15 hozzászólásKét éve, mikor megláttam - ahogy mondani szokták - szerelem volt első pillantásra. Sajnos nagyon messzinek tűnt, elérhetetlennek számomra. Gyönyörű volt, csábos.. Aztán pár hét múlva megláttam Misu barátommal. Elfogott az irigység, a féltékenység. Nagyon vágytam rá, néha néha elfogott a kísértés, h az enyém legyen, de olyan messzinek tűnt. Próbálkoztam szőkével, vörössel, de egyik sem volt olyan nagy szerelem, mint amit iránta éreztem. Bújtam a "társkereső" oldalakat, angol, amerikai, taiwani, oldalakon jártam, a kísértés csak nőtt és nőtt.. Aztán pár hete kaptam egy linket: egy új, eddig számomra ismeretlen német társkereső oldal. Rögtön regisztráltam, rá is találtam. De még így is sokáig bizonytalankodtam. Addig, addig, míg Ő döntött helyettem: máshoz ment. Kissé csalódottan vettem tudomásul, de meg is könnyebbültem. Múlt héten óvatosan újra ránéztem az oldalra. Újra ott volt, kínálta, kellette magát. Jobbról, balról szemből, 3D-ben.. Éreztem, h a sors akarata ez. Nincs több kibúvó, nincs több mellé beszéd, nincs több vágyakozás, sóhajtozás, sakkozás... Elhívtam magamhoz, Ő igent mondott, izgatottan vártam. És megjött, szép ruhában, igényesen az első randinkra. Most már az enyém vagy Blue Dream, jössz velem, segítesz, nem hagysz el, együtt küzdünk jóban, rosszban..:)
Nagyon szép! Szombaton meg lehet majd csodálni? :)