Szombaton végre újra futhattunk egy jó kis hosszút. Már nagyon hiányzott, Edittel beszélgettünk is róla.. Jó, jó ez a versenyszezon, de egy jó kis hosszú nyugiban, csacsogva, örömködve már nagyon kell. Megegyeztünk egy hatvanasban, ennek szellemében kezdtem tervezni az útvonalat. Mi az aszfaltot favorizáljuk, ezért igyekeztem olyat, hogy a táj, a környezet szépsége, a levegő tisztasága meglegyen. Térkép alapos tanulmányozása, kilik kiszámolása után meg is lett. 

Reggel fél 9-kor találkoztunk, indulás előtt doppingnak Edit hamuban sült pogiját kóstoltam meg, a többit pedig gondosan elraktároztuk ínségesebb időkre. Az első település ami útbaesett Iszkaszentgyörgy, tulajdonképpen csak az volt a gondunk, hogy már megint ellenszélben futhattunk. Falu végén kurta kocsma, ahova most még nem tértünk be, ellenben az út szélén legelt egy paci, amit Edit alaposan meg is etetett. Utunkat folytatva újra megállapítottuk Kincsesbánya ipari mivoltát a hegyekben, Fehérvárcsurgón megejtettük az első depózást. Mivel kedves kollegina nem reggelizett ezúttal egy boltba ugrottunk be. Túrós batyu és a kóla után indultunk tovább, Bodajkon "átrobogtunk", szép lassan következett a túra izgalmas része: Balinkán megtalálni azt az utat, amit a térkép megjelölt. Már a falu végén jártunk, de sehol semmi. Szembe jött egy "fatolvaj", gondoltuk, mivel helyi csak ismeri az utakat. Nekiszegeztem a kérdést, de 30 év után sem tudta, ismerte az utat. Éreztem, hogy ezt bebuktuk (navigációs képességem megint a romokban), megfordultunk, gondoltuk teszünk még egy próbát. 75-80 éves bácsika, gondoltam Ő már csak tudja.. Menjek fel az utcán, menjünk tovább keressünk egy keresztet, ott lesz egy erdészeti út, ami átvisz minket a csurgói víztározóhoz (ugyanis oda szerettünk volna átjutni). Arany papa, csak azt nem tudta megmondani, melyik legyen az az utca. Kettőt kipróbáltunk, mikor is az egyik házban közölték, hogy Balinkán minden utca zsákutca:). Nem maradt más hátra visszafele vettük az irányt. Mivel akkor már harmincötnél jártunk, nem volt kérdéses, hogy a hatvan kili már ugrott. Menet közben megbeszéltük, hogy Csurgónál Guttamási fele kanyarodunk, lecsekkolni, hogy van-e lejövő aszfaltos út. Azért Csurgóra beérve egy fagyit nyugiban betoltunk, majd jöhetett a kanyar. És a várható emelkedők, huplik. Gaja-völgynél egy térkép, nézzük csak meg.. Persze pont Balinka hiányzott.. Közben Ágiék is megjelentek, igaz kocsival, az ebéd utáni nehézségeket lemozogni:) Találtunk egy üzemi utat is, ami aszfaltos is volt, így egy következő futi során leteszteljük merre vezet. Remek időben folytattuk az utat, jöttek az emelkedők, de ugye ahol emelkedő ott lejtő is.. De jó volt, élveztem őket, könnyedén, lazán küzdöttük le őket. Guttamásinál egy csapnál frissítettünk, megettük a maradék pogit, sportszeletet. Iszkaszentgyörgyre visszaérve kezdtünk eléhezni (nem 70-re készültünk, no..). Így a falu végén kurta kocsma szlogen újra előkerült, de most be is mentünk. Újabb csoki+kóla kombó, "már nincs sok hátra" kedvenc szövegünkkel mentünk tovább.. Mivel az idő előrehaladt igencsak, fehérváron csak intettem a cukrászdának (majd legközelebb megesszük azt a krémest, ami várt ránk). Az út vége fele megállapítottuk, hogy egyikőnknek sem volt holtpontja, kifejezetten élveztük a futást, Edit talán még a társaságomat is élvezte.. Nem csacsogtam sokat, nem énekeltem, igyekeztem:):) Vagy fejlődök? Edit még megvendégelt egy kis frankfurti levessel (köffi, nagyon fini volt), majd tele hassal kocogtam haza. Remek volt ez a nap, jó lenne minél több ilyen futit összehozni. THX Edit:):)