2009. január 13. nem véletlen, hogy olyan sűrűn hangoztatom ezt a dátumot. Valójában innentől számítom ultrafutó pályafutásomat. Ez az a nap, mikor először kezdtük el közös edzéseinket mateve-vel. 2008-ban találtam ki, hogy jó lenne a Balatont körbefutni. Tudtam, hogy sokat kell rá készülni, de azt nem hogyan. mateve a négy naposra készült én az UB-re és egy véletlen találkozásnak köszönhetően, rövid egyeztetés után kezdtük meg közösen a felkészülést. Nagyon sok futás szerepelt a programban. Sajnos a hirtelen terhelésnek meg is lett az "eredménye", márciusban csúnyán begyulladt az achillesem, ami öt hét kihagyást eredményezett. Így sajnálatos módon kimaradt a 100 km-es OB, ami egy jó teszt lett volna. Jött Sárvár 24 órás OB (abszolút 3. , kategória 1. - 209 km). Eredetileg a 12 órásra neveztem, de Misu barátom okos érvekkel rábeszélt a 24 órára. Nem bántam meg. Lefutottam egy remek társasággal májusban a Terep100-at, ami igazi nagy élmény volt. Szintén májusban egy családias terepfutóversenyen vettem részt, ami a Hegyek Királya nevet viselte. Eljött a június és számomra az ÉV VERSENYE az UltraBalaton (abszolút 5. , 3. "legjobb" magyar - 23:27). A rajt napjáig 2904 kilit gyűjtöttem be. Félve álltam a rajthoz, szívem mélyén bíztam csak abban, hogy ez az elvégzett edzésmennyiség elegendő lesz a táv sikeres teljesítéséhez. Sikerült és ebben nagy szerepe volt mateve-nek is. Eredeti tervem az volt, az UB után én le is állok az ultrával, de képtelen voltam.. Megfertőződtem. A verseny után elkövettem egy nagy hibát: Janóék a szentivánéj alkalmából rendeztek egy 25 kilis éjszakai futást, amit nem volt szívem kihagyni. Egy idő után felrémlett bennem Zahorán Ádám esete, összeakartam rogyni, alig volt erőm. Kis pihi, futhattam tovább, immár mint megrögzött ultrás. Sokfele elfutottunk, igyekeztünk olyan útvonalakat találni, amik nyugisak és ismeretlenek voltak. Konkrét versenyterv már nem volt, futottunk "szimplán" szeretetből. Augusztusban volt a II. Velencei-tavi Szupermaraton (abszolút 2., kategória 1.  - 4:12). Tragikus rendezés, de már nagyon vágytam egy versenyre. Szeptember elején keresett meg Sió Attila, hogy lenne-e kedvem a MATASZ színeiben elindulni a Bécs-Pozsony-Budapest versenyen. Természetesen nem mondhattam  nemet, úgy éreztem ez a meghívás az eddigi eredményeimnek és az elvégzett munkámnak szóltak. Rá egy hétre részt vettem Balatonalmádiban a 12 órás Országos Bajnokságon, az előző hét híre nagyot dobott rajtam (abszolút 1., kategória 1. - 124 - 124.95 km). Igyekeztem a BéPoBu-ra fejben felkészülni, igazándiból nagyon nem sikerült az idő rövidsége miatt. A Spar maratonon módosítottam a terveimet, egyéni pb helyett mateve-t igyekeztem pb-hez segíteni. Vészesen közeledett a BéPoBu, lázasan folyt a szponzorkeresés. Ebben még zöldfülübb voltam, mint az ultrafutásban. Szerencsére voltak barátaim, akik igyekeztek kapcsolataik révén segíteni. Írtam vagy 30 helyre emailt, tárgyaltam jópár emberrel, végül is valami azért összejött. A legfontosabb mateve szállás,- és kaja költsége - hiszen természetesen Ő volt a bringás kísérőm - Polgármesterünk jóvoltából. Nagy László révén a Kompava látott el étrendkiegészítőkkel, a Vállalkozói Központ és a KDRÜI egy kis pénzmaggal látott el, a hunrun.com pedig a médiatámogatottságot vállalta fel. Úgy érzem, h illik még megköszönnöm a Szondi SE-nek és Réthy Pálnak, hogy befogadtak minket a buszukba, segítettek ahol tudtak. A verseny hatalmas élmény volt (abszolút 4. - 29:58), a rendezés hááát... Blogomban részletesen beszámoltam róla. UB-ből nem tanultam verseny után egy héttel elmentem egyet kocogni. Utána abba akartam hagyni örökre. Aztán pihentem egy kicsit és ott folytattuk ahol abbahagytuk:). Több verseny már nem volt részemről 2009-ben.
Összegzésként: ebben az évben kaptam a sorstól egy remek edzőtársat, barátot, akivel remekül megértjük egymást. Nagyon sok új futóbarátom lett (Mjoci, Gyalog, Farkas, Yoyoka, Gurdon Évi, Szőke kapitány és bocs hogy nem sorolok fel mindenkit), olyan futókkal kerültem kapcsolatba, akikre eddig felnéztem és távolinak tűntek (Bogár János, Lőw Andris, Korányi Balázs, Németh Zoli, Zahorán Ádám és még írhatnék neveket). Elkoptattam durván öt pár cipőt (és még merje valaki mondani, hogy a futás olcsó sport). Három éves "testépítő" karrierem alatt nagy nehezen felszedett "izmot" sikeresen leapasztottam. És futottam. Nagyon sokat, nagyon hosszúakat. És imádtam, imádom. Életem részévé vált, nélküle..passz.. Kezdő vagyok még az ultrások között, nagyon kezdő. Szerintem ezek az eredmények véletlenek voltak, a tapasztalatlanságomnak, a zöldfülüségemnek tudhatóak be. Még egy ilyen évem (még hasonló sem) tutti nem lesz. De nem is ez a célom.
Akkor pár száraz szám: 2009-ben összesen 5916 km-t futottam a 2008-as 2454 km-el szemben. Az 5916 kili 215 edzésből jött össze, 557:03:23 időt töltöttem el vele (köszi család a türelmet:D). Remek oldal ez az edzesonline.hu :) Még grafikonon is tudom ábrázolni:D

 Célok 2010-re: Nos... Sokat gondolkoztam ezen. Számomra most az a legfontosabb, hogy mateve-nek a lehető legjobban segítsem a felkészülését az idei versenyekre. Más nincs. Futhassak, sokat, sérülésmentesen. A versenyeket végig tudjam csinálni. Nem gondolkozom előre eredményekben, helyezésekben. Nem álmodozom. Futok míg bírok. Ennyi..Ha segíthetek, ha tanács kell, kérdezzetek nyugodtan. Legyetek jók, fussatok sokat.:)

Valójában, mikor nekiindultunk az eheti hétvégi futásnak, nem tudtuk merre menjünk. 50-60kili volt tervben, de útvonal az nem igazán volt. Illetve tervezgettem, de valahogy mindig olyan 70-es karikák jöttek ki. Így mikor találkoztunk, még mindig tanácstalanok voltunk. mateve előbányászott egy térképet - egy előző útvonaltervet - amin a 63-as utat kikerülhettük volna. Én jeleztem, hogy ez biza kb egy hetvenes, de nem hallotta meg valszeg:) Aztán jött a pörgetéses játék: mateve megpörgetett és amelyik írányban álltam meg, arra indultunk. Illetve.. Annyira megpörgetett, hogy beleszédültem és mikor megálltam nen az irányt néztem, hanem az első gondolat bukott ki belőlem: irány a kálozi karika..Azaz: Szfvár-Sárpentele-Szabadbattyán-Tác-Soponya-Káloz-Sárkeresztúr-Aba-Szfvár.
Az időt megint kifogtunk, igazi remek időjárás volt. Olyan hosszútávfutó..Tácon az első kocsmázás, kóla bevitel megoldva. Gyakorlatilag Soponyáig nem történt semmi, jókat beszélgettük, vagy hallgattunk, a tempó remek volt. Mivel sík terepen mentünk, még emelkedőn sem kellett szaporábban venni a levegőt. Soponyán kis köcsög mercis gyereknek szűk volt egy sáv, meg keveselhette a 30-as táblát, így majdnem elvitt magával is egy körre. Villant a középső ujj, kölyök megfordult, gondolom vagizni akart a barátnője előtt. Kis parázs vita, lelkem mélyén talán szerettem volna ha kiszáll a kocsiból. Kálozra befutottunk, majd a helységnév tábla után el is hagytuk a falut. Közben variáltunk, hogy bevállaljuk-e a 63-as utat, vagy kanyarodjunk egy számunkra ismeretlen mellékútra, ahol benne volt a pakliban, hogy esetleg ránksötétedik. A 63-as viszont nem veszélytelen, ami később a bizonyságát is adta. Ebből már tudható is, hogy mi volt a döntés. Sárkeresztúrra érve már igen éhesek voltunk - otthonról csak egy kulacs vízzel indultunk el - így az első kocsmát letámadtuk. Eléggé lepukkant volt szegény, ahoz képest elég szép nagy felárral dolgoztak. példának okáért egy csomag ARO ropi kemény 80,-ft-ot kóstált. Csokiárakat tessék viszonyítani akkor. Mindegy éhesek voltunk. Lehet, hogy leadták a drótót a kocsmárosnak, hogy közeledik két eléhezett futó, akik minden pénzt megadnak egy kis kajáért:) Egy kicsit eltelítettük a gyomrunkat, munkát adtunk a gyomorsavnak (mateve után szabadon), elfutottunk a következő kocsmához, ahol márcsak a zsebeinket tömtük meg a későbbi viszontagságokra gondolva. Azért örültem, mikor Sárkeresztúrt elhagytuk:)
Abát érintőleges érintettük, jöhetett a para útvonal, cirka 22 kilivel. Szembeforgalom nem volt vészes, de a másik.. Sok vendégmunkás húzott el, maradjunk abban, hogy kb. sztráda sebességgel. Páran előztek is, ők "okosan" kiszámolták, hogy még engem sem ütnek el, mondjuk azt nem kalkulálták bele, hogy mi történt volna ha esetleg megbillenek. Még jó, hogy stabil cipőben futottam (nimbus). Ja, hogy annak nincs jelentősége?:) Megkönnyebülten tértünk rá fehérváron a bringaútra, ezt egy balaton szelet koccintásával ünnepeltük meg: túléltük.. ezt is..:) Még átfutottunk a város másik felébe, egy kcsit megnyújtottuk, h matevenek meglegyen a szép kerek 70, oszt jól van. mateve még hívogatott pár szem palacsintára, de már eléggé elfutottuk az időt, így megköszönve a meghívást, inkább hazakocogtam. Majd legközelebb.. Mindent összevetve, remekül sikerült, kellemesen elfáradtunk, holtpont, hiszti nem volt egyikünknél sem. Én speciel annak külön örültem, hogy végre nem szédültem és viszonylag nem fájt semmim. Ezen a héten valszeg egy kicsit visszaveszünk, hogy aztán újra a lovak közé csaphassunk. Ezt persze csak jelképesen:)

Kedves Barátom!

Remélem nem lesz harag, sértődés. Levelemet a jó szándék vezérli, az aggódásom irántad. Mindennap megnézem az edzésnaplódat, mégha nem is szólok hozzá. A tegnapi (01. 07.) edzésleírásod megdöbbentett, igaz a régebbiek is mostanában. Értelmetlen, értelmezhetetlen, igyekszel lírai lenni, de nem igazán megy. És mivel senki nem dícsért meg, önmagad dícsérted meg kissé irónikusan. December elején mikor beszélgettünk azt mondtad, hogy pihensz, elfáradtál, feltőltödsz a következő feladatokra. Sajnos úgy látom, hogy még mindig töltődsz. Hangzatosan hírdeted, hogy vár téged Spárta, Leonidász király. Hidd el nekem, itt az edzésonline-n nagyon sokan vannak, akiknek szintén nagy terveik vannak. Nekik ezek a célok éppúgy nagy tervek, mint neked Spárta. Nem hangoztatják, nem lihegik tele az edzéseiket, nem álmodoznak, ábrándoznak. Dolgoznak, futnak, felkészülnek. Talán neked is az kellene. Hiába a Te ultrás tapasztalatod, rutinod, tudnod kell, hogy ez kevés. Sok spártai barátod van, nézd  meg, kérdezd meg tőlük, mennyit készülnek, mennyit reklámozzák, hogy nekik mik a terveik. Nézd meg runner42 (Tóth Attila) naplóját. Hányszor ír Leonidászról? Nem ábrándozni, futni kell barátom! Tedd magad oda keményen!
Tavaly, egy közös futás során említetted, hogy Spártába nem mindig a jobbak jutnak el, hanem vannak olyanok is, akik megengedhetik  maguknak anyagilag. Bizonyítsd be, hogy neked felkészültségben is ott a helyed, nemcsak a lehetőségeid miatt lehetsz ott!
Hidd el, ha keményen edzzel, akkor itt az edzésonline-on is hozzáfognak szólni az edzéseidhez, bíztani fognak. Itt önzetlen emberek vannak, akik szurkolnak mások sikeréért és ha tudnak segítenek.

Hogy a Te gondolataiddal éljek: Leonidasz király kemény, harcos, felkészült, kitartó katonákat vár a seregébe. Nem síró-rívó, nyüszögő, ábrándozó kislányokat!!
A döntés a Te kezedben van, hova akarsz tartozni.

Felkészülésedhez sok kitartást, sérülésmentes, hosszú futásokat kíván barátod:

pecsenye