Valójában nem terveztem, hogy szpotot írok a nyavalyáimról. Minek panaszkodni, még a végén elveszem a kedveteket a futástól..De annyian érdeklődtök és mindenkinek nehéz külön válaszolni. Így inkább röviden összefoglalom hogy haladok. És nagyon köszönöm az aggódó üziket.
Szóval: Bagaméri.. azaz "Meg vagyok átkozva" - mondta Bagaméri a fagyiárus a Keménykalap és Krumpliorr című gyerekkori egyik kedvenc gyerekfilmemből. Ha valaki nem ismeri, annak kötelező feladat megnézni! Mikor hazajövök kikérdezek mindenkit:)
A történetet igazándiból április 17-re vezetem vissza, egy 76 kilis futókirándulásra. A miértje menet közben kiderül. Április 20-án edzettünk egyet mateve-vel. Ő sem volt top-on, én meg akkor a kezdődő csonthártyafájdalommal is foglalkoztam. Le is álltam a héten, hiszen hétvégén Sárvár, 12 órás váltóban. Eredetileg Edittel váltottunk volna, aztán megborult a dolog, Edit csapattársával Mónival váltózott, én Németh Zolival és Csöre Ernővel. A 12 órából hatot vállaltam, jó formában éreztem magam, szerettem volna 70-75 körül futni egyet. Aztán 40. kör környékén újra kezdtem érezni a jobb csonthártyát, mellé még a bal achillest. Nem akartam kockáztatni, inkább kiálltam.. Eléggé padlóra küldött a döntésem, de azzal bíztattam magam, hogy most egy fontosabb verseny közeledik. Utólag most kérek bocsánatot, hogy szurkolásom során hiányzott egy kicsit a tűz, a lelkesedés. Szóval már Sárváron sok hasznos tanácsot, tippet kaptam a kezelésre vonatkozóan. Kényszerpihenőre vonultam, kezelésbe vettem magam és elkezdtem hinni, bíztatni magam, hogy nincs veszve semmi. Talán még hasznos is lesz, hiszen a régóta kínzó vádlifájdalmat is rendbe tudom tenni. És közben kaptam az aggódó üziket, bíztatásokat tőletek, telefonon, személyesen, ami erőt adott. Szekszárdon sokan jöttek, jöttetek hozzám újabb tanácsokkal, lelkesítéssel. Blue-tól még egy eredeti fekete nadálytövet is kaptam:) Akkor nézzük, hogy is állt össze a kezelésem:
Amint láthatjátok szinte mindennapos volt a nyújtás, az önmasszás. Steve tanácsára írattam Mesudil gyógyszert, kentem a lábam fekete nadálytő balzsammal (ezt váltotta fel az eredeti növény gyökere, és levele), vmi gyógynövényes krém, lóbalzsam, jégzselé, no meg a jó öreg jégakku. Ez a kombó reggel és este a masszírozás során került fel a mankóra, napközben lóbalzsam és lehetőség szerint jégakku ment a csonthártyára. Achilles? azzal semmi gond. valszeg Sárváron akaratlanul jobban terheltem a bal lábam, attól fájdult meg. Csonthártya alakul, igaz még mostanság is ha többet járkálok érzem, de bizakodó vagyok. Ami még aggaszt az éjszakai vádligörcsök.. Nem mindennaposak, de sűrűn jönnek.. Van még kedvetek futni? Hiányzik már a futás, piszkosul. Engem az éltet, anélkül nem tudom mi lenne. De igyekszem türelmes (is) lenni. Most leköt a kezelés, a készülődés, szervezkedés az utazásra, a versenyre. Bizakodom nagyon, nem adtam fel, nem adom fel. Erősen hiszek benne (mégha időnként el is kenődöm), hogy 13-án úgy fogok futni, ahogy én szeretnék, ahogy elterveztem.
És akkor vissza a kirándulófutásra. Blogomban írtam róla, de azt nem, h megtalált egy kis dög kullancs. Amit csak két nap múlva vettem észre. Simán kiszedtem, minden Ok-nak tűnt akkor. Aztán a szekszárdi hétvége felé haladván feltűnt, h a helye egyre pirosabb lesz..Olyan kokárdaszerű. Ahogy Edit is megállapította. Hoppácska, gondoltam, március 15 elmúlt már régen, kokárda nem hónaljban szerepel. Unszolás után hétfőn dokihoz el, aki egyből antibiotikumot vésett fel (Doxypharm-100), ami állítólag egy lórúgással ér fel. Szerencse a szerencsétlenségben? Lehet, h ez is húzza le a csonthártyagyulladást? Hogy fertőzött vagyok-e? Vérvétel megtörtént, két hét múlva az is kiderül.
Szóval: "Megvagyok átkozva" mondta anno Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri, a Keménykalap és Krumpliorr című egyik gyerekkori kedvenc filmemben. Aki nem látta, annak kötelező:) Annyit megsúgok: a vége jóra fordult, mindenki az Ő fagyiját ette...
A kullancs mindent megmagyarázna....de azért remélem nem kaptál el tőle semmit. Hajrá!