Hú, Nagyon ngyon elhanyagoltam a blogírást (az edzésnaplomat is 2-3 hétre visszamenőleg szoktam kitölteni) mostanában. Ezzel a beszámolóva tartozom viszont, mert tudom, hogy vanbak akiket érdekelt ez a Svéd Klasszikus versenysoroztat.
Nos a következő állomás a nyári bicaj és úszás után a futás volt szeptember 28-án Stockholmban Lidingő szigetén.
Sok részletre sajnos már nem emlékszem, ezért is jobb azt hiszem rögtön a verseny után megírni a beszámolót.:)
Jó volt a verseny, jól is ment, bár előtte úgy érzetem, hogy a sok lassú hosszú futástól lassú vagyok, és persze az is voltam. A verseny szombaton volt, hétfőn futottam egy 20ast aztán ennyi, pihiztem és bíztam benne, h annyira rossz nem lesz a dolog. Maga a verseny erdei terep, végig erdei ösvényen vezet ami a legtöbb helyen max 1-2 ember szélességű, na már most itt futott 40 ezer ember.....el tudjátok képzelni??? nagyhalál volt. Pedig a rajt 10 percenkénti ciklusokban zajlott déli 12től, és 13h-kor rajtoltam,, de elképesztő volt így is. A 30 km-en kb 500 m szintkülönbség volt, ami sztem egy nem terepfutónak nem kevés. Nem is lett volna különsebb bajom, bár a 25. km körül van egy halálos emelkedő ami több km-en keresztül tart, de becsületemre legyen mondva, itt sem sétáltam :) Rajt után az első 2-3 km-ben úgy éreztem, h igen lassan tudok csak haladni, ne tudtam felvenni az utazó tempót, mert állandóan voltak előttem, plusz ugye a keskeny ösvényke, plusz a lábam elé is kellett nézni, sok göcsörtös ág, kövek,, szóval erdő, na. Gondoltam, majd jobb lesz ez 5 km után, csak leszakadnak a lassabbak. De nem, és igezából hogyan is szakadtak volna le, mert biztos minimum ezer ember futott előttem különböző tempóban. Aztán csak jobb lett a tempóm, egészem nem is voltam elégedve 5.20 körüli tempóval, néztem is nagyokat, hogy megy ez az 5.45-5.55 közötti sok hosszú 20as ellenére is. Gondoltam tolom így ameddig megy, és hát a gázos emelkedők úgy is avégén vannak. 5 km-enként ittam, 10 és 20 km-nél betoltam egy-egy gélt, így szépen elosztottam a kajálást:) Hihetetlen volt viszont a tömeg, mind a pályán mind a szurkolók rengetegen voltak, végig volt valami zene, de mondjuk 28nál amikor épp a brutális dombokon túl már a cél felé de erőm utolsó tartalákait felőrölve robogtam, meghallottam egy női kórust amint svéd népdalokat énekel....na ez annyira nem illett oda, hogy nagyon- itt mondjuk az egyik kedvencem, "High way to hell" vagy We will rock you, vagy hasonló ütős számot képzeltem volna el magamnak. Kínomban majdnem röhögtem:) Út közben mondjuk volt időm megfigyelni a többieket igen testközelből, pl az oldalam kb kék-zöld lett a sok könyöktől amit kaptam hely híján. Elvileg a jobb oldalon futnak a lassabbak és balról előzünk, de ez nem volt mindig megoldható, így sajnos adtam és kaptam is könyököket. Lefelé igen szeretek zúzni mióta Hokában futok, az átlagember meg fékez ezerrel lefelé, így a legnagyobb bajom a lejtőkön volt. A végére tényleg elfáradtam, 25 ig ment is az 5.20as tempó kb, de ott jöttek a keményebb dombocskék és kicsit rosszabb lett az átlag, de akkor már láttam, hogy ez bőven 3 h-án belül lesz, ami a cél volt akkori fáradt állapotomban (sajnos egyébkét most sem jobb, sőt...), aztán rájöttem, h 2.50en belül is lehet ez, és küzdöttem még az utolsó 2km-en is, bár már nagyon nem akartam, hogy még jöjjön domb, de persze az utolsó méterekre is jutott belőlük. Egyébként nem is volt annyira rossz a sok domb, a asík és lejtős részeket "pihenésnek" könyveltem el az agyamban futás közben, így kifejezetten jó volt Minden az agyban dől el, szoktam mondeni, és tényleg szuperül működött. A végeredmény 2.47 lett végül. és szuper elégedett voltam:)
DE az tuti biztos, hogy többet én erre a versenyre nem megyek! Nem a dombok miatt! Hanem az eszméletlen tömeg miatt. Szép volt jó volt, jót futottam, tök szép az érem, de elég volt egyszer:)
Szóval ennek tükrében muszáj lesz megcsinálnom az utolsó versenyszámot, hogy legyen meg ez a Svéd Klasszikus. Ez pedig a 90 km sífutás. Egyelőre elég rosszul állok a témában, mert még mindig nem esett hó nálunk, ami pedig eddigre már meg szokott jönni. A verseny febr végén van, én pedig egyelőre egyszer, azaz egyetlen egy alkalommal próbáltama sífutást. Szóvala dolog vicces lesz :D és előre láthatólag hatalmas szívás :D De hát aki ilyen hülye mint én, az megérdemli :D
A 25. km körül:)
A célban:)
Már az éremmel :)
A vadiúj vaditiszta Hokám a célban:)
nagyon szeretem a beszámolóidat, mindig olyan jó hangulatúak, kösszép és grat az eddigi három versenyszámhoz!...egy mazsola kérdés: mi az a Hoka?