Utoljára 2012. őszén versenyeztem, így talán érthető volt, h felfokozott izgalommal vártam a 2013-as év első versenyét. Na jó, azért motivált az is, h az évadot a városomban kezdhettem. Az Optivita Kupa első állomásáról van szó, ami a HALESZ helyett végül a Szabadműv. Ház körül került megrendezésre. A változtatás teljesen jogos volt, ami fontos, h izibe ez a pálya is le lett hitelesítve. A hét már a készülődés jegyében zajlott, az első napokban még futiztam egy keveset, majd szerda éjjel jött az első riadalom: vmi gyomorhülyeséget kaphattam, alig aludtam, másnap fájtak az izmaim, szinte össze akartam csuklani. Fájt a fejem, a munkahelyemen csak szédelegtem, a délutáni szauna helyett inkább hazahúztam, átaludtam a délutánt. Persze történtek jó dolgok is, megjött a Cardio Control hivatalos eredménye, pár apróságtól eltekintve egész jók lettek. Aztán megérkezett Blue Dream is, akit sokáig kellett győzködnöm, h sorry de még túl fiatal egy 12 órás futáshoz. És az első helyre ígérkezik, h Székesfehérvár egy kis támogatással besegít az idei terveim megvalósításában. Pénteken már a frissítések, a ruházat és kellékek összekészítése zajlott, előtte gyorsan elbúcsúztam nagy lábujjam körmétől. H miért pont most akart elmenni tőlem:) Reggel még meghallgattam párszor az idei évem motivációs dalát, pár pofont még lekevertem magamnak, aztán irány a pálya.

A frissítésemet nem terveztem nagyon bonyolájtosra: óránként NUTREND gél, a 6. órától beiktatva a méz is, illetve folyadék és a számomra megszokott "bogyók". Reggelire rántotta.. helyett vajas-mézes kalács, jó sok. Jó korán kimentem, már vártam a találkozást a versenytársakkal, a barátaimmal. Jött is mindenki, Balu hozta az ígért palacsintát. Isteni volt, jól meg is adta a kezdőlöketet. No meg a tárnoki pizza.. nyammmiiii. Milka formájában, gusztusosan becsomagolva.. Kár, h annyira jól sikerült, h vki felette előlem..:) khmmmm... Szóval a soksok üdvözlés, baráti csevegés után lassan felvonultunk a rajtvonalhoz, Östör Annamária, a verseny védnőke indította el a népes mezőnyt. Én a végén indultam, ama elgondolásból, nehogy elfussam az elejét a 1, 2, 4 ,6 órásokkal. A tervezet szerint 130 kili volt a végcél, a tempó ennek volt megtervezve, ill. a pulzusra is figyeltem azért nehogy az egekben legyen (max. 140).    

Na jó, az elején megugrott, de tudjuk be a felfokozott izgalomnak. Kis idő múlva helyreállt, nyugodtabban folytattam a kőrözést.       

Jó volt a pályán belül szurkolni a többieknek, Anitával és Bélával jókat ökörködtünk időnként.Nagyon élveztem a versenyt, minden pillanatát. 

Szép fokozatosan egyre jobban kiismertem a pályát, bár az éles kanyarok nem estek jól, kicsit visszalassítottak, de ez mindenkit érintett, nyafogásnak helye nincs. Ahogy a "sunyi" emelkedőket is mindenkinek meg kellett futnia. Meglepődtem, h egész jól tartom az 5percen belüli kiliket, kíváncsi voltam mikor jön el a gödör, mert azért erősnek éreztem. De aztán várhattam.. Mert nem jött. Eljött a 6. óra, írhatnám, h nem hivatalos PB született (71,5). Gratuláltam a teljesítőknek, majd azt figyeltem, h mennyire ürült szinte ki a pálya. A frissítést szigorúan betartottam magamnak, bár utólag úgy gondolom a folyadékbevitelre jobban oda kellett volna figyelnem. Néha nagy szomjúságot éreztem, de halogattam az ivászatot, sajnáltam rá az időt. 100 kilinél ránéztem az órámra, egy újabb nem hivatalos PB született (8:31). Bár tudtam, h van még bőven időm, természetesen nem könyveltem még el magamban a 130-at. Többen szóltak, h toljam neki, akkor egy picit elbizonytalankodtam: akkor most erőversenyen, vagy futóversenyen vagyok? :) de szót fogadtam, toltamfutottamneki. Aztán a 10:30 órában egy kicsit bekattantam, elkezdtem számolgatni. Két és fél óra alatt le lehetne-e futni kb 29 kilit. Az edzéseimre gondoltam, aztán eszembe jutott, h nem most kezdtem a versenyt. Fél óra múlva újra előjött az ötlet. Mit veszíthetek? Győzködtem magam, erősködtem, prósza, szerencse. Ránéztem az órámra, hmm, akár meg is lehet. Bandinak szóltam, h nézze-e már meg mennyi a hivatalos kilométerem. Mivel a jegyzőkönyvekbe az kerül (és ez így helyes) amit a versenybírók mérnek, ezért a tervet módosítottam: minél közelebb kerülni. Az utolsó negyed órában márcsak arra figyeltem, hogy lehetőleg a célkapuhoz közel legyek, ne kelljen sokat várni, míg megmérik a tört körömet. 

A híd előtt Zsolt már visszaszámolt, egy gyors sprinttel pont előtte fékeztem. Ölelgetés, happyzés, majd elindultam visszafele kocogva, h gratulálhassak a futóknak, megköszönhessem a szervezőknek a szurkolást, a segítséget. A végeredmény egy PB (138,6), ami - Tsomának köszönhetően, h tájékoztatott - új korosztályos (M45) országos csúcs. Apropó, ha már megírtam, egy apró megjegyzés (remélem nem veszik le érte a fejem és nem tiltanak ki a futópályákról): nagyon szomorúnak tartom, hogy Magyarországon nincsenek hitelesítve és nyílvántartva az országos csúcsok. Legalább is én nem találtam sehol. Pedig a szövetség honlapját is széttúrtam. Óbor barátunk igyekszik lelkesen egy saját oldalon vezetni az eredményeket. de ugye, ahogy ezt mondját, ez tájékoztató adat. No de vissza a versenyhez, hiszen még hátra volt az eredményhírdetés. Mivel az eső elkezdett zuhogni, így a Művházba szorultunk be. Nagy gratula minden versenyzőnek, hiszen nagyon remek eredmények születtek. Az éjjel aztán sok alvás nem volt, előjött a fáradtság, izmok tiltakoztak a fekvés ellen, éhes voltam mint a dög, csak forgolódtam. Persze ezen jól felhúztam magam, aztán meg azért nem tudtam elaludni:) Nagyon vártam már a reggelt:)

 Röviden összefoglalva: Pompásan, remekül éreztem magam végig a verseny ideje alatt. Asszem ilyen elvétve lesz,  de majd azon leszek, h minél többször előforduljon hasonló hangulatú versenyzés.

A szervezéshez nem tudok semmit hozzátenni, le a kalappal, korrekt volt minden, tipikusan olyan volt, h a szervezők voltak a futókért, lesték minden kívánságukat, szurkoltak, segítették őket. Az Optivita Kupa következő állomása Kecskeméten lesz, persze előtte lesz még egy nagy falat számomra, meg egy másik, de megyek mindenképp.

Linkek, képekről, videókról: Ironteam I. Ironteam II. Lio Fehervar TV

Két éve, mikor megláttam - ahogy mondani szokták - szerelem volt első pillantásra. Sajnos nagyon messzinek tűnt, elérhetetlennek számomra. Gyönyörű volt, csábos.. Aztán pár hét múlva megláttam Misu barátommal. Elfogott az irigység, a féltékenység. Nagyon vágytam rá, néha néha elfogott a kísértés, h az enyém legyen, de olyan messzinek tűnt. Próbálkoztam szőkével, vörössel, de egyik sem volt olyan nagy szerelem, mint amit iránta éreztem. Bújtam a "társkereső" oldalakat, angol, amerikai, taiwani, oldalakon jártam, a kísértés csak nőtt és nőtt.. Aztán pár hete kaptam egy linket: egy új, eddig számomra ismeretlen német társkereső oldal. Rögtön regisztráltam, rá is találtam. De még így is sokáig bizonytalankodtam. Addig, addig, míg Ő döntött helyettem: máshoz ment. Kissé csalódottan vettem tudomásul, de meg is könnyebbültem. Múlt héten óvatosan újra ránéztem az oldalra. Újra ott volt, kínálta, kellette magát. Jobbról, balról szemből, 3D-ben.. Éreztem, h a sors akarata ez. Nincs több kibúvó, nincs több mellé beszéd, nincs több vágyakozás, sóhajtozás, sakkozás... Elhívtam magamhoz, Ő igent mondott, izgatottan vártam. És megjött, szép ruhában, igényesen az első randinkra. Most már az enyém vagy Blue Dream, jössz velem, segítesz, nem hagysz el, együtt küzdünk jóban, rosszban..:)

Utoljára 2009-ben voltam hasonló vizsgálaton az Edzésonline jóvoltából.  Akkor Dr. Petrekanits Máté vizsgált meg jó alaposan. "Apró" hibától eltekintve elég szép eredményket közölt. Párszor még visszementem hozzá, meleg szívvel gondolok vissza, nagyra tartom mint embert, orvost, sportolót.  Az idén eljött az idő, h megnézessem, mi változott az elmúlt négy évben. A Cardio Control remek lehetőséget kínált, így egy gyors időpontkérés után február 27-én felvonatoztam nagy Budapestre. Persze előtte alaposan áttanulmányoztam a honlapon lévő javaslatokat, h mit csináljak, mit ne csináljak a vizsgálat előtti 24 órában. Még edzést is kihagytam a cél érdekében, ittam mint a gödény, még a kedvenc reggeli kacsazsíros szendómat is kihagytam, a kávét keserűen ittam (brrrrrrrrrrr), az igaz, h annyira éhes voltam, h egy fél tökmagos kockát muszáj volt benyelnem:) Szóval odaértünk, Jutkával beszélgettünk egy kicsit, kitöltöttem a kórelőzményt, v minek hívjam:) 

Átöltöztem, jöhetett a vizsgálat. "Előjátéknak" a szokásos magasság, súlymérés után a testösszetétel-vizsgálat következett (nem vagyok zsíros, normál tartományban helyezkedek el), egy kicsit megcsapoltak (vérvizsgálat), remélem a vérdoppingot nem veszik észre:)

Azért a zsír még ott van:)

Beöltöztem Hannibal Lexternek és elkezdődött a kardio-pulmonális vizsgálat dr. Kováts Ákos vezényletével. Felpattantam a futópadra, bemelegítő séta után szép lassan elkezdtem kocogni, majd jöhetett a futás. A maszkon keresztül való légzés nem volt egyszerű, pláne mikor már "emelkedett", nehezedett a "móka". Közben a doktor úr folyamatosan közölte a véleményét, de én inkább a nagy piros pontra koncentráltam. Nyomjam, ne nyomjam? Inkább nem nyomtam, majd szép lassan kezdett visszalassulni a pad. Végül még egy kis séta, majd pihenés. Végül a nyugalmi EKG felvétele következett, ez már nyugiban.

Végül egy kis szöveges értékelés, a teljes doksi, jövőhéten érkezik. De ha vki kíváncsi rá, azt is szívesen megosztom természetesen. Minden reklám nélkül csak ajánlani tudom ezt a vizsgálatot, nagyon jó dolgok derülhetnek ki, ha meg esetleg rosszak, azt sem árt tudni. Alapos, mindenre kiterjedő, tanácsokat is kapunk. Aki gondolja az elérhetőséget megtalálja mint a face-n, mint a Cardio Control honlapján.