Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 53 663 389 km-t sportoltatok
"Ne engedd, hogy amit nem vagy képes megtenni, befolyásolja azt, amit képes vagy véghezvinni."

Futókirándulás - április 17. 

pecsenye | 2010-04-19 11:35:06 | 10 hozzászólás

Szombaton végre újra futhattunk egy jó kis hosszút. Már nagyon hiányzott, Edittel beszélgettünk is róla.. Jó, jó ez a versenyszezon, de egy jó kis hosszú nyugiban, csacsogva, örömködve már nagyon kell. Megegyeztünk egy hatvanasban, ennek szellemében kezdtem tervezni az útvonalat. Mi az aszfaltot favorizáljuk, ezért igyekeztem olyat, hogy a táj, a környezet szépsége, a levegő tisztasága meglegyen. Térkép alapos tanulmányozása, kilik kiszámolása után meg is lett. 
Reggel fél 9-kor találkoztunk, indulás előtt doppingnak Edit hamuban sült pogiját kóstoltam meg, a többit pedig gondosan elraktároztuk ínségesebb időkre. Az első település ami útbaesett Iszkaszentgyörgy, tulajdonképpen csak az volt a gondunk, hogy már megint ellenszélben futhattunk. Falu végén kurta kocsma, ahova most még nem tértünk be, ellenben az út szélén legelt egy paci, amit Edit alaposan meg is etetett. Utunkat folytatva újra megállapítottuk Kincsesbánya ipari mivoltát a hegyekben, Fehérvárcsurgón megejtettük az első depózást. Mivel kedves kollegina nem reggelizett ezúttal egy boltba ugrottunk be. Túrós batyu és a kóla után indultunk tovább, Bodajkon "átrobogtunk", szép lassan következett a túra izgalmas része: Balinkán megtalálni azt az utat, amit a térkép megjelölt. Már a falu végén jártunk, de sehol semmi. Szembe jött egy "fatolvaj", gondoltuk, mivel helyi csak ismeri az utakat. Nekiszegeztem a kérdést, de 30 év után sem tudta, ismerte az utat. Éreztem, hogy ezt bebuktuk (navigációs képességem megint a romokban), megfordultunk, gondoltuk teszünk még egy próbát. 75-80 éves bácsika, gondoltam Ő már csak tudja.. Menjek fel az utcán, menjünk tovább keressünk egy keresztet, ott lesz egy erdészeti út, ami átvisz minket a csurgói víztározóhoz (ugyanis oda szerettünk volna átjutni). Arany papa, csak azt nem tudta megmondani, melyik legyen az az utca. Kettőt kipróbáltunk, mikor is az egyik házban közölték, hogy Balinkán minden utca zsákutca:). Nem maradt más hátra visszafele vettük az irányt. Mivel akkor már harmincötnél jártunk, nem volt kérdéses, hogy a hatvan kili már ugrott. Menet közben megbeszéltük, hogy Csurgónál Guttamási fele kanyarodunk, lecsekkolni, hogy van-e lejövő aszfaltos út. Azért Csurgóra beérve egy fagyit nyugiban betoltunk, majd jöhetett a kanyar. És a várható emelkedők, huplik. Gaja-völgynél egy térkép, nézzük csak meg.. Persze pont Balinka hiányzott.. Közben Ágiék is megjelentek, igaz kocsival, az ebéd utáni nehézségeket lemozogni:) Találtunk egy üzemi utat is, ami aszfaltos is volt, így egy következő futi során leteszteljük merre vezet. Remek időben folytattuk az utat, jöttek az emelkedők, de ugye ahol emelkedő ott lejtő is.. De jó volt, élveztem őket, könnyedén, lazán küzdöttük le őket. Guttamásinál egy csapnál frissítettünk, megettük a maradék pogit, sportszeletet. Iszkaszentgyörgyre visszaérve kezdtünk eléhezni (nem 70-re készültünk, no..). Így a falu végén kurta kocsma szlogen újra előkerült, de most be is mentünk. Újabb csoki+kóla kombó, "már nincs sok hátra" kedvenc szövegünkkel mentünk tovább.. Mivel az idő előrehaladt igencsak, fehérváron csak intettem a cukrászdának (majd legközelebb megesszük azt a krémest, ami várt ránk). Az út vége fele megállapítottuk, hogy egyikőnknek sem volt holtpontja, kifejezetten élveztük a futást, Edit talán még a társaságomat is élvezte.. Nem csacsogtam sokat, nem énekeltem, igyekeztem:):) Vagy fejlődök? Edit még megvendégelt egy kis frankfurti levessel (köffi, nagyon fini volt), majd tele hassal kocogtam haza. Remek volt ez a nap, jó lenne minél több ilyen futit összehozni. THX Edit:):)

IV. Unix 100 km-es Országos Bajnokság - Kisbér 

pecsenye | 2010-04-12 14:34:03 | 13 hozzászólás

Úgy indultam neki, hogy odateszem magam, ahogy csak tudom. Na jó, meg egy kis "ésszel". Idén még nem futottam ilyen hosszút, ráadásul ez volt idén az első ultraversenyem. Plussz az infok alapján féltem is nem kicsit mert számomra nagyon erős volt a mezőny (ez nagyon jó), eléggé szintes (nem vagyok egy hegyimenő), az időjáráselőrejelzés sem kecsegtetett sok jóval. Akkor ez volt az altatás és a sírás rívás része a beszámolónak, jöjjön a verseny..

 

Edittel jókorán indultunk neki és remek navigációs képességemnek köszönhetően elég hamar letértünk a 81-es útról, Zircnek véve az irányt:) Elvégre minden út Rómába vezet.. Ezzel az akciómmal újabb tanúbizonyságot tettem, illetve megkérdőjeleztem leendő bringás kísérő szerepemet egy bizonyos versenyen:):) Szóval azért odaértünk időben, a rajtszámot hamar felvettük, gyors reggeli, közben egy kis csacsogás a futóbarátokkal. Az idő elég hűvi volt, nehezen döntöttem el a ruházatot. Végül rövidnadrág, hosszú póló, és rá egy rövid.. reméltem, hogy így nem lesz se melegem, se hidegem. Gyors hörpintés a megszokott Kompava-s koktélból, aztán már rajtolhattunk is. Az elején Lőw Andrissal csacsogtam egy kicsit, aztán tempót váltottam felzárkóztam Tóth Attilához, meg egy szlovák sráchoz. Toltuk neki rendesen, az emelkedők nem is voltak (még) vészesek, ráadásul hátszelünk is volt. Bakonysárkánynál fordultunk, akkor kezdtem megízlelni az ellenszél és a dombok "gyönyörűségét". Ráadásul a szlovák srác beállt a szélárnyékomba, amiért én egy tavalyi verseny óta rendkívül allergiás vagyok. Igyekeztem lerázni, de tapadt nagyon. Így értünk vissza Kisbérre, ahol igénybe vettem az első frissítést is. Elég tempósra sikeredett az első karika 1:20 körüli volt. Egy kis ijedelem költözött belém, mi lesz így velem? Erős lesz ez.. No de ezért jöttem. A második körben még kihagytam a közbülső frissítést, Sárkányon viszont egy pohárka sör befigyelt, ami egy kis erőt adott (köszi Végh Atti). A közbülső állomáson is egy korty itóka, majd 1:21-es körrel fejeztem be a második etapot. Közben Attiláék egy kicsit megléptek, de nem erőltettem, hogy utolérjem őket. Jó volt így ez a pálya, üdvözölhettük, buzdíthattuk egymást, ha valaki szembejött. A frissítőkről néhány szót: elképesztő és rendkívül változatos étel, ital volt az asztalakon, az asztal mögött igazi profik igyekeztek segíteni. Neveket nem is merek sorolni, mindenkit úgysem tudnék most, megbántani meg nem akarok senkit. Nagyok jók voltak köszönet érte. Vissza a versenyhez: mentem becsülettel, kezdtem érezni a lábaimat. Edit hamar belémtuszkolt egy kis magnéziumot, hypofitt-et, maltot, bedobtam egy darab csokit. 1:26, az 50-es részidő 4:07 körül alakult. Kezdtem érezni, hogy valami holtpont van kialakulóban, ez a tempómon is látszott, Attila is csak távolodott. Legyintettem magamban, hadd menjen ügyesebben osztotta be az erejét. Verával minden körben vigyorogtunk egyet egymásra, részemről most csak egy vicsorgásra tellett. A szél nem akart csillapodni, de mielőtt kitört volna rajtam a hiszti, közöltem magammal, hogy a feltételek mindenkinek ugyanazok. És futni jöttem, nem hisztizni. Negyedik kör 1:30, még belefér. Kezdtem kíváncsi lenni a hatórás részeredményre, egy kicsit még talán bele is erősítettem. Hetven kili lett kb., vállon is veregettem magam. Kezdtem magam újra jól érezni. Közben az ötvenesek is elindultak, Edittel a mezőnyben. Visszafele egy kis zuhi, jó volt, sztem ezt is a szervezők csinálták frissítőnek. Ötödik karika 1:33, ez már nagyon nem tetszett. Edittel már útközben integettünk egymásnak, egyre jobban kezdtem lazulni.  Sárosi Gyula bíztatott, hogy a negyedik hely még meglehet, de még nem éreztem az ingert. Bakonysárkány után elkapott a hév, Attilát megnógattam egy kicsit, aztán nyakamba vettem a lábaimat. Élveztem újra a futást, az emelkedőket most kinevettem, félretettem a tisztelet. Szárnyakat kaptam, no.. Nincs mit szépíteni. Tudtam, h az eddig elvégzett munka most jön elő. Megnyugodtam, h nem volt hiábavaló (egyébként sem:D)..  Hatodik karika 1:32 összesen 8:44:43 OB 4. helyezés. A terveimet sikerült teljesíteni és még jól is éreztem magam. Nem maradt más hátra, mint a beszélgetés a barátokkal, élménymegosztás, gyúrás, evés, ivás. No meg szurkolni Editnek. Apropó szurkolás: még féltáv környékén jutott eszembe, h a befutás után még kocogok egy kört, úgy szurkolni az ötveneseknek. Utólag is ezer bocsi, de ahogy megálltam, öt perc múlva úgy beálltak az izmaim, hogy lépni alig tudtam, nemhogy futni. Editnek utólag is még egy nagy gratula a remek eredményéhez és a második helyezéséhez.

Vasárnap még beszorítottuk az V. Rex-Fontana Vérteskozma futóversenyt, ahol számunkra inkább a megfáradt izmok átmozgatása volt a cél. Most pihi pár napig, aztán foly. köv. Köszönöm mégegyszer mindenkinek a szurkolást a segítséget.

2015-10 hó (1 bejegyzés)
2015-06 hó (2 bejegyzés)
2015-04 hó (2 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2014-12 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-08 hó (2 bejegyzés)
2014-06 hó (2 bejegyzés)
2014-05 hó (2 bejegyzés)
2014-04 hó (2 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (1 bejegyzés)
2013-12 hó (2 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (2 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-02 hó (2 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-12 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (2 bejegyzés)
2012-10 hó (1 bejegyzés)
2012-08 hó (3 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (5 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (3 bejegyzés)
2011-10 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (1 bejegyzés)
2010-12 hó (2 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (2 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (6 bejegyzés)
2010-05 hó (3 bejegyzés)
2010-04 hó (2 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (4 bejegyzés)
2010-01 hó (4 bejegyzés)
2009-12 hó (3 bejegyzés)
2009-11 hó (5 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)