. A valóságban több út volt előttünk-mögöttünk, mint a térképen ábrázolva. Nosza, tájoló előkap, irányszöggel bemérve a helyes út és már indulhattunk is. Ez meredek volt a javából. 300 méteres szintesés párszáz méteren. Még szerencse, hogy lefele kellett jönni erre. (visszafele másik úton mentünk) Nemsokára leértünk, de már út közben hallani lehetett a zuhogó mormolást. Fantasztkiusan szép nagy vízesés. Valahonnan fentről jött a fák közül és több lépcsöben iránytváltva ért le elénk. mivel ez egy felkapott üdülőhely, Borsafüred közelében van - így természetesen itt már nagyon sok turista volt, legfőképp gyerekek, diákok. Mi rövid nézelődés után birtokba vettünk egy klassz kisebb zuhogót, ahol jól megmaszíroztattunk válainkat és hatunkat. A víz nem volt annyira hideg, vagy csak nekünk nem tünt annak, mert széjjelnézve csak mi fürödtünk a vízesésben. :-) Strandolás után, ami jó órát igénybevett (fürcsi és napozás felvátva), elindultunk egy másik úton visszafele. Erről az útról visszatekintve megláthattuk a vízesés tetejét is. Így már biztos volt 80 méter (bár érdekes, hogy szakirodalomban sincs pontos adat a tényleges magasságról). Útközben idefele jövet láttunk egy esztenát az út mellett, most pedig fogtuk magunkat és szép lányokat kiválasztva friss, finom sajt után epedve meglátogattuk, hátha tudunk venni...Tudtunk! Nagy és finom sajt volt! Én kifejezetten nem szoktam sajtot enni itthon, de Erdélyben, a házi sajtnak semmi nem ér a nyomába...olyan finom, olyan puha és olyan, de olyan ízletes......éhes is lettem. :-)
Immáron sajttal megpakolva elindultunk hazafelé. Útközben elkanyarodtunk az Aranyos-Bisztrica tengerszem felé, ahol tegnap a Gargalóról láttuk az úszóvrsenyt. Biztos fini meleg vizű tó lehet. Az is volt! Olyan hideg, hogy csak mi fiúk tudtuk volna megmutatni, hogy mennyire. :-) Három hegyi patakocska táplálta, s a tó északi fekvésének köszönhetően kb 10-12 fokos lehetett a vize. Annyira hideg volt benne úszkáni, hogy szinte fájt. A csajok meg kitalálták, hogy ők bizony sokkal keményebbek, mert ők már kétszer voltak benne, míg mi fiúk csak egyszer. Erre nosza, mégha fejest ugorva nem is, inkább magasabb hangokat kiadva de belesétáltunk úsztunkmi is. Aztán a verseny kezdődött előröl rövid napozás után...nehogy már a fiúk bele mertek menni, a lányok meg nem... így folyt volna a versengés egészen sötétedésig, de a társak már várták a finom sajtott, így egy döntetlenben kiegyezve ténylegesen hazaindultunk.
Este vacsora, persze finom sajttal, és éberalvás, mindenki az egereket hallgatta....
Folyt. köv.
(holnap végire ér a kirándulás, de előbb megmásszuk a legmagasabb csúcsot, és megtudjuk mit jelent a: węgier dwa bratanki i do szabli i do szklanki)
képek - újak is vannak ám!