Mikor tavaly megérkezett Angliából még nem tudta, h mi vár rá. Először a Várahármason szoktattuk egymást. hamar a lábamra simult, óvta, vigyázott az izületeimre, lelkesen nyelte az aszfalttól kapott ütéseket. Elvitt Spártába, sok edzésen, versenyen gondoskodott rólam. Az elmúlt időszakban már elkezdett fáradni. Először csak csendben kért, h hagyjam őt már békén, engedjem, h elmenjen. Nem akartam, ragaszkodtam hozzá. Még mindig megnézték az utcán, utána fordultak. Ő egyre dühösebb lett, már bántott, éreztem, h odacsap a térdemnek, a forgóimnak, a derekamnak.. Szerettem volna még, de megadtam magam az erőszakosságának. Még egy utolsó, méltó búcsút kértem tőle, hogy a paksi Atomfutáson vigyen végig. 1800 km-en keresztül volt hűséges hozzám.. Köszönöm neki, megérdemli a pihenést.
Szerettelek "Black Angel"..
Béke legyen veled!!:))