Utoljára 2012. őszén versenyeztem, így talán érthető volt, h felfokozott izgalommal vártam a 2013-as év első versenyét. Na jó, azért motivált az is, h az évadot a városomban kezdhettem. Az Optivita Kupa első állomásáról van szó, ami a HALESZ helyett végül a Szabadműv. Ház körül került megrendezésre. A változtatás teljesen jogos volt, ami fontos, h izibe ez a pálya is le lett hitelesítve. A hét már a készülődés jegyében zajlott, az első napokban még futiztam egy keveset, majd szerda éjjel jött az első riadalom: vmi gyomorhülyeséget kaphattam, alig aludtam, másnap fájtak az izmaim, szinte össze akartam csuklani. Fájt a fejem, a munkahelyemen csak szédelegtem, a délutáni szauna helyett inkább hazahúztam, átaludtam a délutánt. Persze történtek jó dolgok is, megjött a Cardio Control hivatalos eredménye, pár apróságtól eltekintve egész jók lettek. Aztán megérkezett Blue Dream is, akit sokáig kellett győzködnöm, h sorry de még túl fiatal egy 12 órás futáshoz. És az első helyre ígérkezik, h Székesfehérvár egy kis támogatással besegít az idei terveim megvalósításában. Pénteken már a frissítések, a ruházat és kellékek összekészítése zajlott, előtte gyorsan elbúcsúztam nagy lábujjam körmétől. H miért pont most akart elmenni tőlem:) Reggel még meghallgattam párszor az idei évem motivációs dalát, pár pofont még lekevertem magamnak, aztán irány a pálya.

A frissítésemet nem terveztem nagyon bonyolájtosra: óránként NUTREND gél, a 6. órától beiktatva a méz is, illetve folyadék és a számomra megszokott "bogyók". Reggelire rántotta.. helyett vajas-mézes kalács, jó sok. Jó korán kimentem, már vártam a találkozást a versenytársakkal, a barátaimmal. Jött is mindenki, Balu hozta az ígért palacsintát. Isteni volt, jól meg is adta a kezdőlöketet. No meg a tárnoki pizza.. nyammmiiii. Milka formájában, gusztusosan becsomagolva.. Kár, h annyira jól sikerült, h vki felette előlem..:) khmmmm... Szóval a soksok üdvözlés, baráti csevegés után lassan felvonultunk a rajtvonalhoz, Östör Annamária, a verseny védnőke indította el a népes mezőnyt. Én a végén indultam, ama elgondolásból, nehogy elfussam az elejét a 1, 2, 4 ,6 órásokkal. A tervezet szerint 130 kili volt a végcél, a tempó ennek volt megtervezve, ill. a pulzusra is figyeltem azért nehogy az egekben legyen (max. 140).    

Na jó, az elején megugrott, de tudjuk be a felfokozott izgalomnak. Kis idő múlva helyreállt, nyugodtabban folytattam a kőrözést.       

Jó volt a pályán belül szurkolni a többieknek, Anitával és Bélával jókat ökörködtünk időnként.Nagyon élveztem a versenyt, minden pillanatát. 

Szép fokozatosan egyre jobban kiismertem a pályát, bár az éles kanyarok nem estek jól, kicsit visszalassítottak, de ez mindenkit érintett, nyafogásnak helye nincs. Ahogy a "sunyi" emelkedőket is mindenkinek meg kellett futnia. Meglepődtem, h egész jól tartom az 5percen belüli kiliket, kíváncsi voltam mikor jön el a gödör, mert azért erősnek éreztem. De aztán várhattam.. Mert nem jött. Eljött a 6. óra, írhatnám, h nem hivatalos PB született (71,5). Gratuláltam a teljesítőknek, majd azt figyeltem, h mennyire ürült szinte ki a pálya. A frissítést szigorúan betartottam magamnak, bár utólag úgy gondolom a folyadékbevitelre jobban oda kellett volna figyelnem. Néha nagy szomjúságot éreztem, de halogattam az ivászatot, sajnáltam rá az időt. 100 kilinél ránéztem az órámra, egy újabb nem hivatalos PB született (8:31). Bár tudtam, h van még bőven időm, természetesen nem könyveltem még el magamban a 130-at. Többen szóltak, h toljam neki, akkor egy picit elbizonytalankodtam: akkor most erőversenyen, vagy futóversenyen vagyok? :) de szót fogadtam, toltamfutottamneki. Aztán a 10:30 órában egy kicsit bekattantam, elkezdtem számolgatni. Két és fél óra alatt le lehetne-e futni kb 29 kilit. Az edzéseimre gondoltam, aztán eszembe jutott, h nem most kezdtem a versenyt. Fél óra múlva újra előjött az ötlet. Mit veszíthetek? Győzködtem magam, erősködtem, prósza, szerencse. Ránéztem az órámra, hmm, akár meg is lehet. Bandinak szóltam, h nézze-e már meg mennyi a hivatalos kilométerem. Mivel a jegyzőkönyvekbe az kerül (és ez így helyes) amit a versenybírók mérnek, ezért a tervet módosítottam: minél közelebb kerülni. Az utolsó negyed órában márcsak arra figyeltem, hogy lehetőleg a célkapuhoz közel legyek, ne kelljen sokat várni, míg megmérik a tört körömet. 

A híd előtt Zsolt már visszaszámolt, egy gyors sprinttel pont előtte fékeztem. Ölelgetés, happyzés, majd elindultam visszafele kocogva, h gratulálhassak a futóknak, megköszönhessem a szervezőknek a szurkolást, a segítséget. A végeredmény egy PB (138,6), ami - Tsomának köszönhetően, h tájékoztatott - új korosztályos (M45) országos csúcs. Apropó, ha már megírtam, egy apró megjegyzés (remélem nem veszik le érte a fejem és nem tiltanak ki a futópályákról): nagyon szomorúnak tartom, hogy Magyarországon nincsenek hitelesítve és nyílvántartva az országos csúcsok. Legalább is én nem találtam sehol. Pedig a szövetség honlapját is széttúrtam. Óbor barátunk igyekszik lelkesen egy saját oldalon vezetni az eredményeket. de ugye, ahogy ezt mondját, ez tájékoztató adat. No de vissza a versenyhez, hiszen még hátra volt az eredményhírdetés. Mivel az eső elkezdett zuhogni, így a Művházba szorultunk be. Nagy gratula minden versenyzőnek, hiszen nagyon remek eredmények születtek. Az éjjel aztán sok alvás nem volt, előjött a fáradtság, izmok tiltakoztak a fekvés ellen, éhes voltam mint a dög, csak forgolódtam. Persze ezen jól felhúztam magam, aztán meg azért nem tudtam elaludni:) Nagyon vártam már a reggelt:)

 Röviden összefoglalva: Pompásan, remekül éreztem magam végig a verseny ideje alatt. Asszem ilyen elvétve lesz,  de majd azon leszek, h minél többször előforduljon hasonló hangulatú versenyzés.

A szervezéshez nem tudok semmit hozzátenni, le a kalappal, korrekt volt minden, tipikusan olyan volt, h a szervezők voltak a futókért, lesték minden kívánságukat, szurkoltak, segítették őket. Az Optivita Kupa következő állomása Kecskeméten lesz, persze előtte lesz még egy nagy falat számomra, meg egy másik, de megyek mindenképp.

Linkek, képekről, videókról: Ironteam I. Ironteam II. Lio Fehervar TV